Az amerikai Royale - A REO története 1905-1936

Noha a Bugatti hivatalosan sosem használta a Royale nevet, az amerikai REO volt olyan merész, hogy ezt a kifejezést adta csúcsmodelljének. A limitált szériában épült autó francia névrokonához hasonlóan ma már szintén ritkaság.

A REO egy mozaikszó, mely az alapító nevére utal: Ranson Eli Olds (1864-1950), aki az Oldsmobile márkát hozta létre 1897-ben. Ez idővel a General Motors-ba olvadt, Olds otthagyta a céget, majd következett a REO, amely 1905-től működött a Michigan állambeli Lansing-ben. Az új társaságban Olds birtokolta a részvények 52%-át, az elnöki és az ügyvezető igazgatói posztot is. A REO automobilokat és teherautókat, később az utóbbi alapjára autóbuszokat is gyártotott. 1907-re a REO-nak 4.5 millió S-os árbevétele volt, mely alapján az Államok negyedik autógyártója volt. 1908 után az Olds által továbbfejlesztett autók bevezetése ellenére a REO piaci részesedése csökkent a Ford (Model T) és a GM gyártmányainak megjelenése miatt.

1910-ben a REO elindította a teherautó gyártó részleget a kanadai Ontario-ban, St. Catharines-ben. Két év múlva az Olds úgy hivatkozott gyártmányaira, mint a legjobb építésű autó, amire képes. 1915-ben Olds átadta az ügyvezető igazgatói címet protezsáltja, Richard H. Scott javára. Nyolc évvel később, 1923-ban a társaság elnöki poziciójáról is lemondott, csak az igazgatótanács elnöki tisztségét tarotta meg.

1925-ben Scott ambiciózus bővítési programot indított el, melynek célja az volt, hogy a REO versenyképes maradjon a piacon a többi autógyártóval szemben. Ennek keretében különféle árkategóriájú autókat kínáltak.

A márka két legemlékezetesebb modellje a Flying Cloud (Repülő Felhő), melyet 1927-ben vezettek be, valamint a Reo Royale Eight volt 1931-ből. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Rolls-Royce pár évtizeddel később Flying Spur és Silver Cloud névvel mutatta be új modelljeit.

A Flying Cloud-ot Fabio Segradi tervezte stílusos vonalak jellemezték. A 115 hüvelyk (292 cm) tengelytávú alvázba soros hat hengeres motort illesztettek. Mechanikailag pedig kiemelkedő volt a Lockheed féle hidraulikus fékek miatt. Míg ma Ned Jordan-nek tulajdonítják a hirdetések megváltozását a Jordan Playboy autóval, addig a REO a Flying Cloud-dal megváltoztatta a jövőbeni automobilok elnevezésének módját. Ez a típús volt az egyik első amerikai kocsi, melynek neve megpróbált egy képet közvetíteni, puszta megjelölés helyett. A "Repülő Felhő" a könnyedség, kényelem és a sebesség érzetét sugalmazta a vásárló felé. Végül a Flying Cloud lett a REO utolsó modellje, mely egészen 1936-ig volt gyártásban.

1927 áprilisában mutatták be a Flying Cloud testvérmodelljét a Wolverine-t. Ezt Continental által gyártott soros 8 hengeres (3.260 cm³) motorral látták el, tűzérségi stílusú fa kerekek, vízszintes motorház szellőzők voltak a megkülönböztető jellemzői. Ez az autó 1928-ig készült.

