Jean-Albert Grégoire munkássága II - Élet a Tracta után

Grégoire a Tracta megszűnése után továbbra is aktív, meghatározó alakja maradt az autóiparnak. Az elsőkerék-hajtás mellett másik fontos irányelve a súlycsökkentés volt. Ennek érdekében már az 1930-as években megkezdte kutatásait az alumínium autóiparban való felhasználását illetően.

A Trcata történetét az alábbi linkre kattintva olvashatod el:

Jean-Albert Grégoire mnkássága I - Fronthajtással a LeMans-on

Az „alumínium autó”

Jean-Albert Grégoire a ’30-as évek elején egy könnyűfémből öntött alváz megvalósításán dolgozott. 1934-ben a Société des Ingénieurs de l’Automobile (SIA) által kiírt verseny 200.000 frankos jutalmat ajánlott fel annak, aki a következő paraméterekkel rendelkező autót képes megtervezni: két ülés, 80 km/órás sebesség, közúton 5 liter/100 km üzemanyag fogyasztás, és 8.000 frankos ár. A pályázathoz csatlakozott a L’Aluminium Francais cég, mely további díjat ajánlott fel a projektben az alumínium legjobb felhasználásáért. Grégoire addigi terve egybevágott a pályázattal és úgy határozott, hogy felveszi a kapcsolatot a L’Aluminium Francais vezetőivel és közvetlenül nekik mutatja meg elképzeléseit. 

Tervében az alváz hat elemét csavarozással illesztették össze, melynek előnye, hogy karambol esetén, csak a sérült elemet kellett cserélni. Azonban az öntött alu alváz gyártása költségesebb volt, mint az acélé, mivel egyszer használatos homoköntő mintát alkalmaztak. Ennek ellenére a L’Aluminium Francais-t nagyon érdekelte a projekt, ezért Grégoire rendelkezésére bocsájtott egy 1932-es Adlert a prototípus elkészítéséhez. Ez az Adler már használta a Tracta csukló licencét. Grégoire a Hotchkiss igazgatójának, Henry Mann Ainsworth-nek mutata be az Adlert, aki nagy érdeklődést mutatott a könnyűfém alváz iránt. A könnyűfém alváz az Alpax néven ismert.

Egy 1932-es Adler Trumpf modellen alkalmazta először Grégoire a könnyűfém, úgynevezett Alpax rendszerű alvázat

A nehéz helyzetben lévő Amilcar cég összeolvadt a Hotchkiss-szel, a fúzió eredményeképpen pedig 1937-ben kifejlesztették az Amilcar Compound modellt. Az új Compound műszakilag fejlett volt, könnyűfémből készült alvázzal, mind a négy keréken független felfüggesztéssel, elsőkerék-hajtással, 1.2 literes soros, 4 hengeres motorral. A gyártás csak 1937 októberében indult, és 1939-ig csak a 681 legyártott autóból 584 db 1938-as évjáratú volt. 1940 első hónapjaiban, Franciaország náci megszállásáig még további 64 Amilcar Compound készült.

A francia Amilcar Compound volt az első sorozatban gyártott könnyűfém alvázzal, mind a négy keréken független felfüggesztéssel rendelkező elsőkerék-hajtású autó. A képen egy 1938-as modell látható a floridai Tampa Bay Automobile Museum-ban

1939 Amilcar Compoud Cabriolet sportos, lehajtható szélvédővel

CGE Tudor elektromos kisautó

Grégoire-ral a II. világháború alatt lépett kapcsolatba a Compagnie Générale d’Électricité (CGE), mely egy könnyűfémből épülő elektromos autó kifejlesztésével bízta meg. A leendő jármű tulajdonképpen az Amilcar Compound elektromos megfelelője lett volna. A CGE Grégoire-t találta alkalmasnak a feladatra, mivel úttörő volt az alumínium autókban való felhasználásában. Ez kedvezett egy elektromos autó építésében, mert az alumínium három előnyös tulajdonságot is kínált: könnyű, szilárd, és az aluöntvény ellenáll az akkumulátor savgőzei által okozott korróziónak.

