Jean-Albert Grégoire munkássága I - Fronthajtással a LeMans-on

A német DKW Front 1 nevezetű elsőkerék-hajtású autót 1931-től árulták. Ezzel megelőzte a ’34-ben bemutatott Citroen Traction Avant-t. Ám amiről itt szó lesz, a szintén francia Tracta mindenkinél előbbre járt a frontvonalban. A Tracta a maga idejében ritka és ínyenc, innovatív autónak számított, megalkotója, Jean-Albert Grégoire pedig nem kevésbé volt érdekes személyiség. Grégoire az autóipar egyik kiemelkedő alakja volt, akit gyakran emlegetnek a fronthajtás úttörőjeként.

A Tracta története 1927-1934

A Tracta megálmodója, a sokoldalúan tehetséges Jean-Albert Grégoire 1899. július 7. született Párizsban, édesapja vasúti mérnök volt. Korán árva lett, és a Passy-ban lévő bentlakásos iskolába került, majd a Stanislas Kollégiumban tanult. Felvételt nyert az École des mines et á Polytechnique (bánya és politechnikum) intézménybe, ahol tanulmányait doktori fokozattal fejezte be. Az iskola évei alatt a sport több területe kötötte le, volt rugby játékos, 1917-ben francia atlétikai bajnok volt 100 méteren, majd 1919-ben a Szövetségközi Játékokon távolugrásban bajnoki címet szerzett.

1924-ben talán kalandvágyból Grégoire Madagaszkáron találta magát, ahol a Compagnie Miniére des Petroles de Madagascar (Madagaszkári Olajbányászati Társaság) alkalmazottja lett, mely ambiciózus programot hirdetett, szerény anyagi lehetőségeit felülmúlva. Azonban az automobilok iránti érdeklődése véget vetett ennek a távoli kitérőnek.

Visszatérve Franciaországba Grégoire ahelyett, hogy elfogadott volna egy biztos, ám kevesebb kihívással bíró mérnöki állást valamely autógyártónál, néhány barátjával, köztük Pierre Fenaille-vel 1925-ben megalapította a Société des Garages des Chantiers-t (S.G.C.). A társaság a Párizs melletti Versailles-ban a Rue des Chantiers-en működött. Fenaille néhai apja gazdag üzletember volt, aki a Fenaille & Despeaux kőolajipari cégből szerezte a vagyonát, majd fia ennek maradványait biztosította az S.G.C. vállalkozáshoz. Grégoire megszerezte a francia Mathis autómárka kizárólagos képviseletét Strasbourgban, majd a Chenard & Walcker márkáét is. Utóbbi nyerte meg az első 24 órás LeMans versenyt 1923-ban! Jól választottak, hiszen mindkét autó könnyen eladható volt, és az autókereskedelemből befolyó pénzt egy teljesen új fejlesztésbe forgatták.

Tracta, homokinetikus csukló

Az új fejlesztés eredménye az úgynevezett Tracta-csuklót lett, mely az autóiparban több féle néven is ismert: CV csukló, állandó sebességű csukló, vagy homokinetikus csukló. A Tracta csukló a kettős nyelv és a hornyos kötés elvén működik. Mindössze négy különálló részből áll: a két villából (más néven járom, egy meghajtó és egy hajtott) és két félgömb alakú csúszó elemből. Ezen elem egyikét dugaszolónak, vagy csapos forgónak, a másikat pedig anya, vagy hornyolt forgónak nevezik. A két félgömb alakú csúszó elem egy mozgó szerkezetbe kapcsolódik. Mindegyik járompofa egy, a közbenső elemeken kialakított kör alakú horonyba kapcsolódik. Mindkét közbenső elemet felváltva kapcsolja össze egy forgónyelv és egy hornyos kötés. Ha a bemeneti és a kimenő tengelyek valamilyen szögben meg vannak dőlve egymáshoz képest, akkor a meghajtó közbenső tag minden egyes fordulat során felgyorsul és lelassul. Mivel a központi nyelv és a horony kötése negyed fordulatnyi fázissal kívül van a járompofákkal, a hajtott közbenső és kimenő pofaelemek megfelelő sebességiingadozása pontosan ellensúlyozza és semlegesíti a bemeneti féltengely sebességváltozását. Így a kimeneti fordulatszám változása megegyezik, a bementi hajtáséval, ezzel állandó sebességű forgást biztosítva.