1927 Reo Wolverine Brougham Victoria Coupé

1927 Reo Wolverine Limousine 

1928 Reo Flying Cloud Victoria Coupé 

1929 Reo Flying Cloud Master Limousine

1931-re a nagy gazdasági világválság hatásai már erősen érezhetőek voltak. Ezért, hogy a cég talpon tudjon maradni, két új soros nyolc hengeres motort küldtek a piacra. Az egyiket a Royale-ba építették be, mely hosszabb tengelytávval rendelkezett. A kisebb 8 hengerest megkapta a hasonló kinézetű Flying Cloud Model 8-25, mely a rövidebb tengelytávra utalt. Ez 125 hüvelyk (317.5 cm) tengelytávú alvázat takart. Ugyan akkor a belépő modell a Flying Cloud hat hengeres, 268 köb hüvelykes (4.392 cm³) 85 LE-s változata volt. Ezt az elérhető, olcsóbb variánst Model 6-25 néven forgalmazták, szintén a 125 hüvelykes tengelytávú alvázon. Az árak a Flying Cloud esetében 995 $-tól 1.565 $-ig terjedtek motortól és karosszériától függően. 

A REO csúcsmodellje a Royale volt, mely típusnévről inkább a Bugatti T41 Royale jut elsőként az ember eszébe, bár a francia márka soha nem használta azt hivatalosan. Az autó alternatívát kínált a Cadillac, Packard és Pierce-Arrow vásárlóinak körében. 1931-ben a Royale olyan precedens divatteremtő dizájn elemeket vonultatott fel az amerikai autópiacon, melynek hatására az áramvonal és a lekerekített formák jelentek meg a karosszérián. A Royale stílusvezetővé vált abban az évben, mint az első tömegtermelt autó, melynek új, esztétikus, áramvonalas idomai egyé váltak a dizájnnal. Míg a karosszéria egész formája nem volt merőben eltérő a versenytársaktól, azonban a V alakú hűtőrács, a lekerekített élek, a megnyújtott sárhányók, a fényszórók foglalata mind szerepet játszott abban, hogy a karosszéria formája felismerhető és forradalmi legyen. A dizájnt Amos Northup tervezte a Murray Body Company részére, mely cég Detroitban a kocsiszekrényeket gyártotta. A karosszériát Northup szélcsatornában kísérletezte ki, melynek eredményeképpen az attraktív megjelenésű új formának köszönhetően 12%-kal kisebb motorteljesítmény is elegendő volt ahhoz, hogy a REO Royale 80 mérföld/órás (130 km/h) sebességgel haladjon. Ezenfelül a gyár garantálta a 90 mérföld/órás (145 km/h) sebességet. 

1931-ben a Reo standja a San Franciso Auto Show-n

1931 Reo Royale Model 8-35 Murray Victoria Coupé, Boston-i bemutatóteremben

1931 Reo Royale Model 8-35 Murray Convertible, Párizs Nemzetközi Autószalon, Grand Palais

1931 Reo Royale Model 8-35 Murray Victoria Convertible

A Royale-t egy soros 8 hengeres, 358 köb hüvelykes (5.866 cm³), L-hengerfejű motor hajtott 125 LE-s teljesítménnyel. A kilenc helyen csapágyazott főtengely kifejezetten a tartós, hosszú élettartamot szolgálta. A Royale motorházának hűtőzsaluit termosztát nyitotta, a jobb szellőzés érdekében. Az erőt a hátsó tengelyre három fokozatú sebességváltó továbbította. A lassításról nagy, 15 hüvelykes (38 cm) négy kerékre ható hidraulikus Lockheed dobfékek gondoskodtak. Az alvázat egy lépcsős, kar-működtetésű kenőrendszer tartotta rendben. A felfüggesztés elöl-hátul fél elliptikus laprugókon nyugodott. 

A Royale-t különböző tengelytávú alvázakkal lehetett megrendelni, mely visszaköszönt a modellek nevében is:

131 hüvelyk (333 cm) Model 8-31, alapára 2.145 $ volt.

135 hüvelyk (343 cm) Model 8-35, alapára 2.745 $ volt a hat ablakos sedan-nak és 2.995 $ a convertible változaté. A Victoria Convertible ára 3.195 $ volt. 

