Európai szellemben - 1938-1939 Graham Model 97
A
’30-as években az amerikai tömegmodellek egyre elérhetőbbé váltak a vén
kontinensen is. Akadtak, akik a megbízható amerikai technikát kívánták ötvözni
az egyedi, kontinentális stílussal. Többek között ilyen volt a Graham Model 97
is, melyet néhány kiválasztott európai karosszéria műhely öltöztethetett fel.
 |
| Jacques Saoutchik francia karosszériaépítő emblémája a #141747-es autóról |
A GRAHAM FIVÉREK AUTÓI - A GRAHAM-PAIGE TÖRTÉNETE 1927-1941
Tehát a helyzet nem volt éppen rózsás, és a cégvezetésnek lépnie kellett. Ezért 1938-ra egy teljesen új sorozatot vezettek be, új formatervvel, mely a Spirit
of Motion (a mozgás szelleme) nevet kapta. Az avant garde vonalakat Amos
Nothrup rajzolta, aki korábban a Reo Royale-on, illetve a Murray
karosszériaépítő cégnek is dolgozott. Sajnos azonban Northup még a tervek végleges
befejezése előtt elhunyt. A karosszéria dizájn munkálatait a Graham mérnökeinek
kellett véghez vinnie.
A Graham Spirit of Motion szériája 1938 és 1940 között volt gyártásban, melynek jellegzetes cápa orr stílusa és sárhányókba integrált fényszórói azonnal felismerhetővé tették az autót. A hajtásról amerikai mércével nézve egy szerény soros 6 hengeres 217.8 köb hüvelykes (3.569 cm3) L hengerfejű, kompresszoros motor gondoskodott. Ez utóbbit a főtengely hajtotta meg. A motorhoz három fokozatú manuális sebességváltó csatlakozott, overdrive fokozattal, az autó klasszikus hátsó kerék meghajtású volt. A maximális teljesítmény 116 LE volt. Az alváz tengelytávja 120 hüvelyk (305 cm) volt, elöl független felfüggesztés volt tekercsrugókkal, hátul laprugókat használtak. A végsebesség 140 km/h volt, a lassításról négy kerékre ható hidraulikus dobfékek gondoskodtak. A fent említett motorral a Model 96, de kompresszor nélküli kivitelben 90 LE-s teljesítményre volt képes.
A Graham megfizethető áru autókat kínált, és a Model 96 és 97 kezdetben gyári sedan, 1939-től két új karosszériával is, egész egyedi gép volt. Ebben az évben a legolcsóbb cápaorrú kocsi 1.160 $-tól indult. 1939-ben elhagyták az oldalsó fellépőlemezeket, a még modernebb megjelenés kedvéért. Azonban az amerikai vásárlókkal nem tudták megkedveltetni a szokatlan, negatív dőlésű orr részt. A Spirit of Motion sorozatot 1940 végén a becslések szerint alig 10 ezer példány elkészülte után leállították. Sajnos az autó pénzügyi értelemben bukás volt, ahogy pár évvel korábban a Chrysler Airflow-t is nehezen fogadta el a közönség. Jó néhány évtizeddel később a BMW tért vissza a cápa orr dizájnnal.
Spirit of Motion Európában
A több tucatnyi tengerentúli márka közül jó néhány Európában is kapható volt, köztük a Graham is. A Graham otthon középkategóriás járműnek számított, a vén kontinensen azonban mérete és motorizáltsága és viszonylagos ritkasága miatt is luxus kategóriába emelkedett. Az amerikai márkákat főként csupasz, gördülőképes alvázként importálták az európai kereskedők. Ennek az volt az oka, hogy magasak voltak a szállítási költségek és a beviteli védővámok. Utóbbit el lehetett kerülni, ha legalább a karosszéria a célországban készült. Az európai karosszériaipar, főleg a francia, kimagaslóan elismert és meghatározó hatású volt a többi műhelyre is. Így az amerikai autóra vágyók bőven válogathattak, hogy melyik céggel készíttessék el egyedi járművüket.
A Graham 1938 és 1939 között 20 db Model 97 alvázat szállított le Detroitból Európába. Az igen limitált példányszámot válogatott karosszériaépítőkhöz küldték. Három francia cég kapott Graham alvázat: Marcel Pourtout, Jacques Saoutchik, Vanvooren, valamint a brüsszeli Vesters & Neirinck műhelye. Egy-egy alvázat biztosan karosszált a holland Pennock, illetve a svájci Worblaufen is.