Jól megfigyelhető a Tracta elsőkerék-hajtásának rendszere és felfüggesztése, Florida, Tampa Bay Automobile Museum

A Tracta homokinetikus csuklójának rajza

A fent leírt találmányt 1926. december 8-án Párizsban a 628.309 számon szabadalmaztatták Pierre Fenaille neve alatt. Fontos megjegyezni, hogy Fenaille és Grégoire nem az elsőkerék-hajtást találták fel, hiszen az amerikai Harry Miller már 1925-ben elsőkerék-hajtású versenyautót épített. Fenaille munkájának köszönhetően a Tracta homokinetikus csuklója lehetővé tette a vezetőtengely és a hajtott tengely sebességének standardizálását a kanyarokban. Ez valódi előrelépést jelentett! Miller az elsőkerék-hajtású gépével az Indy 500 mérföldes versenyen indult, ahol az ovális pálya miatt a kormányozhatóság kevésbé volt kulcsfontosságú.

Az elsőkerék-hajtásnak köszönhetően a kardántengelyt elhagyhatták, ezáltal az autó súlypontja alacsonyabb lett, miközben a karosszéria profilja is alacsonyabbá vált. Az autó szép megjelenésén túl nagy előnye volt az elsőkerék-hajtásnak, hogy a jármű húzóerővel, nem pedig toló erővel rendelkezett, mely sokat javított a kezelhetőségén. Miután Grégoire több autóversenyen is részt vett különböző márkájú autókkal, Fenaille-lel úgy határozott, hogy saját autót építenek. Ennek eredményeképpen a Tracta autómárka a homokinetikus csukló köré épült. A zseniális páros, Fenaille és Grégoire egyesítette erőit és 1927 januárjában a Párizs melletti Asniéres-ben alapította meg a Société des Automobiles Tracta nevezetű céget. Fenaille azzal a feltétellel vállalta a projekt finanszírozását, ha a Tracta új utakat, lehetőségeket nyit meg az autózás előtt. Ehhez pedig a LeMans 24 órás verseny ideális alkalmat nyújtott. Első autójuk a Tracta „Gephi” volt, mely a Gregoire és Fenaille nevek összefonódásából jött létre. A Gephi szintén rajthoz állt LeMans-ban.

Fronthajtással a LeMans-on

A Tracta autók elsődlegesen versenycélokra épültek, hogy a kiforrott technológiát a későbbiekben a szabadalmi jog áruba bocsájtásával kamatoztathassák. Tulajdonképpen a versenypálya amolyan tesztlaborként „üzemelt”, ahol éles körülmények közepette mérhették fel az elsőkerék-hajtás kiforrottságát, és a még szükséges fejlesztéseket, finomításokat. A verseny a technológiai újítások próbapadjaként szolgált. A Tracta 1927 és 1934 között hat alkalommal indított gyári csapatot a rangos, embert és gépet egyaránt próbára tevő LeMans 24 órás versenyen. A tapasztalatok megszerzése érdekében maga az alapító, Jean-Albert Grégoire is volán mögé ült. Természetesen a versenyzéshez már akkor is őrült sok pénz kellett, ezért a Tracta hamarosan csinos kis sportkocsikat is el kezdett árulni, a fronthajtás iránt fogékony tehetőseknek.

1927

A nemrég alapult márka két autót nevezett be az 1927. június 18-19-én megrendezett LeMans 24 órás versenyre. A Circuit de la Sarthe pálya LeMans-ban található, mely tulajdonképpen közúti szakaszokból állt. A pálya 17.261 km hosszú volt, melynek a 85 %-ban teljes gázzal lehetett haladni, csupán néhány kanyar tarkította. Az 1.1 literes Tracta Gephi versenyautó SCAP motorral állt rajthoz.

A szabályok értelmében, ebben a kategóriában az értékeléshez minimálisan 94 kört kellett megtenni. Azonban már a vasárnapi verseny előtt baleset történt.