148 hüvelyk (376 cm) Model 8-48, 1931-ben három Royale autó épült a Dietrichnél erre az alvázra: egy Sport Sedan, egy Convertible Sedan és egy Victoria Convertible. Ez utóbbi ára 5.575 $ volt. A három autót a Chicago Auto Show-n mutatták be, melyről rövid cikket közölt 1931 júliusában az Autobody Trimmer and Painting újság. Sajnos a Victoria Convertible-ről és a négy ajtós, öt üléses Convertible Sedan-ról még fotó sem ismert. Napjainkban egyedül a Sport Sedan létezik, melynek karosszériája megegyezik az 1931-es Packard Deluxe Eight Model 845 Sport Sedan-nal, melyet szintén Dietrich műhelyében építettek. 

152 hüvelyk (386 cm) Model 8-52, ezt az egyedi, extra nyújtott alvázat csak 1932-ben hozták ki. Alapjára szintén a Murray épített limousine karosszériát. 

1931 Reo Royale Model 8-31 Murray Victoria Coupé, más motorház szellőzőt kapott, mint a Model 8-35

A leggyakoribb kivitel: 1931 Reo Royale Model 8-35 Murray Limousine
 

1931 Reo Royale Model 8-35 Murray Victoria Coupé, 2019 St. John's Concours d'Elegance 

1931 Reo Royale Model 8-48 Dietrich Sedan, mely az egytelen túlélő a Dietrich műhelyétől

1932 Reo Royal Model 8-52 Judkins Town Car, látványrajz, nem tudni, hogy valaha is megépült-e

A leghosszabb tengelytáv, amit a Reo kínált 1932-ben: Royal Model 8-52 Murray Custom Limousine, alább az egyetlen fenn maradt példány

Létezett egy még hosszabb tengelytávú alváz is, igaz ez nem gyári kivitel volt. 1931 és 1934 között néhány különleges felépítmény épült a Reo alvázára, úgy mint halottaskocsi, vagy mentőautó. A Reo-tól az alvázat a National Casket Company vásárolta meg, melynek székhelye a Massachusetts államban, Bostonban volt. A National az alvázakat tovább küldte a Henney Motor Company-nak Illinois államba, Freeport-ba. A Henney cég építette az egyedi karosszériákat, majd illesztette azokat a Reo alvázára. Az elkészült autókat a Henney visszaküldte az eredeti megrendelést adó National cég regionális kirendeltségének.

A National ezeket a felépítményket 1931. május 1-én jelentette be a különböző temetkezési vállalkozásoknak. Ezek a karosszériák elérhetőek voltak a Royale-on kivül a Flying Cloud 8 és 6 hengeres változatához egyaránt. A National, a Henney és a Reo együttműködése 1934-ben ért véget.

A halottaskocsi, vagy mentőautó változatokhoz az alvázakat a Henney nyújtotta meg 162 hüvelyk (411.5 cm) hosszúságúra. 1931-1934 közötti időszakban összesen 181 db Reo autó épült Henney által, melyek közül kb. 65 példány készülhetett a Royale alvázára és további 116 a Flying Cloud 6 és 8 hengeres alvázára. A Henney speciális karosszériái egyetlen, nagy hátsó ajtóval épültek. 

1932 Reo Royale Model 8-62 Henney Halottaskocsi

1931 Reo Royale Model 8-62 Henney Ambulance

Az 1931-es modellpaletta kifejlesztésére 6 millió $-t költöttek, ami akkoriban irdatlan nagy összegnek számított. Az új autók megjelenése, kivitelezése jó volt, a sajtó szintén kedvezően fogadta őket, ennek ellenére az eladások csökkentek. A tendenciát megállítandó további változatokat kínáltak a Royale és a Flying Cloud számára, ami kisebb motorokat, rövidebb tengelytávokat és több karosszéria fajtát tartalmazott. Azonban a jelentős áttörés elmaradt. 