Az új jármű alumínium alvázat kapott, mely rendkívül könnyű volt (csak 40 kg), ugyanakkor rendkívül erős is. Könnyedén elbírta a 720 kg-os akkumulátort, a 430 kg-os mechanikát és a karosszériát, valamint az utasokat. 1942-ben a CGE-Tudor névű elektromos autó a Párizs-Tours közötti 254 km-es távot 42 km/órás átlagtempóval teljesítette akkumulátor csere nélkül. A CGE-Tudor autóból 200 db épült a háború alatt, melyeket olyan kiváltságos személyek között osztottak szét, mint a CGE vezetői, a Grégoire beszállítói, alvállalkozói. Egy-egy autót kapott az Aluminium Pechiney vezetője, Raoul de Vitry és a L’Aluminium Francais igazgatói Jean Dupin és Jean-Jacques Baron.

1942 CGE-Grégoire Tudor Électrique Cabriolet, 2015 Párizs, Retromobile

Francia népautó

Jean-Albert Grégoire-t 1940 vége fele kérte fel Jean Dupin, a L’Aluminium Francais elnöke, hogy tervezzen meg egy leendő népautót. A Franciaország megszállásának sötét napjaiban Grégoire-t reménnyel töltötte el ez az új lehetőség és elfogadta a felkérést. Az irányvonalat is hamar meghatározta: a háború utáni időszakban nyersanyag hiány lesz, ezért az új autónak minden szempontból takarékosnak kell lennie.

Az új kisautó neve Aluminium Francais Grégoire (AFG) lett, a prototípus 1942-re készült el. A négyüléses autó könnyfém karosszéria-alváz egységének össztömege mindössze 398 kg volt, 60 km/órás átlagtempó mellett a fogyasztása 4 liter/100 km, maximális sebessége 90 km/h volt. Az AFG kialakítása igen előremutató volt, a motort az első tengely elé helyezték, módosítva a tengelykapcsoló elrendezését, ezzel nagyobb teret biztosítva az utastérnek.

Grégoire az AFG prototpusát bemutatta a Citroen, a Renault, a Peugeot és a Simca vezetőségének értékelésre. Bár az első három gyártó jó véleménnyel volt az AFG-ről, mégis visszautasította azt, mivel már megvoltak a saját kisautó terveik a háború utánra. Végül a Simca mutatott érdeklődést a sorozatgyártást illetően. A Simca igazgatóját, Enrico Teodoro Pagozzit kollaborációval vádolták, és 1944-ben elmenekült Franciaországból. Ezt követően Grégoire-t nevezték ki a Simca általános műszaki igazgatójának, és az AFG-t kellett szériaéretté tennie. Ám Pagozzi néhány hónap múlva visszatért a Simca élére és a projektet törölték. Mikor már minden remény veszni látszott, a Panhard vette át a terveket, melyből az 1946 októberében a Párizsi Autószalonon Dyna néven bemutatott kisautó született meg.

1942 AFG-Grégoire Découvrable Cabriolet, Mulhouse, Musée National de l'Automobile

Grégoire a háború után is tevékeny maradt az autóiparban, és elkötelezett híve maradt az elsőkerék-hajtás rendszerének és a könnyűfémből épült autóknak. Előbb a Hotchkiss-Grégoire, majd a Grégoire Sport került piacra, utóbbi Chapron féle karosszériával.

Később, az autóiparban eltöltött évtizedeiről írt olyan könyveket, mint a Des autos et des mots (1985), vagy a Vivre sans pétrole (1992) és a Toutes mes automobiles (1993). Szerzői kötetei mellett irodalomkritikus, regényíró, esszéista is volt egy személyben. Barátjának mondhatta Vlamink festőt, aki befolyásolta irodalmi pályáját, valamint illusztrálta a L’aventure automobile (1953) című könyvét. De Marcel Pagnol filmrendezőt és Sacha Guitry színészt ugyancsak barátjának tudhatta.

Grégoire nem csak autókat tervezett, de 1976-tól gyűjtötte is őket, főleg olyan autókat melyek a Tracta csuklóval voltak összefüggésben. Gyűjteménye 1992-ig barátok és érdeklődők számára látogatható volt, 2009 óta az Institute for the history of Aluminium szervezet tulajdonában áll. Hosszú élete során az elsőkerék-hajtású autók úttörőjévé váló Jean-Albert Grégoire 1992. augusztus 19-én hunyt el.

Forrás, képek: cairn.info matiéres á réflexion, 24h-lemans.com, citroenvie.com, flickr.com/photos