Sajnos az nem ismert, hogy a felsorolt karosszériaépítők egyenként hány alvázat ruháztak fel egyedi költeményeikkel. 1985-ben André Lecocq, jól ismert restaurátor mesélte, hogy a Pourtout-nak csak öt alvázat küldtek. Ebből négyet coupénak, egyet pedig cabriolet-nak építettek meg. Más forrás szerint (Automobilia magazin 67-es szám, 2004 tavasz) Pourtout 12 cabriolet-t készített 1938 áprilisa és 1939 vége között. Ez talán soknak tűnik, ám bármi is a valós szám, igen ritka autóról van szó. Bár az sem egyértelmű, hogy valóban mindegyik Európába küldött Graham alváz kompresszoros kivitel volt. Tény, hogy napjainkra mindössze négy túlélő példányról tudni.
 |
| 1938 Graham Model 97 Pourtout Coupé |
 |
| 1938 Graham Model 97 Pourtout Convertible, 1939 Bois de Boulogne Concours d'Elegance |
 |
| 1939 Graham Model 97 Pourtout Convertible |
 |
| 1939 Graham Model 97 Saoutchik Convertible, 1939 Cannes Concours d'Elegance |
 |
| 1938 Graham Model 97 Vanvooren Convertible, Párizsi Autószalon, Grand Palais |
 |
| 1939 Graham Model 97 Vanvooren Convertible, 1939. június 23. Párizs, Challiot Concours d'Elegance, Madame Fournage autójával |
 |
| 1938 Graham Model 97 Pennock Convertible, reklám |
 |
| 1938 Graham Model 97 Worblaufen Convertible |
1938 Graham Model 97 Saoutchik Convertible #141747
Ami oda haza igen csak mérsékelt sikert aratott, az Európában modernnek, avantgarde-nak hatott. Talán Jacques Saoutchik (1880-1957) ukrán származású francia karosszéria művész alkotta meg Párizs melletti műhelyében a leglátványosabb cápaorrú Graham-et. Az orr részt és a sárhányókat érintetlenül hagyta, a szélvédőt lehajthatóvá tette. Az autó érdekessége a többi európai műhelyben készült Grahamhez képest, az ajtó. Saoutchik átvette az angol James Young karosszériaéptő által szabadalmaztatott tolóajtó elvét. Az ajtó egy csuklópánton nyugszik, mely előbb kiemeli az ajtót a karosszéria síkjából, majd hátra tolja. Saoutchik ezt a megoldást alkalmazta a Renault csúcsmodelljén, a Suprastellán is 1939-ben. A Graham fara egy látványos uszonyban végződik.
A #141747-es alváz számú autót az 1938 őszi, Párizsi Autószalonon mutatták be a Saoutchik standján, melyet hagyományosan a Grand Palais-ban tartottak. Majd 1939 márciusában a Lyon-i vásáron volt látható ismét. A Grahamet Maurice Reb vásárolta meg, aki 1939-ben csatlakozott a Francia Hadsereghez. Autójával együtt, mint sofőr Alphonse Pierre Juin tábornok szolgálatában állt Algériában. 1942-ben Reb úr eladta kocsiját a hadseregnek, majd egy katonai jármű motorját szerelték bele és 1944-ig a sereg kötelékében maradt. A szolgálat után a Grahamet egy amerikai Chrysler alkalmazott, Thomas Demetry szerezte meg, aki a Francia Hadsereg ellátási szolgálatánál volt állományban. Végül az algíri kikötővárosból, Oranból küldte az Államokba, mindössze 175 $-ért.
