A légcsavaros autó - A Leyat Helica története 1913-1927

A mozgalmas XX. század eleje az autóipar hőskora volt, ekkoriban sok kísérletező kedvű pionír vágott bele az autóépítésbe. Közülük is kilógnak a sorból a francia Marcel Leyat alkotásai, aki légcsavaros autókkal próbálkozott.

Az automobil történetének első negyed századára egyértelműen az útkeresés volt a jellemző. Az első autók alig különböztek egy motorral megáldott pöfögő, ló nélküli lovaskocsitól. Nem sokkal később a repülés újdonsága is elkápráztatta az emberiséget. Egyes feltalálóknak, kísérletező kedvű mérnököknek kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy a XX. század közlekedését alapvetően átformáló két közlekedési eszköz legjobb tulajdonságait egyesítsék egy járműben. Ekképpen születtek igen furcsa szerkezetek is. Ugyan nem Leyat volt az első, aki légcsavarral próbálta meghajtani autóját, mégis napjainkra ő a legismertebb. Szerencsét próbáló konstruktőrök már az 1910-es évek elején is akadtak, de ők megmaradtak a prototípus szintjénél.

Leyat 1885-ben született Délkelet-Franciaországban Die-ben, Drome megyében. A neves párizsi Ecole Centrale egyetemen szerzett mérnöki diplomát 1907-ben. 1908-tól az Astra repülőgépgyárban dolgozott, majd 1909-ben megépítette első repülőgépét. Szenvedélye volt a repülés, és a léghajók. A vitorlázó- és motoros repülőgépek tervezésén túl fel is szállt velük. A repülőgépek legnagyobb felvevő piaca a légierő volt, de hadsereg által kontrollált szektorban elavultnak találta szakmai készségeit. Ezért fejlesztésbe, kísérletezésbe kezdett, és érdeklődése hamar a tagolt szárnyú repülőgépek felé fordult. Ugyanakkor az egyedi repülőgépek iránti kereslet csekély volt.

Ezért Leyat elhatározta, hogy az aviatikában szerzett tapasztalatait az autóiparban kamatoztatja, ebben viszont az egyik első volt. Kortársai közül néhányan csak közvetlen az I. világháború után kanyarodtak a repülőgépiparból az automobil irányába. Így tettek a francia Farman fivérek, a nevük alatt futott, mára kevésbé ismert és ritka luxus autóikkal, illetve Gabriel Voisin avantgarde formavilágú, Knight-rendszerű, szelep nélküli motorokkal hajtott járműveivel. Azonban Marcel Leyat már 1913-ban megtette az első „szárnypróbálgatásait ”az automobil felé.

Már első modellje, a Hélica névre keresztelt cyclecar is meghökkentő látvány volt, a névválasztás pedig nagyon találó. A francia hélice szó légcsavart jelent. A típus Helicocycle néven is ismert, mely valójában egy szárnyak nélküli repülőgép formájú autó volt, légcsavarral az orrában. A V2-es, léghűtéses MAG motor ezen az első darabon a pilóta előtt, fent volt elhelyezve. Az utas pedig a sofőr mögött foglalhatott helyet, akár egy repülőgépben, ha elég vállalkozó kedvű volt hozzá. Az irányításról egy kormánykerék gondoskodott, mely az egyszem hátsó kereket kormányozta. A futómű felfüggesztése szintén a repülőkéhez volt hasonló. A pilóta tulajdonképpen a motor alatt láthatta a maga előtt lévő úttestet, az erőforrás pedig nem a kerekeket hajtotta meg, hanem egy keretbe foglalt, nagy, két ágú légcsavart. Leyat ezzel a megoldással kiküszöbölte a komplett hajtásláncot, mellyel jelentős költségeket takarított meg. Az eredmény egy repülőgép, vagy még inkább egy repülőgépszárny profil formájú könnyű, egyszerű, gazdaságos jármű lett. A légcsavar biztonságos működése egy ráccsal volt megoldva, bár ez nem védte meg az utasokat a légcsavar által a korabeli aszfaltozatlan útról felvert portól. Ennél azonban nagyobb veszélyt jelentett a gép instabil volta, hiszen hátul csak egy kerék volt, melyet egy dróthuzalon keresztül kormányoztak.

