Villanyautók Amerikában I - A Detroit Electric története 1907-1942

A XX. század elején a belsőégésű benzinmotoros, a gőzmeghajtású és a tisztán elektromos autók fejlődése és versengése a vásárló kegyeiért egy darabig párhuzamosan folyt. Eleinte több tucatnyian próbálkoztak az elektromos autókkal, ám közülük majdnem ennyien az I. világháború végét sem érték meg. A sok gyártó közül a Detroit Electirc és a Milburn Electric ért el jelentősebb sikereket.

Az Amerikai Egyesült Államokban jópáran próbálkoztak elektromos autó gyártásával, mint az Argo, Armstrong, Babock, Bailey, Baker, Bersey, Borland, Buffalo Electric, Columbia, Columbus, Dudly, Flanders, Fritchle, Kimball, Krieger, Morris & Salom, Ohio Electric, Rauch & Lang, vagy a Riker, Standard, Woods és a Waverly. Sőt egy időben még a detroiti Hupp Corporation Hupp-Yeats néven, valamint a Studebaker is kísérletezett az elektromossággal. A népes táborból komolyabb eredményeket azonban csak egy-két gyártó ért el, mint a Detroit Electric, vagy a Milburn Electric.

A Detroit Electric autókat az Anderson Carriage Company gyártotta, melyet eredetileg a Michigan állambeli Port Huron településen alapította William C. Anderson 1884-ben. A település egyébként Thomas Edison feltaláló és üzletember szülővárosa. A társaság kezdetben lovas kocsikat és vasúti vagonokat állított elő. Majd 1895-ben Detroit-ba költöztek, ahol 1907-ben megkezdték az elektromos autók gyártását Detroit Electric név alatt, kezdetben újratölthető ólomsavas akkumulátorral. Az autókat George M. Bacon tervezte. Ebben az első évben, 1907 karácsonyáig nagyjából 125 járművet építettek, majd a következő évben 400-at. 1910-re a termelés elérte az 1.500 autót.

Noha a Detroit Electric autók soha nem voltak az iparág vezetői, műszakilag mégis jól megtervezettek és megépítettek voltak, különösen az után, hogy 1909-ben felvásárolták az Elwell-Parker céget. Ezt a céget az Egyesült Királyságban alapították, ahol elektromotorokat és alkatrészeket gyártottak. Ennek amerikai leányvállalata Ewell-Parker Electric Co. néven működött az Ohio állambeli Cleveland-ben. Ez a cég szállította ugyanis a Detroit Electric autók elektromotorját és vezérlőjét, melyeket széles körben a legjobbnak tartottak.

Talán egy korabeli promóciós fénykép lehetett: a korai '20-as években készült autó Washington államban, a Seattle és a 4.392 m magas Mount Rainer aktív vulkanikus hegy közötti úton kaptat felfelé

Los Angeles-i korabeli autókölcsönző előtt parkoló '20-as évekbeli Detrit Electric. A filmstúdiók által forgatásokhoz használt autók bérbe adása külön üzletágat jelentett

A fenti képeken látható régi stílusú karosszériák mellé bevezették a teljesen új tervezésű autókat. A kétféle stílus gyártása párhuzamosan folyt tovább. Az új Model 82-t New Yorkban és Chicagóban rendezett autókiállításokon mutatták be. Reklám az 1920-as modellévre az 1919. december 20-án megjelent The Literary Digest magazinból

1920 Detroit Model 82 Brougham Coupé #12578. Az I. világháború utáni csökkenő keresletet az autóhoz jobban hasonlító új karosszéria formával és az ál-hűtőmaszkkal próbálták fellendíteni. Ezt az autót 2016-ben egy aukción 66.000 $-ért adták el

1921 Detroit Electric Model 85 A Brougham Coupé, hasonló a fenti Model 82-höz, annyi  különbséggel, hogy ennek szélesebb ablaka van az ajtó előtt. A nagy üvegfeleületek miatt tágas és világos volt az utastér

Bárszék szerű elforgatható első ülések jellemezték a Model 85 A-t. A hosszabbik rúd a kormány, a rövidebb a gázkar. Et a megoldást szinte a legvégsőkig alkalmazták

Ha a hátsó padról kívánt valaki vezetni, azt is megthette, a bal els forgószék alá beépített fékpedál segítségével

1922 Detroit Electric Model 90 Coupé, a Seal Automotive Museum faküllős autója a 2021-es Amelia Island Concours d'Elegance-on

