Sakhnoffsky gróf és a Cord L-29 Hayes Coupé

Az elsőkerék-hajtású Cord egyedi karosszériával igen ritka. Ezt az egyetlen példányban készült Hayes Coupé-t a tehetséges ukrán származású Alexis de Sakhnoffsky gróf tervezte.

1929 Cord L-29 Hayes Cuopé

Alváz szám: 2927005

Motor szám: FD2638A

1930. március 26. Monte-Carlo Concours d'Elegance, a Cord itt elnyerte a legrangosabb Grand Prix d'Honneur serleget

Marion Dodge színésznő az autóval, a fotó New York-ban, a Central Parkban készült

Az Auburn-Cord-Duesenberg birodalom fejeként Erret Lobban Cord a saját magáról elnevezett Cord márkát alakította ki arra a célra, hogy mutatós, alacsony karosszériával rendelkező autót adjon el. A korabeli hátsó kerék meghajtású kocsik alváza a kardán tengely miatt magas súlyponttal rendelkeztek. Ezért a ’20-as évek közepén kikisérletezett elsőkerék-hajtású technológiában az innováció helyett az eladható, divatos autó zálogát látta. Eképpen vált a Cord az Egyesült Államok első elsőkerék-hajtású autójává.

A Cord az L-29 modellel 1929 elején mutatkozott be, nem sokkal az októberi tőzsdekrach előtt. A szintén fronthajtásos Ruxton csak pár hónappal később következett. A típusnév a premier évére utalt, melyből 5.000 db-ot szerettek volna eladni, végül 1929-1937 között fennálló márka összesen alig múlta felül az előbb említett darab számot.

Az L-29 különböző gyári karosszériákkal készült 1932-ig: Convertible, Convertible Phaeton, Brougham Sedan és 6 ablakos Sedan. Ezen kivül persze rendelhető volt csupasz, gördülőképes alvázként is. Az amerikai és az európai karosszéria építők kihasználták az autó alacsony alvázát és 43 egyedi karosszériás jármű épült. A Cord-ot Európában Edmond Z. Sadovich forgalmazta párizsi központtal a Garage Motor de Luxe cégen keresztül. Sajnos az egyedi autókból napjainkra csak 12 maradt fenn, köztük van az egyetlen példányban épült Hayes Coupé is.

A karosszéria tervét Alexis de Sakhnoffsky gróf tervezte a Michigan állambeli Grand Rapids városban működő Hayes Body Company számára. Alexis az egykori Orosz-Birodalomban, Kijevben született 1901. november 12-én. Sakhnoffsky gróf II. Miklós orosz cár tanácsadójának a fia volt, aki az 1917-es forradalom után Párizsba menekült. A fények városában hamar híre ment kiemelkedő bátorságának. A mérnöki és művészeti iskolában végzett képzés után a fiatal gróf a ’20-as években a legjobb alvázakon kamatoztatta tehetségét. Köztük volt a Minerva, Packard és a Rolls-Royce is.

A belga Van den Plas megbízta Sakhnoffsky grófot egy különleges karosszéria építésével egy 8 hengeres Packard alvázára. Merész új dizájn innovatív volt, mely ötvözte egy öt üléses coupé és egy roadster erényeit. A rendkívül elegáns autó nyitható vászon tetejével, ötüléses karosszériájával megteremtette a Victoria Cabriolet stílust. A gróf a Van den Plas-nak készített terveivel négy egymást követő Grand Prix d’Honneur-t szerzett 1926 és 1929 között a Monte-Carlo Concours d’Elegance-on. A ’30-as évek elején az új, divatos Victoria Cabriolet felépítményt több karosszériaépítő cég is átvette, mint a Waterhouse és a Rollston is. 

A francia Riviérán aratott sorozatos sikerek híre eljutott az Államokba is. 1928-ban a Hayes toborozta, majd szponzorálta a fiatal Sakhnoffsky emigrációját az USA-ba. Ezzel egyidejűleg a Packard elnöke, Alvan Macauley is megpróbálta az ifjú talentumot a maga cégéhez csábítani, de a gróf lojális maradt a Hayes-hoz. Mivel Sakhnoffsky-t nem sikerült leszerződtetni, ezért a Packard más megoldást keresett. A Packard luxus alvázára az újonnan alapult Waterhouse cég építette meg a Victoria Convertible karosszériákat.  

A gróf gyorsan megmutatta figyelemre méltó tervezői sokoldalúságát az 1930-as Marmon Model 78-as vonalaiban. Majd az American Austin következett. (Ez a márka kis változással 1937-től American Bantam néven élt tovább.)

