Villanyautók Amerikában II - A Milburn Electric története 1915-1923

A XX. század elején a belsőégésű benzinmotoros, a gőzmeghajtású és a tisztán elektromos autók fejlődése és versengése a vásárló kegyeiért egy darabig párhuzamosan folyt. Eleinte több tucatnyian próbálkoztak az elektromos autókkal, ám közülük majdnem ennyien az I. világháború végét sem érték meg. A sok gyártó közül a Detroit Electirc és a Milburn Electric ért el jelentősebb sikereket.

Az Amerikai Egyesült Államokban jópáran próbálkoztak elektromos autó gyártásával, mint az Argo, Armstrong, Babock, Bailey, Baker, Bersey, Borland, Buffalo Electric, Columbia, Columbus, Dudly, Flanders, Fritchle, Kimball, Krieger, Morris & Salom, Ohio Electric, Rauch & Lang, vagy a Riker, Standard, Woods és a Waverly. Sőt egy időben még a detroiti Hupp Corporation Hupp-Yeats néven, valamint a Studebaker is kísérletezett az elektromossággal. A népes táborból komolyabb eredményeket azonban csak egy-két gyártó ért el, mint a Detroit Electric, vagy a Milburn Electric.

1920 Milburn Electric Light Model 27 Coupé, reklám az 1919. december 31-én megjelent The Indianapolis News lapból

A Milburn elektromos autókat a Milburn Wagon Company gyártotta az Ohio állambeli Toledo-ban. A társaságot George Milburn alapította, aki 1820. június 3-án született az angliai Alstone-ban. Fiatal korában Kanadába emigrált, 1841-ben megnősült, lánya Ann, Clement Studabaker felesége lett.

Milburn 1848-ban alapította a George Milburn & Co. vegyesboltot, mely meglehetősen virágzó volt. Milburn üzletember lévén megvásárolta a James Oliver eke vállalatának 1/3-át, pénzt invesztált a Mishawaka Hydralic Co-ba. A Milburn Wagon Company-t 1869. augusztus 23-án alapították 10.000 $-os tőkével, mely évtizedekig kocsikat és hintókat gyártott. Ugyanakkor Milburn-nek egy szállodája és egy egész háztömbje is volt, melyet kiadhatott albérletként.

1873-ban a Milburn Wagon Company az Ohio állambeli Toldeo-ba költözött. 1875 tavaszán egy üzemet nyitottak, mely hamarosan a világ legnagyobb marha vagonokat gyártó cégévé vált. Az üzemet teljesen gépesítették, dolgozók csak a gépek kezeléséhez voltak szükségesek.

Majd 1909 és 1911 között az Ohio Electric Car Company használta a Milburn üzemeinek egy részét. Végül 1914 szeptemberének végén a Milburn megkezdte a saját neve alatt az elektromos autók gyártását a ’15-ös modellévre. Az autót Karl Probst tervezte, aki később a Bantam Jeep dizájnjáról vált ismerté. 1915-ben a Milburn ezer, majd a következő évben már 1.500 járművet állított elő.

Az 1915-ben bemutatott Model 15 Light Coupé 1.485 $-ba, míg a Model 151 nyitott vászontetős változat 1.285 $-ba került. Mindkét modellt a 100 hüvelykes (254 cm) tengelytávú alvázon gyártották. Ebben az időben a Milburn volt a legolcsóbb elektromos autó az amerikai piacon, mely sokkal könnyebb volt, mint bármely vetélytársa. Az 1915-ös autók négy előremeneti és két hátrameneti fokozattal rendelkeztek. A hatótávolság kb. 50 mérföld (80 km) volt egy töltéssel. A coupé 15 mérföld/h (24 km/h) sebességet ért el.

1916-ban mutatták be a Brougham modellt, majd egy évre rá a Touring stílust, mely a hirdetésekben Town Car, vagy Limousine-ként szerepelt. Ezt a kivitelt nyitott sofőrülés és zárt utastér jellemezte. Az 1916-os Model 22 Brougham egy kiváló példája a ’20-as évek elejei nagyon sikeres elektromos autójának. Ez a modell újra tölthető akkumulátorokat tartalmazott, a végsebesség 15 mérföld/h (24 km/h) volt, az üzemidő pedig kb. 4 óra volt, egyetlen töltéssel.

1916-ban bevezették a Milburn Light Delivery Truck-ot, mely egy kis szállítójármű volt, 985 $-os áron, azonban az 1918-as modellévben gyártását megszűntették. Ugyan ebben az évben jelent meg a Sedan kivitel. Ami még fontosabb, hogy ettől az évtől fogva a Milburn kerekes, gördíthető boxokra helyezte az akkumulátorokat, mellyel könnyedén biztosították a használt elemek gyors cseréjét a már feltöltöttekre. Ezekre a gyors cserékre a „központi áram csere” helyeken volt lehetőség. Ezzel az átlag feletti kényelmi szolgáltatást nyújtó lépéssel a Milburn kitűnt a sok elektromos autót gyártó cég közül. 1917-re a Light Coupé árát 1.685 $-ra emelték.