Szombat reggel a Tracta csapat pilótái mindannyian megsérültek egy súlyos közúti balesetben a pályára menet. A #19-es rajtszámú autót Pierre Fenaille és barátja, Etienne Boussod pilóták vezették. Boussod rosszul mért fel egy kanyart Arnage közelében, és autója közel 100 km/órás sebességgel az árokban kötött ki. Boussod súlyos töréseket, Fenaille pedig súlyos fej sérülést szenvedett el és kómába esett. Fenaille két hétig feküdt kómában, és két évbe telt, mire felépült a részleges bénulásból és fejsérülésből.   

A #20-as rajt számú Tracta Gephi-vel Jean-Albert Grégoire és társa Roger Bourcier balesetezett. Bourcier, aki Pierre Fenaille gazdag vállalkozó apjának volt a sofőrje, összetörte a lábát, Grégoire is megsérült, zúzódása volt. Mindegyiküket kórházba szállították, azonban Grégoire nem törődött bele helyzetébe, és megszökött a kórházból. Visszament a pályára és eltökélte, hogy versenyezni fog az újonnan alapított Tracta érdekében. Ez elég merész húzás volt tőle, de a versenysportban szerzett jó eredmény, remek reklámértékkel bírt. Grégoire, hogy elérje célját, Charles Faroux versenyigazgatóhoz fordult egy nyilvános kérelemben, melyben önkéntes másodpilótát keresett maga mellé. Végül Lucien Lemesle, egy helyi szerelő jelentkezett, akinek Grégoire a verseny kezdete előtt még épp el tudta magyarázni szokatlan elsőkerék-hajtású autója kezelésének sajátosságait.

Vitathatatlanul a verseny legheroikusabb küzdelme Grégoire teljesítménye volt, aki a sisakja alatt a fején kötéssel ült a volánhoz. Grégoire az első 20 órából 15-öt vezetett, önkéntes társa, Lemesle nem volt magabiztos a kormánynál az erős éjszakai esőzések miatt. Június 19-én délre Gregoire abszolválta a céltávot, és úgy határozott, hogy nem kockáztat többet, leállítja az autót. De nem állt be vele a bokszutcába, ahol lehet, hogy a nézőközönség láthatja a kocsit, és esetleg tévesen arra következtet, hogy az megbízhatatlanság miatt kényszerült kiállni. Ehelyett Mulsanne és Arnage között állt félre és aludt autója mellett a fák árnyékában. Így talált rá a verseny tisztviselője. Ezt követően Grégoire időnként folytatta a körözést, bár tudta, hogy ezeket a köröket a versenytávba nem fogják beszámolni, mert az átlagsebessége túl alacsony volt. A kötelező átlagsebességet 67.6 km/h-ban határozták meg.

A fentiek tükrében a Gregoire-Lemesle páros volt az utolsó értékelhető helyezett, akik 98 kört (1.691,57 km) teljesítve összesítettben az előkelő hetedik helyen értek célba. Micsoda bravúr volt ez a maga nemében!

Az 1927-es LeMans 24 órás verseny leintése utáni pillanatok, a sisak alatti bekötözött fejjel Jean-Albert Grégoire hatalmasatt autózott

1928

Az 1927-es szörnyű verseny után a Tracta 1928-ban immár három autóval nevezett be. Ebből egy a tovább fejlesztett Tracta Gephi volt, valamint két új Type A. A Gephi az 1.099 cm³-es SCAP motorral, az egyik Type A szintén az 1.1 literes osztályban 1.085 cm³-es SCAP motorral, míg a másik Type A már 1.481 cm³-es SCAP motorral állt rajthoz.

Összesítettben a 12. helyen ért célba Louis Balart és Maurice Benoist párosa a #29-es rajtszámú 1.5 literes Tracta Type A-val. Kategóriájukban 111 kör volt a kvóta, ők 119 kört teljesítettek.

A 16. helyen futottak be a #31-es rajtszámú Tracta Gephi-vel az előző évben lábtörést szenvedett Roger Biourcier és argentin társa, Hector Vasena. Számukra 99 kör kellett az értékeléshez, a 110. körnél intették le őket a kockás zászlóval.