Leyat különc, feltűnő autóját magával vitte az I. világháborúba is, mivel a francia hadsereg minden magántulajdonú autót „besorozott”. Ezt egy fennmaradt fénykép is igazolja. A kocsi ablakában elhelyezett tábla feliratán az alábbi olvasható: „1er régiment d’artillerie 42 éme bataillon, groupe de 120”. Az az: I. tüzérezred, 42. zászlóalj, 120-as csoport. Bizonyára az ellenség is megdöbbenhetett a jármű láttán, elképzelni is nehéz, hogy milyen feladatot láthatott el a hadsereg kötelékében a különös gépezet… A háborús évek alatt Marcel Leyat kapitányt a Repüléstechnikai Részleg „Service des Hélices” (Légcsavaros Szerviz) vezetőjévé is kinevezték. A háború vége fele egy két motoros bombázó repülőt tervezett, mely 1000 km sugarú körben 500 kg bombát tudott szállítani. Azonban a gépet soha nem vetették be.

1913 Leyat Helicocycle, az első kísérleti példány volánjánál Marcel Leyat, mögtte testvére Robet Leyat űl

Leyat Helicocycle az I. világháborúban. Az ablakban lévő tábla tanúlsága szerint "I. tüzérezred, 42. zászlóalj, 120-as csoport"

Az 1913-as Leyat Helicocycle tervrajzai

A békeidő beköszöntével a kísérletezés folytatódott a légcsavaros autókkal. Leyat 1919-ben alapította meg cégét Párizs 15. kerületében, a Quai de Grenelle 27. szám alatt. Grenelle és Vaugirard korábbi síkságai ekkoriban már iparosodott negyeddé váltak. A háború előtti egy-két példányhoz képest jelentős változás, hogy immár a hátsó kormányzott tengelyen is két kerék volt, növelve a stabilitást, mely korábban baleseteket okozott. A küllő nélküli „Cricri” kerekek érdekessége, hogy két karimából szegecselték össze, mely magában foglalta a fékeket is, a légellenállás csökkentése érdekében. A kerekek a hagyományos acél helyett alumíniumból készültek a súlycsökkentés miatt, ahogyan az előremutató monocoque váz is! A féket pedál segítségével egy drótkábel működtette. A futómű elől laprugóval, hátul dörzs lengéscsillapítóval szolgálta a rugózást. A nyitott járműben továbbra is tandemben ültek az utasok, előttük immár négy ágú légcsavarral. A feltűnő újdonságot Leyat Párizs már akkor is forgalmas sugárútján, a Champs Elysées-n népszerűsítette, melyről a francia Gaumont filmstúdió rövidfilmet is forgatott. Az 1919-ben piacra dobott autóból Leyat-nak hat példányt sikerült eladnia, majd folytatta a fejlesztést. A szóban forgó autó hű replikája ma az Egyesült Államokban, Tennessee állambeli Nashville-ben lévő Lane Motor Museum-ban található. 2010-ben pedig a floridai Amelia Island Concours d’Elegance-on volt látható.  

1919-es Leyat Helica, a volánnál a tervező Marecl Leyat űl. A kép az 1920-as oktber-novemberi francia La Sciene et la vie magazinban jelent meg

Leyat 1921. októberében a Párizsi Autószalonon, a Grand Palais-ban tartott seregszemlén kiállított egy járművet. A teljesítény növelése érdekében a korábbi MAG motort egy angol, 1.2 literes, 35-40 LE-s ABC (All British Company, Byfleet) gyártotta Scorpion bokszermotor váltotta fel. Állítása szerint 600 megrendelést kapott a kiállítás alatt, de megfelelő financiális háttér híján, és jogi okokból soha sem sikerült beindítania a nagyüzemi termelést. Pedig még az autóbolond spanyol király, XIII. Alfonso is adott le megrendelést. Ugyan ebben az évben egy nyitott változattal Párizs utcáin tartott bemutatót, melyet a British Phaté vett filmre. A rövidfilm az alábbi linken nézhető meg:

Az évek alatt különféle karosszériákat illesztettek a végtelenül egyszerű vázra, repülőgép szerű futóművel. A hátsó tengelyre függőleges lengéscsillapító került a nagyobb kényelem érdekében. A zárt kivitelű karosszéria a Helica, illetve Eolia néven szerepelt reklámban. Utóbbi karosszériáját Archer mérnök tervezte. Érdemes egy pillantást vetni a hirdetésre, mely kiemeli, hogy a 8 CV adólóerős, 2 hengeres motor 80 km/órás sebesség mellett, alacsony, 4-5 literes fogyasztással abszolválta a 100 km-es távot. A motor, noha nem volt egy erőgép, mégis a rétegelt falemezből készült pehelykönnyű karosszériás járművet (kb. 225 kg) veszélyesen gyorssá tette.