Ezt az 1922-es gyártású Model 93-at a dupla elektromotor vezérlő és a restaurálatlan, eredeti állapotú 100 éves beltér teszi érdekessé

A jármű a bal első forgószék alatti fékpedállal és a hátsó ülés melletti második elektromotor vezérlővel a hátsó padról is könnyedén vezethető volt

1923 Detroit Electric Model 97 B Coupé, 2015 St. John's Concours d'Elegance

A vállalat 1911-ben Anderson Electric Car Comapany-ra változtatta a nevét. A cég névváltoztatásán túl fontosabb, hogy 1911 és 1916 között 600 $ felárért a vásárló egy Thomas Edison által fejlesztett újratölthető nikkel-vas akkumulátort is kérhetett. Ez akkoriban nagy pénznek számított, így a legtöbb vásárló az ólomsavval töltött akkumulátor alapcsomagot választotta. Bár ezeket néhány évente cserélni kellett.

Az elektromos autók népszerű választásnak bizonyultak, könnyű használhatóságuk és kezelhetőségük miatt. Az automobil hajnalán a belső égésű motorral hajtott, a gőz és elektromos autók mind egyszerre versenyeztek a vásárlók kegyeiért. Bár idővel a belső égésű motorral hajtott autók fölénybe kerültek a gőz meghajtású autókkal szemben, ahogy a benzin motorok egyre megbízhatóbakká váltak. Sajnos ezek a korai elektromos autók korlátozott hatótávolságtól és az infrastruktúra hiányától szenvedtek. A villany nélküli otthonokban pedig nem volt lehetőség az akkumulátorok töltésére. 1900-ban a regisztrált elektromos autók száma 33.842 db volt az USA-ban és a piac csak tovább erősödött 1910 után, ahogy az elektromos hálózatot a lakosság nagy részének elérhetővé tették. Az elektromos autó gyakori látvánnyá vált az amerikai utakon, a múlt század fordulóján az amerikai autók 38%-a elektromos, 40%-a gőzhajtású, és 22%-a belsőégésű benzinmotoros volt.

Ebbe a versenybe szállt be a Detroit Electric, mely autóikat a következő reklám szlogennel hirdették: „Detroit Electric would take you anywhere that an automobile may go with a mileage radius farther than you will ever care to travel in a day.”

Az az „A Detroit Electric bárhová elvisz ,mint egy automobil egy mérföldes sugarú körnél messzebb, mint amennyire valaha is hajlandó utazni egy nap.”

Ezzel a mondattal a Detroit Electric marketingcsapata azt sugallta, ami a korai elektromos autók erőssége volt, a kis utazásokhoz, napi ügyek, bevásárlás elintézéséhez ajánlott. A transzkontinentális, keleti partról a nyugati parti napfényes Kaliforniába való utazáshoz nem az elektromos autó való, ahogy talán napjainkban sem a legideálisabb.

Az elektromos autók népszerű választásnak bizonyultak az orvosok körében, akiknek megbízható autóra volt szükségük, hogy ellássák betegeiket a hétköznapok során. Másrészt egy elektromos autó azonnal indítható volt, ami sürgős eseteknél kifejezetten előnyt jelentett. Hasonlóan sikert arattak a hölgyeknél is, mivel a vesződséges, olykor balesetveszélyes kurblival történő indítási procedurát kiiktatták. Sok baleset történt ebből, hogy a kurbli visszarúgott és sérülést, vagy akár csonttörést okozott.

A Detroit Electric az 1910-es években volt a csúcson, amikor évente 1.000 és 2.000 járművet adtak el. Legjobb évük 1914 volt a 4.669 db eladott autóval. Az évtized vége felé az elektromos autókat segítették az I. világháború tombolása miatti magas benzin árak.

Azonban az elektromos autók aranykora hamar leáldozott. Az egyik ok, hogy a férfiak női autónak gondolták ezeket a járműveket, és valóban a lágy, íves vonalvezetés valamelyest alátámasztotta ezt a képzetet. Ezért a férfiak nem szívesen ültek a volánja mögé, hogy ne lássák benne őket. Ám a valódi ok az önindító 1911-es kifejlesztése volt, melyet 1912-ben alkalmazott először a Cadillac. Ez amolyan válaszlépés volt a növekvő számú elektromos autók elleni versenyben. A praktikus szerkezet, kiváltotta a nehézkes kurbli tekerését, általa az autózás sokkal kényelmesebbé, élvezhetőbbé vált. Az önindító elterjedésével, ahogy egyre több gyártó tette alapfelszereltséggé, az elektromos autók kínálta előny szinte napról-napra foszlott szerte.