1966-ig Michiganben volt az autó, majd az egyedi, és limitált szériás autók gyűjtésére specializálódott William Harrah szerezte meg. Innen 1981-ben egy aukció nyomán cserélt ismét gazdát. Az autó Kaliforniába került, majd kiterjedt restaurálási munkába kezdtek, abban a reményben, hogy majd kiállíthatják a Pebble Beach-en. Sajnos a tulajdonos elhunyt mielőtt a munkálatokkal végeztek volna, így 2013-ban ismét eladóvá vált.
 |
| 1938 Graham Model 97 Saoutchik Convertible #141747, talán ebből a szögből érvényesül a legjobban a cápa orr stílus. 2017-ben egy árverésen 770.000 $-ért kelt el |
 |
| Elegánsan hátra siklik az ajtó, ami nagy teret enged a beszálláshoz |
 |
 |
| Art Déco műszerfal, a felső félkör a sebességet, az alsó a fordulatszámot mutatja. A felső bal oldali téglalap alakú műszer jelzi az olaj hőmérsékletét, az alsó az üzemanyag szintjét. A jobb oldaliak pedig a vízhőfokot és az akkumulátor töltöttségét mutatják |
 |
| Ki tudja hány munkaórát vehetett igénybe az uszony fém lemezbe való formázása... |
 |
| James Young angol karosszériaépítő szabadalmaztatta a tolóajtó nyitómechanizmusát |
 |
| Oldalról is harmonikus vonalvezetésű autó |
 |
| 2015 Pebble Beach Concours d'Elegance |
Végül a 2015-ös Pebble Beach Concours d’Elegance volt az első alkalom, hogy bemutatkozott az első 1938-as premier óta, ahol kategória győzelmet aratott. Úgy tudni, hogy még egy Saoutchik féle Graham Model 97 Convertible maradt fenn. Egy cabrio az 1941-es L'embuscade című film jeleneteiben szerepelt. Saoutchik talán 3-4 autót építhetett.
A #141747-es számú példányt 2017 márciusában a floridai Amelia Island-en
tartott RM aukció keretében árverezték el, melyen 770.000 $-ért kelt el.
1939 Graham Model 97 Pourtout Convertible #501450
A Pourtout család archívumának köszönhetően ismert, hogy az #501450-es alvázszámú autó 1939 júniusában hagyta el Marcel Pourtout műhelyét, mint két ajtós cabriolet. 25.000 Frankért adták el a párizsi kereskedőnek, Chapat-nak, az Avenue de la Grande Armée címre. Az első tulajdonos nevét nehéz megfejteni. Egy fotó maradt fenn a kocsiról, 1953-ból, amikor párizsi rendszámmal, 4516 BX 75, és eredeti fehér színében látható.
1970-ig egy garázsban állt, valamikor halványkékre
fényezték. A ’80-as években restauráltatta az autót egy német gyűjtő. Majd
2016. február 5-én a párizsi Retromobile kiállítás keretén belül árverésre
bocsájtotta a francia Artcurial aukciós cég, amelyen 162.400 EUR-ért kelt el.
 |
| 1939 Graham Model 97 Pourtout Convertible #501450 |
1939 Graham Model 97 Vesters & Neirinck Convertible #505389
Az #505389-es alváz számú autót a brüsszeli Vesters & Neirinck műhely építette. Az ’50-es években Arizónában, Tucson-ban volt, majd 2006-ban vásárolta meg a John O’Quinn gyűjteményébe. Ekkor sötétzöldre fényezték. Háromszor is árverésre bocsájtották. Először 2001-ben a Barret-Jackson aukciós cég a 974-es számú tételt úgy árulta, mint gyári convertible prototípus, vagy „Show Car” karosszéria. Ehhez mérten alakult a licitálás is, 88.550 $ volt a leütési ár. Azonban ez az állítás később tévesnek bizonyult. 2006-ban a Meadow Brooks-on az RM cég csekély 29.250 $-ért adott túl rajta, majd 2010-ben a floridai Amelia Island-en szintén az RM 137.500 $-ért adta el. Ez az utolsó leütési ár jobban megfelel az autó eszmei értékének.
 |
| 1939 Graham Model 97 Vesters & Neirnick Convertible #505389 |
Ami az új hazában bukásnak számított, az Európában, különösen gall földön országszerte rendezett, rangos társasági eseénynek számító Concours d'Élégance-okon elért Grand Prix d'Honneur serlegek tükrében sikernek számított. Valószínűleg a Graham cápaorrú modelljére kevésbé emlékeznénk napjainkban, ha nincs Jacques Saoutchik figyelemre méltó, lenyűgöző alkotása.
Forrás, képek: RM-Sotheby's, coachbuild.com, supercars.net, flickr.com, imcdb.org
Megjegyzések
Megjegyzés küldése