Az ABC egysége mellett egy 982 cm³-es, 30 LE-s olasz Anzani V2-es motor is bekerült a kínálatba. Egy ilyen erőforrás lapul abban az eredeti nyitott Sport változatban is, mely 2013-ban a párizsi Rétromobile kiállításon volt vendég, eredeti, illetve több replika Leyat Helica társaságában. Ekkor ünnepelték Leyat munkásságának centenáriumát. Majd ez az autó 2019. november 29. és 2020. március 20. között az Oise megyében található Chateau Compiégne-ban, rendezett Concept Car Beauté Pure tárlaton is szerepelt. XV. Lajos egykori barokk rezidenciájában helyezték el a privát gyűjteményben lévő Leyat Helica-t, különböző koncepcióautókkal karöltve, a francia Nemzeti Autómúzeum jóvoltából.

1921 volt a Leyat Automobiles legjobb éve, a Hélica-ból 23 példány kelt el. Azonban a kezdeti mérsékelt sikert csőd követte. 1922-ben Marcel Leyat elhagyta Párizst, és Burgundia régióban, Cote d’Or megyében lévő Meursault-ba költözött. Azért ide, mert a város közjegyzőjének, Carmagnole úrnak volt egy Hélicája. Nem mellesleg a város kitűnő borairól volt ismert. Leyat Meursault-ban is alapított egy műhelyt és az 1921-ben eladott autóinak nagy részét a következő évben itt szerelték össze. 1922 folyamán egy Helica 10.500 francia Frankba került. 

1921 Leyat Helica Sport az Eiffel torony lábánál, hátul Robert Leyat űl

Az 1921-es hirdetés 110 km/órás sebesséet és 7 literes fogyasztást ígért

Üzem a párizsi Quai de Grenelle 27. szám alatt

A Helica formája akár egy esőcsepp

Leyat Helica

1921 Leyat Eolia és tervezője Archer mérnök

1921 Leyat Eolia

1921 Leyat Eolia egyedi festéssel

1921-es reklám a Helica és az Eolia karosszéria változatokkal

Hélica a sínen

1924-ben Leyat kifejlesztett egy vasútra alkalmazott Hélica-t, melyet Thigs névre kereszteltek. A szerkezet kerekein megtartották a gumiabroncsokat, melyek a sín felett pár centivel voltak. A jármű első és hátsó tengelye, ahogy a képen is látszik, egy segédkereten nyugodott. Ennek segítségével a kocsi közúton érkezhetett és az acélkerekeken, a vasúton gördülhetett tovább. Ahogy a korábbiakban, ennél a Hélicá-nál sem voltak a kerekek direkt módon meghajtva, ezt a légcsavar végezte el. A járművet a 60 cm-es, keskeny nyomtávú Decauville vasútnak tervezték, majd 1925-ben a Pithiviers és Toury közötti vasúti szakaszon tesztelték. A tesztről a Gaumont szintén rövidfilmet forgatott. A Thigs-t eladták a francia-kongói Compagnie Miniére du Congo Francais bányavállalatnak, melynek igazgatója Francia-Kongó fővárosában, Brazzaville-ben használta munkája során.

1924 Leyat Thigs, mely a francia-kongói bányavállalathoz került

1926-ban némileg módosult a karosszéria, illetve új felfüggesztést és kipufogót kapott a Hélica. A motorteret sem kerülte el a változás, ahová három hengeres, 2 literes Anzani csillagmotor került be.