A Scott által vizionált kibővített modellkínálat (Flying Cloud, Wolverine, Royale) kudarca, valamint a nagy gazdasági világválság hatása komoly veszteségeket okozott a REO számára. 1931-ben összesen csak 6.762 db autó talált gazdára, ezzel a cég 3 millió $-t vesztett.

Az 1932-es modellévre csak a nagyobbik 8 hengeres motort hagyták meg a Royale és a Flying Cloud-ban, miközben további 6 hengeres motorú Flying Cloud autókat mutattak be, különböző tengelytávval bővítve a kínálatot. Ebben az évben mindössze 3.900 db autót gyártottak, bár a Royale amúgy is limitált szériában készült. 

1932 Reo Royale Model 8-35 Murray Convertible #35N3001, Floridában 2018-ban az RM aukciós cég által ez az autó 280.000 $-ért kelt el

1932 Reo Royale Model 8-35 Murrray Coupé, kivételesen faküllős kerekekkel

Az 1933-as modellévre frissítették a hűtőt és a sárhányókat, Reo Royale Model 8-35 Murray Limousine

Az 1933-as esztendőre ésszerűsítették a modellválasztékot, a 8 hengeres Flying Cloud gyártását megszüntették. Az árakat is csökkentették, ennek ellenére az eladások valamelyest továbbra is estek, 3.623 db-ra. Elkerülendő az összeomlást 1933-ban az alapító Ranson Eli Olds a nyugdíjból visszatért a cég élére és vissza vette az irányítást, azonban 1934-ben lemondott. 1933-tól a REO bevezette az opcionálisan rendelhető fél automata sebességváltót, melynek a „Self-Shifter” elnevezést adták. A mechanizmusban a kuplungot vákuum működtette. Ennek hatására az eladási mutatók 4.460 db-ra emelkedtek, de a társaságnál az új erőátvitel kifejlesztésének költségei feszültséget okoztak. 

1934 Reo Royale Limousine 

1935-ben a 8 hengeres motorokat kivették a programból. A márkát kizárólag 6 hengeres motorokkal képviselte az áttervezett, új Flying Cloud, A6 kódnévvel és a Royale. Ez utóbbi ebben az évben volt kapható utoljára. Ekkor jelent meg a kínálatban a Speed Wagon névre hallgató pickup és a Suburban nevezetű kombi is. A széles modellválaszték ellenére az eladások továbbra is gyengék maradtak.

1936 volt a REO személyautók utolsó éve, a már említett Flying  Cloud modellel. Májusban hivatalosan is leállították a gyártást. Innentől fogva az addig is jól jövedelmező teherautók előállítására koncentráltak, melyek egészen 1975-ig épültek.

1935 Reo Royale Limousine, katalógus fotó

1935 Reo Suburban Wagon, katalógus

1935 Reo Speed Wagon Model A6 Pickup

A Reo utolsó éve: 1936 Reo Flying Cloud Sedan 

A REO Royale ma már ritka autónak számít. A Coupé-ból 3-4 példány, a Victoria Coupé-ból 2-3 maradt meg a Model 8-31, és 5-6 autó a Model 8-35 esetében. A Convertible változatból talán ha összesen 50 darab épült, melyből mára kb. egy tucat maradt fenn. A legnagyobb tengelytávú Model 8-52 Limousine-ból is csak egyetlen túlélő autóról tud a REO tulajdonosok klubja. A hat ablakos sedan adja ki az életben maradt Royale autók nagy részét, azonban köztük is, ami faküllős kerekeken gördül az kuriózumnak mondható, a maga 2-3 példányával. 

A Chrysler szintén használta a Royal nevet ("e" betű nélkül írva), mely először az 1933-as Model CT-nél jelent meg. A Royal 1950-ig szerepelt a modellprogramban.

Forrás, képek: reoroyalefreeforums.net, RM-Sotheby's, supercars.net, flickr.com, Classic Car Club of America Museum