A harmadik Tracta a kisebbik motoros #42-es rajtszámú Type A volt, mely Jean-Albert Grégoire és Fernand Vallon pilótákkal a 17. helyen ért célba. Nekik szintén 99 kör volt előírva, 108 kört teljesítettek. Az előző évhez képest Grégoire elégedett lehetett csapata eredményeivel.

Az 1928-as LeMans csapat: #29 Louis Balart, Maurice Benoist, #31 Roger Bourcier, Hector Vasena, #42 Jean-Albert Grégoire, Fernand Vallon

1927-es Tracta Gephi (alváz szám #13, lásd még alábbi kép) az 1928-as LeMans-on épp kikerül egy Itala Tipo 65 S autót. A #12-es rajtszámmal Robert Benoist és Christian d'Auvergne versenyzett

Ez az 1927-es Tracta Gephi (alváz szám #13) 1928-ban a 31-es, 1929-ben pedig a 25-ös rajtszámmal indult a LeMans 24 órás futamon. Az autó szerencsésen túlélte a II. világháború szörnyűségeit, majd 1958-tól fogva Jacques Liscourt gyűjteményében állt egészen 2017-ig. Ekkor a történelmi járművet 705.265 EUR-ért a LeMans Múzeum szerezte meg egy aukción, majd a következő évtől kiállította. 2023 februárjában a párizsi Retromobile kiállításon is szerepelt, melyen az egyik fő téma a 100 éves jubileumát ünneplő LeMans 24 órás verseny volt

1929

A két LeMans verseny, és a Tracta szabadalmaztatott első kerék hajtási rendszerének sikere felkeltette Charles Terres Weymann (1889-1976) repülőgép pilóta, üzletember és a Weymann rendszerű, feszített impregnált bőrrel bevont könnyű karosszériák feltalálójának a figyelmét a Tracta iránt. Weymann jelentős pénzösszeget fektetett be Gregoire cégébe, mely lehetővé tette, hogy ebben az esztendőben immár négy autóval nevezzenek be a 24 órás LeMans-ra. Az új versenyszabályok értelmében csak az 1 literes Type A SCAP motorú autók vághattak neki a távnak kétüléses karosszériával. Ennél nagyobb löket térfogatú motorral szerelt autó csak négyüléses karosszériával indulhatott.

A Tracta a költségeket szem előtt tartva a nagyobb motor és új karosszéria helyett, mind a négy autóját Cozette féle feltöltővel látta el.

#26-os rajtszámmal egy Type A volánjánál Louis Balart és Louis Debeugny a 9. helyezést érte el, 128 kört teljesítve.

#27-es rajtszámmal ugyancsak egy Type A-val Jean-Albert Grégoire és Fernand Vallon a 10. helyen futott be, 126 körrel a hátuk mögött. Ez az autó szerencsésen túlélte az elkövetkezendő évtizedeket és napjainkban, az USA-ban, Floridában, a Tampa Bay Automobile Museum-ban található.

A másik két Tracta nem ért célba. #25-ös rajtszámú Type A Gephi-nek Maurice Benoist, és az 1927-es szerencsétlen évben beugró Lucien Lemesle voltak a pilótái. Azonban 8 verseny óra után, a 70. körben elektromos probléma miatt kiállni kényszerültek.

A #24-es rajtszámú Tracta Spéciale áramvonalas karosszériát viselt, orrában pedig egy két-ütemű Cozette motor volt, 999 cm³-es lökettérfogattal. A motor érdekessége volt, hogy a hengerek egymással szemben helyezkedtek el, melyeket mindkét oldalról a Cozette kompresszor nyomás alatt tartott. A hengerfejet és forgattyúsházat nélkülöző motort Grégoire fő szerelője, Tribaudot szerelte össze. A jellegzetes két ütem miatt Tracta Spéciale a verseny leghangosabb és legfüstösebb autója volt. Roger Bourcier és Tribaudot pilóták 12 óra versenyzés után, a 43. körben motorhiba miatt feladni kényszerültek a küzdelmet.