Hélica a Montlhéry versenypályán

Leyat 1927-ben egy különlegesen áramvonalas, szivar alakú gépet állított kerékre. Ennek karosszériája sokkal hosszabb, keskenyebb, és alacsonyabb volt, mint a normál Hélica-é. Az autónak csak három kereke volt, melyeket áramvonalas, a repülőgépek hátsó vezérsíkjához hasonlatos burkolattal láttak el. A 8 LE-s ABC motorral a Hélica, a francia Montlhéry versenyályán 170 km/órás sebességrekordot állított fel, miközben 100 km-ként 6 literes fogyasztást produkált. Leyat célja ezzel a rekordautóval az volt, hogy reprezentálja propelleres meghajtású autójának fontosságát.

Leyat Helica rekordautó 1927-ben a Montlhéry versenypályán

Mindez azonban kevés volt az üdvösséghez, ez volt az utolsóként gyártott autó. Leyat 1913 és 1927 között csak kb. 30 légcsavaros járművet készített, melyből mindössze három eredeti példány marat fenn. Ezek egyike, egy nyitott változat Párizsban a Musée des Arts & Métiers-ben található. Ezt a kocsit a márka szakértőjének számító Gustave Courau 1935-ben adományozta a múzeumnak. Courau barátságot kötött Leyat-tal, majd 1969-ben egy harminc oldalas monográfiát jelentetett meg munkásságáról „Les automobiles a Hélice - La voiture a Hélice Leyat 1921 címen. 1979-ben pedig a „Mon Helice au pays des mervilles címmel publikált könyvet. A múzeum példánya eredeti, azonban a motorja nem működik, illetve néhány alkatrésze hiányzik. A légcsavar átmérője 1.4 m, a Scorpion bokszer motor két hengerének egy-egy karburátora van, mely 1.400 és 1.800-as fordulatszám között üzemelt. A karosszéria oldalán az alábbi felirat olvasható: „La Gellicyne pour les mains pour le visage” (A Gellicyne kezek számára, az arc számára). Ez a Hélica ugyanis mielőtt a múzeumba került volna, reklámautóként is funkcionált. Az biztos, hogy a feltűnő propelleres jármű kozmetikai hirdetése vonzotta a tekinteteket.

1921 Leyat Helica Sport, 1935 óta a párizsi Musée des Arts & Métiers tulajdona

Puritán pilótafülke, repülőgép szerű pedálok 

A Gellicyne reklámfelirata ma is olvasható a karosszérián

A másik egy csukott változat, melyet felújítottak és 1994-ben ismét üzembe helyeztek. Azóta több rendezvényen is megjelent, mint például 2000-ben, majd 2003-ban az angliai Goodwood versenypályán futott. Ez a kocsi Jean-Francois Bouzanquet tulajdonában áll. Érdekessége, hogy a meghökkentő gépet még nagyapja, Jean-Jacques Peugeot rendelte meg 5.900 Frankért, mely végig a család tulajdonában maradt. Mint Bouzanquet úrtól kiderült, az autó kiszállítása késett, ezért nagyapja kérésére Leyat végül saját, 4-es alváz számú Hélica-ját adta neki. Erről az autóról 2011-ben Hans-Jörg Götzl is cikkezett a német Auto Motor und Sport lapban, ahol vezetési élményeit is megosztotta. Bouzanquet azt is elmesélte, hogy nagyanyja, Jacquline nem kedvelte a Leyat Hélica-t, ezért sürgette férjét, vegyen egy rendes automobilt, például Amilcart. Tulajdonképpen a nagymamának hálás lehet az utókor, amiért a Hélicát a fészerbe száműzte, mert így túlélte az elmúlt száz évet. Igaz a II. világháború alatt a német katonák ki akarták próbálni a furcsa szerzeményt, de a hátsó kormányzott kerekeket nehezen tudták kordában tartani. A Hélica-t egy fa állította meg, a légcsavarja összetört, majd ismét a fészerbe került. Ennek köszönhetően az autó teljesen eredeti, még a fényezése is! Vezetése megszokást igényel, olyan, mintha nagy sebességgel hátramenetben haladnánk, miközben ugyanabban az irányba tartunk.

Egyetlen család tulajdonában áll 1922 óta, 2013 Párizs, Retromobile

Bouzanquet úr autójának belseje

Repülgépeket idéző pedálok, középen fenn a karburátor

A keverék dúsítását állító kar és a gyujtáskapcsoló

Rugós felfüggesztésű nyugágy

A harmadik túlélő szintén egy nyitott Sport verzió, mely a már említett, 2019-ben rendezett Concept Car Beauté Pure kiállításon jelent meg. Ez az autó Alberto Bonizzoli birtokában van, mely ugyan eredeti, de a fa karosszériát újjá kellett építeni.