Pedig eleinte a Detroit Electric autókat olyan személyek vásárolták, mint Thomas Edison, Lizzie Borden, az amerikai baltás gyilkos nő, Charles Proteus Steinmetz német származású amerikai matematikus, villamosmérnök, aki egyben az Union College professzora is volt. További ismert személyiség volt Mamie Eisenhower, a későbbi amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower felesége, vagy John D. Rockefeller Jr., aki két nyitot Model 46-ost vásárolt. Az autógyáros Henry Ford 1908-ban feleségének vett Detroit Electric autót, majd 1914-ben már a harmadik ilyen autóját hajtotta, egy Model 47 Brougham-et.

Azonban a fenti illusztris névsor sem tudta orvosolni a korai elektromos autók legkardinálisabb problémáját. A kereslet visszaesésének harmadik oka maga az akkumulátor elhasználódása volt. Létezett 6 és 14 voltos akkumulátor, mely biztosította az autó táplálásához szükséges 84 Amper órát. De ezek a korai akkumulátor egységek korlátozott időtartammal rendelkeztek.

Továbbá sem a hatótávolságuk, sem a végsebességük nem tették a korai elektromos autókat túl kívánatossá. A Detroit Electric autók maximális sebessége 20-25 mérföld volt óránként (32-40 km/h) sík úton, egyetlen töltéssel 90 mérföldet (kb. 145 km) tudott teljesíteni. De ez akkoriban a városon belüli közlekedéshez megfelelőnek számított. 1914-ben egy speciálisan felkészített Detroit Electric 211 mérföldet (337.6 km) tett meg egyetlen feltöltéssel, ami új rekordot állított be. Végül még egy ellenérv, a karosszérián nem tudtak kialakítani helyet a csomagok számára, mivel elől, ahol általában a normál autóknál a motor volt, az akkumulátort helyezték el, de ugyanígy az utaskabin mögötti rekeszben is.

1925 Detroit Electric Model 95 B Coupé. Érdekessége és ritkasága abból fakad, hogy a szokásos Elwell-Parker elektromotor helyett a Roth fivérekét alkalmazták ebben a típusban. Csak 48 épült belőle, napjainkra három létezik. 2011 St. John's Concours d'Elegance

Egy kései Detroit Electric Model 97 Coupé 1931-ből, a kerekek méretét 19 hüvelykre csökkentették, a Cussler Collection 2018-ban restaurálta

1915-ben a Detroit Electric kis számban elkezdte régebbi cseretermékeinek újra gyártását, és korábbi típusainak modernizálását, majd azok újként való értékesítését. Ennek a programnak a keretén belül született meg a Model 98 A, mely meglehetősen ritka. 1926 és 1934 között egy tucattal gyártottak belőle, ebbl öt még létezik. A Model 98 A megnevezést az újra gyártott autók jelölésére használták. Ezeket a példányok 6-8 hüvelykkel (15-20 cm) alacsonyabbak lettek, hogy jobban elférjenek az újabb garázskapuk alatt. Ezeket a modernizált kocsikat szabványos sárvédőkkel, kisebb, 32 hüvelykes (81 cm) átmérőjű, de szélesebb kerekekkel, ballonos gumikkal, és új belső kialakítással látták el. A frissítés gyanánt új ülésekkel és új szélvédővel is ellátták a kocsikat. A korábbi autók modernizálása, majd újkénti eladása kapcsán felmerül a kérdés, hogy ezek a Detroit Electric készletén maradtak, mint el nem adott autók, vagy használt autóként vissza vette a gyár, és a frissítés után ismét értékesítette. Akármelyik eset is lehetett, melyre a csekély darabszám utal. 1931-ben mindössze három Model 98 A készült, ára 3.000 $ volt. Ebből napjainkra csupán kettő létezik, az egyik a Lillie Collection tagja, a másik az Illinois állambeli Dunlap-ban található Wheels O'Time Museum része.

1931 Detroit Electric Model 98 A Coupé #13615, Lillie Collection autója a 2019-es St. John's Concours d'Elegance-on. A Model 98 egy korábbi gyártmány gyári frissítése volt, mely eredetileg Model 80 A-ként 1919-ben gyártottak, majd újként értékesítettek. 1931-ben csak három ilyen autót készítettek, ebből kettő létezik

Az elektromos autók még nehezebb helyzetben voltak 1916 után, mivel addigra majd minden sorozatbangyártott amerikai autót önindítóval láttak el. De a Detroit Electric továbbra is kitartott. 