Tracta Gephi (alváz szám #13) 1929-ben is részt vett a LeMans-on

A Tracta Type A-val a Louis Balart, Louis Debeugny páros a 9. helyen végzett

Tracta Type A-val Jean-Albert Grégoire, Fernand Vallon a 10. helyen futott be

1930

Ebben az évben a nagy gazdasági világválság hatására a kis Tracta csapat két Type A autót készített fel a versenyre. Mindkét autó 988 cm³-es SCAP motorral rendelkezett kompreszor nélkül. A #27-es rajtszámú autót Jean-Albert Grégoire vezette, társa Fernand Vallon volt. Összesítettben a 8. helyen értek célba, miközben 128 körös teljesítményükkel az 1 literes géposztályban kategória győzelmet arattak. Nagy siker volt ez Grégoire számára, egyben az utolsó év, hogy részt vett a LeMans-on, mint pilóta.

A másik autó, a #26-os rajtszámú Roger Bourcier és Louis Debeugny-val 123 kört futva a 9. helyen értek célba.

A következő két évben a gazdasági helyzet miatt a Tracta távol maradt a 24 órás LeMans kihívásaitól. Legközelebb csak 1933-ban álltak rajthoz.

Az 1930-as Tracta csapat #26 Roger Bourcier, Louis Debeugny a 9. helyen értek célba, #27 Jean-Albert Grégoire, Fernand Vallon a 8. helyen futottak be, az 1 literes géposztályban kategória győzelmet arattak. A #27-es rajtszámú Tracta ma is létezik, lásd lejebb

A Tracta Gephi-n kivül ez az egyetlen fenn maradt Tracta, mely részt vett a LeMans 24 órás versenyen. Ma a floridai Tampa Bay Automobile Museum része. A képen a 2012-es floridai Amelia Island Concours d'Elegance-on látható 

1933

1933-ra, mire a Tracta ismét versenybe szállt, a mezőny nagyrészét az olasz Alfa Romeo alkotta. Francia gyártó nem sok akadt, főleg, amelyik célba is ért. A Tracta csak egy autóval nevezett be a futamra. Az 1 literes SCAP motorú Type A-t ezúttal Félix Quinault és Pierre Padrault vezette. A páros #35-ös rajtszámú autója 161 kört teljesített, mely a 9. helyre volt elegendő.

1934

Ez volt az utolsó kísérlet a LeMans 24 órás versenyen. A Tracta az alkalomra két Type A autót indított 1 literes SCAP motorral. #44-es rajtszámú kocsit Félix Quinault és „Daniélault” David Marchand vezette. 158 kört tudtak megtenni, mellyel a 19. helyen értek célba.

A #43-as rajtszámú Tractát Pierre Padrault és Charlault vezette, de a 23. körben, éjszaka elektromos gondok miatt kiálltak.

A Tracta a legendás 24 órás LeMans versenyen kívül részt vett néhány alkalommal hegyi felfutó versenyeken is, mint például a Gaillon. Ezen a futamon a két ütemű Tracta Spéciale indult.

Ez a Tracta Spécial két ütemű motorral 1929-ben indult a LeMans-on, illetve a Gaillon hegyi versenyen

Tracta Type A

A hat LeMans-on való indulás és az 1930-as kategóriagyőzelem bizonyította az elsőkerék-hajtás létjogosultságát a versenypályákon és a közutakon egyaránt. Ahogy a fenti LeMans versenyekből kitűnik az első Tracta autókat, soros 4 hengeres SCAP motorok hajtották. Ám a Tracta a későbbiekben sem pazarolt időt és energiát a motorok fejlesztésére, azt más cégektől szerezte be. A SCAP széles motorválasztékot kínált: 1.0, 1.1, 1.5 és 1.6 literes változatban. A Type A csak versenyautóként létezett a fenti motor választékkal, kivéve az 1.6 literes variációt. 1927 októberében a Tracta megjelent a Párizsi Nemzetközi Autószalonon egy 1.1 literes SCAP motorral szerelt Coupé-val, gyári karosszériával.