1918-ban az amerikai elnök, Thomas Woodrow Wilson (1856-1924) hivatali ideje 1913-1921 alatt az US Sicret Service (Titkos Szolgálat) egy Milburn autót szerzett be, mellyel az elnök Fehér Ház területén közlekedett. A csendes kis autó ideális volt az elnök és családja kíséretére, biztonságuk biztosítására.

1919-ben a Limousine változatot kivonták a forgalomból. 1919 decemberében tűz pusztította el a gyár nagy részét, a teljes veszteség kb. 900.000 $ értékű volt, beleértve a 30 kész autót, illetve a még több karosszériát. A súlyos nehézségek ellenére a gyártást 1920 januárjában indították újra a Toledói Egyetem területén lévő raktárban. Mindeközben azelektromos autók piaca is már hanyatlóban volt. A Milburn sem tudta megkerülni a tényt, miszerint a belsőégésű benzinmotoros autók a futószalagon való sorozatgyártásnak, és az 1912-ben először a Cadillac által használt önindítónak köszönhetően az autó egyre szélesebb tömegek számára vált elérhetőbbé, olcsóbbá és könnyebben használhatóvá. A korai elektromos autókra nézve a legnagyobb csapás az önindító elterjedése volt, melyet főként 1916 után már szinte minden gyártó az alapfelszereltség részévé tett. Ezáltal mindinkább az elektromos autók hátránya domborodott ki, a kis hatótávolság, az akkumulátorokból fakadó problémák és az alacsony végsebesség.

1921-ben a Milburn Wagon Company tőkésítését 1 millió $-ra emelték. Ebben az időben a 800 fős dolgozói létszámból csak 200 főt alkalmaztak a Milburn termelésében. A fennmaradó 600 dolgozó a karosszériát szerelte össze a General Motors (GM) számára, különösen az Oldsmobile-nak. Ezzel tulajdonképpen a Milburn bérmunkát végzett, annak érdekében, hogy a cég talpon tudjon maradni.

Az újra kezdés évében, 1920-ban a Brougham modellt Model 27 Light-ra keresztelték át, ára 2.485 $ volt. A hajtásról egy 76 amper órás General Electric elektromotor gondoskodott. A vezérlő segítségével négy előremeneti és két hátrameneti fokozat közül lehetett választani. Az alváz tengelytávja 105 hüvelyk (266 cm) volt, elől merev tengely, hátul „élő” tengely. A felfüggesztést egyszerűen megoldották elöl-hátul félelliptikus laprugókkal. A lassításról a hátsó tengelyre szerelt mechanikus dobfékek gondoskodtak. A Milburn autók iránti érdeklődés fenntartására a megszokott komor kék, szürke és barna árnyalatok mellé két pasztellszín került be a választható karosszéria színek közé. Az egyik a felhő kék volt, a másik a világos rózsaszín. Ez újdonságnak számított a korabeli gyártók körében.

1920 Milburn Electric Light Model 27 Coupé, ritka felhőkék színben, 2009 Amelia Island Concours d'Elegance

1921 Milburn Electric Light Model 27 Coupé, a Bayertown Museum of Historic Vehicles autója, 2021 Amelia Island Concours d'Elegance

1921 Milburn Electric Light Model 27 Coupé #223597, Lillie Collection autója, 2019 Greenwich Concours d'Elegance

1922 Milburn Electric Light Model 27 Coupé a floridai Tampa Bay Automobile Museum része, 2021 Pebble Beach Concours d'Elegance

A fenti autó utastere, a Milburn autókban is csak kormányrúd volt, ahogy a Detroit Electric-nél

A hátsó fedél alá is az akkumulátorokat helyezték, 2021 Pebble Beach Concours d'Elegance

1920-ban dobták piacra az elektromos teherautót, fél tonnás teherbírással 1.585 $-os áron, illetve az 1 tonna teherbírású kivitelt pedig 1.985 $-ért kínálták. Az év újdonsága volt még a taxi célra kialakított 282 cm tengelytávú változat is, ám ezt 1921-ben kivették a katalógusból. ’21-ben az egyetlen modell a 2.685 $-os Model 27 Light maradt, míg a gyártás 1923-ban le nem állt.

1923 februárjában a GM 2 millió $-ért vette át az üzemet, de a Milburn alkalmazottai a felvásárlást követő két hónapban a gyárban maradhattak, hogy befejezzék az építés alatt álló autókat és karosszériákat. 1923 áprilisában a Milburn elektromos autók gyártása befejeződött. A későbbiekben GM-en belül a Buick használta a gyáregységet.

1915 és 1923 között több mint 4.000 Milburn Electric autót gyártottak, ebből napjainkra mindössze 55 autó maradt fenn, melyeket neves amerikai múzeumok és privát gyűjtők őriznek. Az 55 túlélő példányból 11 db az 1921-es gyártású Light Electric Model 27 autó. 2021 márciusában a floridai Amelia Island Concours d'Elegance, majd 2021 augusztusában a kaliforniai Pebble Beach Concours d'Elegance is figyelmet szentelt a korai elektromos autóknak.

Forrás, képek: vintageelectriccars.com, conceptcarz.com, hymanltd.com, RM-Sotheby's, flickr.com/photos