1917-ben a japán Genzo Shimazu, a Japan Storage Battery Co. (ma GS Yuasa a cég neve) akkumulátorgyártó alapítója nem sokkal a vállalat alapítása után két Detroit Electric autót importált. Shimazu saját akkumulátorait szerelte be az autókba, majd Tokióban autózott vele, hogy népszerűsítse az elektromos autó technológiáját. Shimazu 29 éven keresztül, egészen 1946-os nyugdíjazásáig napi használatban tartotta a kocsikat. Miután a XXI. század elején ismét megnőtt az érdeklődés és a kereslet az elektromos autók iránt, a GS Yuasa az egyik Detroit Electric autót felszerelte egy modern, 24 Voltos lítium-ion akkumulátorral és üzemkész állapotba hozta. Japánban 2009. május 20. óta ezt a napot az elektromos autók napjának nyilvánították.

1920-ban a vállalat The Detroit Electric Car Company néven működött tovább, mivel az autógyártó külön vált a karosszéria üzletágtól, utóbbi a Murray Body része lett. A elektromotor, vezérlő pedig az Elwell-Parker részévé vált. A háború után új modellekkel próbálkoztak talpon maradni. A Model 82 egy teljsen új, konvencionálisabb orral jelentkezett, mellyel az amerikai Franklinre, vagy a Fiatra emlékeztetett. Ezzel egy fokkal jobban illeszkedett a hétköznapi autók sorába, bár ez sem volt egy szépség. A Model 82 karosszériáját a H & M Body Corporation szállította, mely a Wisconsin állambeli Racine-ben működött. Az autó tengelytávja kereken 100 hüvelyk (254 cm) volt, a 84 amperórás egyenáramú elektromotor 4.3 LE-s teljesítméyre volt képes, mely direktben hajtotta a hátsó "élő" tengelyt. Elől merev tengelyt alakítottak ki, elől-hátul félelliptikus laprugókkal, de fék csak a hátsó tengelyen volt, mechanikus dobfék.

A Model 85 A Brougham hasonló megjelenéssel bír, közös jellemzőjük, a kormányrúd, illetve a gázkar, a lábbal működtethető fékpedál. Az autóknak valódi műszerfala nem volt, helyette az első szélvédő alatt volt pár műszer: amper-, volt- és sebességmérő. Utóbbi a napi és az össz. távot mutatta. Az első ülések inkább bárszékeknek tűntek, melyeket szembe lehetett forgatni a hátsó paddal. A bal első ülés alatt kialakítottak még egy fékpedált, így akár a sofőr a kényelmesebb hátsó ülésről is terelgethette autóját. Mechanikalilag a Model 85 egyszerű volt és megbízható. Az elektromotor a hátsó tengelyt hajtotta, a vezérlő négy fokozatban tudta leadni a motor nyomatékát, a lassításról mechanikus dobfékek gondoskodtak. 

A Model 82 és 85 újító karoszériája mellett kapható volt megszokott guruló kabin külsejű Model 93 is. Ennek érdekessége, a dupla elektromotor vezérlő volt. Ebből egy-egy állt rendelkezésre, ha a sofőr az első ülésből, vagy a hátsó padról óhajtotta vezetni autóját. 

1922-ben csak 143 db autó hagyta el a Detroit Electric gyárát, melyből csak 9 élte túl az elmúlt száz évet. 1922-ben a Detroit Electric ára 2.985 $ volt, mely kilencszer többe került, mint a már említett Ford Model T autó! A hanyatlás és a cég hosszas kimúlása már a korai ’20-as években elkezdődött.

1924 végétől 1925-ig volt gyártásban a Model B 95 Brougham Coupé, melyet a Roth fivérek elektromotorjával szereltek, a szokásosan alkalmazott Elwell Parker helyett. Mindössze 48 ilyen Model B 95 épült, ebből mára csak három példány létezik.

Az 1929-es nagy gazdasági világválság hatására az elektromos autók piaca tovább zsugorodott, és a vállalat csődöt jelentett. A. O. Dunk üzletember arról volt ismert, hogy aprópénzért felvásárolta a megszűnt gyártó cégeket, majd eladta azok vagyonát, felszereléseit, kiárusította a céget. Dunk 1936-ban elhunyt, de a folyamat még halála után néhány évvel is folytatódott, majd abba maradt.

A céget tehát felvásárolták és korlátozott számban tovább folytatta tevékenységét. Az 1930-as Model 97-nél a kerekek mértetét 19 hüvelykre (48 cm) csökkentették, ezzel próbáltak enyhíteni a karosszéria magasságán.