A szakirodalom nem említ Type B-t és C-t, a következő típus a Type D1 és D2, mely 1928-ban jelent meg 1.5 és 1.6 literes SCAP motorral, utcai sportkocsiként. A ’20-as évek végén, a ’30-as évek elején néhány Tracta az Egyesült Királyságba is került, ahol nagyra becsülték a kis sportkocsi könnyű manőverezhetőségét, irányíthatóságát. A Tracta autók első futóműve szintén előremutató volt, csúszó támaszos független felfüggesztést alkalmaztak.

1927 októbrében a Párizsi Autószalonon a Tracta standján a Type A utcai változatának prototípusa 1.1 literes SCAP motorral

1928 Tracta Type D2 Roadster #503, 2017-ben Párizsban a Bonhams aukcióján 59.800 EUR-ért kelt el

Az angolok kedvelték könnyű kezelhetősége miatt, a képen egy 1929-es Type D

1930 Tracta Type D1 Roadster

1930 Tracta Type D2 Duval Cabriolet, 1994 Párizs, Retromobile kiállítás

1931 Tracta Type D2 Duval Coach Coué #507, az autót soha nem restaurálták, a Broual Collection-ból árverezték el a 2018-as Retromobile-on 59.600 EUR-ért

1931 Tracta Type D1 Brandone Coupé. A Cannes-i székhelyű Carrossier Brandone előszeretettel mutatta be legfrissebb alkotásait a francia Riviérán. Mademoiselle Bobette Pierre autójával, 1932 Cannes Concours d'Elegance

1933 Tracta Type D1 szintén Brandone ruhában, De Constanzo bárónő autójával, Cannes Concours d'Elegance

1933 Tracta Type D2 Duval Coach Coupé #548, Manoir de l'Automobile Musée

1933 Tracta Type D2 Ringlet Coupé #533, 2009-ben egy aukción 57.500 EUR-ért vette meg a kaliforniai Peter Mullin, aki a ritka francia autók gyűjtője. Azóta a Mullin Automotive Museum-ban látható

Type E, F és G

1929 körül a Tracta a soros 4 hengeres SCAP motorok mellé bevezette a nagyobb, erősebb soros 6 hengereseket is. A Type E autókba az amerikai Continental 2.7 literes egységét szerelték be, mely 65 LE-s teljesítménnyel bírt. A Type E-ből mindössze 10 db épült, melyet a magas ár indokolhatott, illetve a motor külföldről való behozatala is befolyásolt. Némelyik E modell már döntött hűtőmaszkot kapott.

1930-ban a francia Hotchkiss középkategóriás autókat gyártó cég fel akarta vásárolni a Tracta-t, de az üzlet nem köttetett meg. Helyette 1930-tól jelent meg a Type F, melybe már a belföldről beszerzett, Hotchkiss soros 6 hengeres, 3 literes motorját illesztették.

1932-től árulták a Type G-t, mely szintén Hotchkiss motorral futott, de már 3.5 literes lökettérfogattal. További változás, hogy a kerekeket modern, hidraulikus fékekkel látták el.

A nagyobb, 6 hengeres motorú modellek felkeltették néhány francia karosszériaépítő műhely figyelmét, mint a Henri Chapron, Letourneur & Marchand, Duval, Mignon & Billebault, Brandone és néhány remekbe szabott karosszériát kreáltak Tracta alvázakra.

A Tracta 1927 és 1934 között összesen 232 db autót gyártott, ebből 142 db volt a különféle soros 4 hengeres SCAP motorral hajtott változat. A különböző soros 6 hengeres motorú autókból összesen 90 példány épült. A Tracta már működése alatt ritka, fehér hollónak számított az utakon. A kézzel, manufakturális körülmények között készült autók ára igen magas volt, és Grégoire bevallotta: „Nem hiszem, hogy valaha is sikerül eladnunk egy Tractát nyereséggel, tekintettel az árra.” Napjainkra kb. 10 Tracta autó létezik még múzeumokban és magángyűjtőknél szerte a világban.