Az évek folyamán modernizálták az eredeti sárhányókat

A Hayes elsősorban nagyszériában gyártott automobilok karosszériáit építette, de Sakhnoffsky gróf javasolt a cég vezetőségének egy egyetlen példányban készülő felépítményt, mely a Cord L-29 alvázát vette alapul. Ezzel az volt a célja, hogy mint stílustanulmánnyal szerződéseket nyerjenek el a Cordtól, illetve további előnyös munkákhoz jussanak általa más márkáktól is. Míg a hosszú és alacsony Cord L-29 alváz tökéletes alapot adott a gróf európai dizájn érzékéhez, becsmérelte az autó szögletes vonalait és egyenes szélvédőjét, ami a gyári kivitelt jellemezte. Általa tervezett Cordhoz csak az első és hátsó lökhárítókat tartotta meg, valamint a hűtőrácsot, az első és hátsó sárvédőket, amiket áttervezett. A karosszéria hullámzó vonalvezetésű lett az övvonallal, ami korábban csak nyitott autókon jelent meg. A szélvédőt megdöntötték, az utaskabin tetejét mogyorószínű vinil tetővel borították be. Az egész autó megjelenése egyszerre volt sportos és elegáns. A fülkét kék gyapjúkárpittal vonták be, csillógóra lakkozott fa díszítette a műszerfalat és az ajtókat is. A küllős kerekeket az autó színével megegyező dísztárcsa fedte, oldalanként egy-egy pótkerékkel, melynek borítása egyező volt a vinil tetőével. A hátsó ovális ablak a kor kedvelt stílus fogása volt. A coupé fényezését személyesen de Sakhnoffsky írta elő, mely Mountain Mist Blue (hegyi köd kék) karosszériát takart Cicero Blue díszcsíkkal, aranyszínű hajszál dekorcsíkkal és Dryad Blue (driád kék) dísztárcsa színkombinációjával. Az összhatás nagyon tetszetős autót eredményezett.

Amint de Sakhnoffsky kész lett az autó tervrajzával a Hayes mesterembereinek mindössze két hónapjuk maradt arra, hogy elkészítsék, lemezbe kalapálják a gróf egyik legszebb alkotását. Az idő azért szorított, mivel a kocsival európai útra szándékozott menni, ahol jelentős concours d’elegance-okon indult vele, hiszen a publicitás már akkor is reklámértékkel bírt. Szerencsére a határidő kihívását teljesítették, remek munkával. A munkálatok költségei 20.000 $-t emésztettek fel, ami jelentős összeg volt abban a korban, főleg, hogy a nagy gazdasági világválság idejében járunk.

Hayes és de Sakhnoffsky együtt szálltak az Európába tartó Leviathan fedélzetére. Korábban ezen a nagy óceánjárón hajózott a gróf az USA-ba. Amint kikötöttek LeHavre-ban, Franciaországban, onnan a gróf maga vezetett Párizsig. A tetemes költségek meghozták gyümölcsüket, a fények városában a tisztelet medálját nyerte el a kocsi. Ezt követte az ötödik érem, a Grand Prix, amit Monte-Carlóban zsebelt be. Egy héttel később az Egyesült Királyság legmagasabb díját nyerte el a Beaulieu Concours d’Elegance-on. Ez volt az első amerikai benevezett autó, mely mind a fent nevezett három helyszínen nyerni tudott. Ez igazán figyelemre méltó bravúr volt.

Amikor az autó visszatért az Államokba, szintén sok bemutatón szerepelt, majd a Hayes karosszériaépítő cég Michigan állambeli Grand Rapids-ban lévő központjába került, ahol hivatalosan használta a Hayes. Egészen a ’30-as évek közepéig „alkalmazásban” állt az autó, amolyan promóciós járműként, amikor is Mr. W. B. Johnson szerezte meg. Johnson a Hayes cég igazgatója volt, nála kb. 3 évig maradt az autó, majd több amerikai tulajdonos következett.

1987-ben a kaliforniai Pebble Beach Concours d’Elegance-on az egyedi építésű Cord osztályban kategória győzelmet és egyéb díjakat is szerzett. 2007-ben ismét a kaliforniai gyepen volt látható.

A Cord végig ismert történeti múltja, tulajdonosi lánca, concours színvonalú restaurálása következtében talán nem meglepő, hogy 2012-ben a floridai Amelia Island-en rendezett RM aukción 2.420.000 $-ért kelt el.

Sakhnoffsky a ’30-as évek elején a Packardhoz igazolt, bár itt csupán pár évig maradt, mégis megalapozta a márka elkövetkezendő évekre szóló dizájn elemeit. 1934-ben ő tervezte a Nash „Speedstream” (sebesáramlat) nevezetű teljesen új Art Déco dizájnját. Később többek között a White Truck-nak dolgozott. Az ’50-es évek elején Preston Tuckerrel állt össze, aki a legendás 1948-as Tucker Torpedo atyja volt. A kooperáció végül nem járt sikerrel. Sakhnoffsky számos projektet is vitt az autókon kivül, például, kerékpárokat és konyhai eszközöket is tervezett. 1934-től az 1960-as évekig az Esquire magazin műszaki szerkesztője volt.

Termékeny életútja hamar véget ért, 1964. április 27-én hunyt el 62 évesen Georgia állambéli Atlanta városában.

Forrás, képek: RM-Sotheby’s, gallica.bnf.fr