1931 Detroit Electric Model 99 Coupé, a cég végső fejlesztéseként végre egy autó formájú automobillal rukkoltak elő, sajnos túl későn. Ez az egyetlen példány maradt hírmondónak mely évekig a Harrah Collection-ben volt. Végül 2019-ben a Tupelo Automobile Museum árverezte el 67.200 $-ért

A kormányrudat felváltotta a kormánykerék, így az enteriőr is autóhoz méltó, mely nagyrészt eredeti állapotban van

1932-ben sem hagytak fel az ósdi küllemmel, faküllős kerekekkel szerelt igen kései Model 97 Brougham Coupé

A Model 97 Brougham kivitelben egy angol szalon hangulatát idézték fel, olyan elegáns. A jobb oldali ülés behajtható a műszerfal alá, de nem fordtható szembe a hátsó kanapéval

1931-ben mutatták be a Model 99-et, mellyel új lendületet próbáltak adni a döcögő cégnek és növelni az egyre csökkenő piaci részesedést. Az autó külseje olyan volt, mintha egy hagyományos benzinmotoros kocsi lett volna, az orrára szerelt hűtőmaszknak köszönhetően. A karosszériát a Cadillac-nek szállító Fisher Body Co. építette. Az illúziót tovább fokozta, hogy a motorsátor is a belsőégésű motorral szerelt autókhoz hasonló szellőzőnyílásokat kapott. Ám a siker elmaradt, a nagy gazdasági világválság hatására egy visszafordíthatatlan törés volt megfigyelhető. Beverly Rae Kimes atótörténész szerint 1931-ben mindössze 131 Detroit Electric autót gyártottak.

A személyautók helyett a kecsegtetőbb haszongépjármű gyártására összpontosítottak, noha autókat továbbra is kínáltak speciális megrendelésekre. 1932-ben kevesebb mint 60 autó hagyta el a gyárat, utána azonban már csak 15 Detroit Electric épült 1939-ig. Ezek a régi modellek elavult külsőjükkel nem voltak naprakész autók, leginkább egy ósdi guruló telefonfülkére hasonlítottak. Ezért rendelkezésre álló pénzforrás hiányában a Detroit Electric a Willys-Overland-től vette meg a modernebb karosszériákat. A későbbi modellek Willys karosszériáit kombinálták a Dodge orr részével, hogy az autó megjelenése frissnek hasson. Az utolsó Detroit Electric autót 1939. február 23-án szállították le. Eddig a pillanatig összesen 12.348 db autót gyártottak, más forrás szerint is csak 12.690 példány hagyta el a detroiti gyárat. Ebből mindössze 1.450 autót állítottak össze az 1920 utáni időszakban. Ettől független 1942-ig a Detroit Electric kínálatában tartotta a személyautókat is.

A fenti számokból is jól látható, hogy a vásárlóközönség hogyan fordult el az elektromos autózástól. A technológiát valószínűleg fejlesztették volna, ha van érdeklődés és kereslet a villanyos járművek iránt. Amerika hatalmas ország, akkoriban kifogyhatatlannak tűnő nyersanyagforrással, így kézenfekvő, hogy a benzines autók térhódítása, egyre megbízhatóbbá, és egyre olcsóbbá válása legyűrt minden más alternatívát az automobilizmusban. Ezzel együtt a Detroit Electric volt az a gyártó ebben a szegmensben, mely a legtovább tudott talpon maradni.

A legfiatalabb ismert Detroit Electric autó, egy Model 99 C 1937-ből. A kocsi orra a Dodge-tól érkezett

Az utastérben sok minden nem változott a '20-as évek világához képest, a képen nem látható, de a kormányrúd is maradt. 2020-ban egy amerikai oldtimerautó kereskedés 72.500 $-ért árulta a restaurálatlan ritkaságot

Napjainkra a közel 13 ezer Detroit Electric-ből csupán töredéke, 113 példány maradt fenn, melyeket neves amerikai múzeumok és privát gyűjtők őriznek. 2021 márciusában a floridai Amelia Island Concours d'Elegance, majd 2021 augusztusában a kaliforniai Pebble Beach Concours d'Elegance is figyelmet szentelt a korai elektromos autóknak. 2008-ban újra alapították a Detroit Electric márkát, mely a vezetést segítő elektronikai rendszerek fejlesztésével, gyártásával foglalkozik.

Forrás, képek: detroit-electric.com, vintageelectriccars.com, conceptcarz.com, hymanltd.com, RM-Sotheby's, flickr.com/photos