A cseh karosszéria ipar egyik kiválósága, a prágai Uhlik műhelyéből került ki ez 1930-as Tracta Type E Faux Cabriolet

Nagyon elegáns, sofőrös Tracta Type E Letourneur & Marcand féle karosszériával

Ez az 1930-as kocsi Madame Pierre Fenaille-nak épült

1930 Tracta Type E Henri Chapron Roadster, Mulhouse, Musée National de l'Automobile

Ennek az 1930-as Tracta Type E-nek a karosszériáját a kevéssé ismert Henri Lemoine műhelye építette a Párizs melletti Levallois-ban. A #605 alváz számú autó a floridai Tampa Bay Automobile Museum tagja. 2012 Amelia Island Concours d'Elegance

A fenti autó műszerfala, a váltó a későbbi Citroen 2CV Kacsával mutat hasonlóságot

Egy 1932-es osztrák autós magazin 10-55 PS-ként mutatta be ezt az osztrák Armbruster karosszériás Tracta-t, feltehetőleg egy Continental 6 hengeres motorral szerelt Type E

1932 Tracta Type F, vagy G, az elegáns coupé karosszériát a Mignot & Billebault műhelye építette Boulogne-ban

1932 Tracta Type F Coupé, a karosszériát Charles Duval műhelye építette Boulogne sur Seine-ben

1933 Tracta Type F Duval Coupé, a kép a párizsi Parc de Bagatelle kapujánál készült. A volánnál Jean-Albert Grégoire felesége űl

Grégoire öröksége

Ugyan a Tracta mint autógyártó 1934-ben megszűnt, de Jean-Albert Grégoire és Pierre Fenaille munkájának öröksége a mai napig tovább él. A Tracta csukló szabadalmát először a német DKW, -ami az Auto Union konszernhez tartozott, az Audi elődje- vásárolta meg, 1929-ben. Ennek eredményeképpen 1931-ben mutatták be a DKW Front 1 névre keresztelt típusukat, melyet 1932-ig gyártottak. A motorkerékpár motorral szerelt kicsi jármű elsőkerék-hajtású volt, független első kerék felfüggesztéssel, melyet alacsony ár jellemzett. Az F1 gyártásának befejezéséig kb. 4.000 autót adtak el, főként Németországban. A DKW az utód F2, F4, F5, F7 és F8 jelű modellekkel egészen 1942-ig folytatta az elsőkerék-hajtású kompakt autók programját. A fenti modellsor teljes termelése 218.000 db autót jelentett, ami figyelemre méltó.

A szintén német Adler cég 1932-ben mutatta be a Tracta csukló licencét használó Trumpf elsőkerék-hajtású modellt. A frankfurti gyártó a kisebb motorral szerelt Trumpf Juniort 1934-től gyártotta, és mindkettő hatalmas siker volt. A Trumpf 1932 és 1938 között épült 25.603 példányban, a Trumpf Junior-ból pedig 1934-től 1941-ig összesen 102.840 db hagyta el a gyárat.

A belgiumi Imperia és a francia Rosengart autómárkák a Tracta csukló licencével rendelkező Adlert gyártották. 1933-ban a francia Donnet, 1934-ben pedig a Chenard & Walcker autógyárak szerezték meg a licencet.

A Tracta márka 1934-es megszűnése körüli időkre tehető, hogy Grégorie szerződést kötött a Citroennel, melynek az első kerék tengelyeit és a Tracta csuklót szállította. Az autó, amibe mindez beépült, nem más, mint a legendás elsőkerék-hajtású Citroen Traction Avant modell. A Traction Avant születésének pontos körülményei nem ismertek, mivel a II. világháború alatt a Citroen gyárat bombatalálat érte és ez alatt sok dokumentum megsemmisült. Az 1934 és 1957 között közel 760 ezer példányban épült Traction Avant az elsőkerék-hajtás és más innovatív műszaki megoldása miatt is mérföldkőnek számít az autóiparban. A Traction Avant évtizedekre előre meghatározta az elsőkerék-hajtás létjogosultságát, nem csak a későbbi francia autók esetében, hanem világszerte az autóiparban. Grégoire munkásságának hatása a mai napig érvényes.

Grégoire a Tracta megszűnése utáni tevékenységéről a második részben olvashatsz:

Jean-Albert Grégoire munkássága II - Élet a Tracta után

Forrás, képek: cairn.info matiéres á réflexion, 24h-lemans.com, citroenvie.com, coachbuild.com/forum, gallica.bnf.fr, flickr.com/photos