Alberto Bonizzoli autója a harmadik túlélő a 2019-es Concept Car Beauté Pure kiállításon

Felbecsülhetetlen értékű felfedezés

2004-ben alapult meg a francia Les amis de l’hélica (a légcsavaros barátai) társaság, mely Marcel Leyat munkásságát kutatja és tanulmányozza. Összegyűjtötték szabadalmait, a fellelhető dokumentumokat, a kor autós és repülős magazinjait. Leyat 1945-ig élt Meursault-ban, a Chateau Citeaux-ban. Az egyesület átkutatta az itteni volt műhelyét, lakhelyét, mindent, gondolták.

2005-ben kapta a hírt a Les amis de l’hélica társaság a Roulot családtól, mely a Chateau Citeaux jelenlegi tulajdonosa, hogy egy feltáratlan padlásra akadtak. Claude Guéniffey, a Les amis de l’hélica elnöke így emlékezik vissza.

„Ott, ezen a poros padláson találjuk a Hélica eredeti terveit, de sok korabeli darabot is. Alkatrészeket 1913-ból, és Marcel összes archívumát… Számunkra ez felbecsülhetetlen értékű felfedezés. Szenvedélyes életemben örültem volna, ha felfedezek egy csavart, rajzot… De ez… ez egy tündérmese, egy csodálónak.” A helyiségben több ezer oldal tervrajzot és dokumentációt fedeztek fel. A szenzációnak számító, elfeledett értékes leletre, több mint 60 év után akadtak rá, elképesztően jó állapotban. A padlástérben még az 1913-as Helicocycle egyes alkatrészeit is megtalálták.

Replikák

Noha csak három eredeti példányról tudni, egyre több a korhű Hélica replika. Les amis de l’hélica egyik tagja, az amerikai Jeff Lane a megtalált tervek alapján kezdett el építeni egy 1919-es verziójú replikát. Az elkészült másolat 2009-ben került bemutatásra Meursault-ban, majd saját gyűjteményében, a Lane Motor Museum-ban került elhelyezésre. Ugyan ebben az időben épült még egy 1919-es változat a megtalált eredeti tervek szerint, mely szintén megtekinthető volt a 2013-as Rétromobile alkalmával. Ezt az autót Jean-Luc Chanel építette, mely kékre lett fényezve.

Egy zárt karosszériás replika ma az angliai Hampshire-ben található Beaulieu National Motor Museum része. Az autót Mr. Smith építette, aki 2020-ban hunyt el. Ez a kocsi is bemutatásra került a 2013-as Rétromobile-on, majd 2020-ban a Hampton Court Concours d'Elegance-on volt látható.

Jeff Lane a 2010-es floridai Amelia Island Concours d'Elegance-on

Jean-Luc Chanel replikája a 2013-as Retromobile alkalmával

Az angol Beaulieu National Motor Museum autója a 2020-as Hampton Court Concours d'Elegance-on

1885-1986 Marcel Leyat

Elfeledve

Marcel Leyat a Hélica kudarca után folytatta munkáját az aviatika területén, a II. világháború kitöréséig repülőgépeket gyártott. 1945-ben elhagyta Meursault városát és a Párizstól délre fekvő Thiais-ba költözött. Soha többé nem épített repülőgépeket és automobilokat. Helyette meglepő módon a zenével kezdett el foglalkozni. Feltalált egy zeneelméleti (szolfézs) módszert, a MALLER (Méthode Analytique Logique Leyat d’Éducation Rationelle) metódust. Valamint különféle zongora billentyűket dolgozott ki.

A sokoldalú Leyat szép kort megérve, 1986-ban, 101 évesen hunyt el teljesen elfeledve. Gustave Courau publikációinak és a Les amis de l’hélica tagjai tevékenységének hála többet tudhat meg az utókor Leyat egyedülálló munkásságáról.

Forrás, képek: www.helica.info, külön köszönöm a Les amis de l’hélica társaság elnökének, Claude Gueniffey szíves segítségét. Wikipédia, ultimatecarpage.com, flickr.com, leblogauto.com, gallica.bnf.fr