Labourdette generációk 1896-1949

Labourdette volt az egyik legextravagánsabb francia karosszériaépítő. Az apáról fiúra szálló üzletág a csónaktestű, pehelykönnyű fa karosszériákról, és a keret nélküli Vutotal szélvédőről volt ismert.

Jean Baptiste Labourdette (1826-1895) francia kovács volt, aki testvéreivel 1855-ben megalapította műhelyét, a Labourdette & Fréres (testvérei) társaságot kocsik készítésére.

Majd 1858-ban a spanyol határ mentén fekvő Béarn-ból Párizsba költözött. Hamarosan kitűnt szakértelme a könnyű építésmódjával. Fia, Henri Labourdette (teljes neve Henri-Jean 1855-1910) folytatta munkásságát, új dizájnt hozva a kocsik világában. A céget pedig átkeresztelte Henri Labourdette-re. Tehetsége lehetővé tette, hogy az egyik első legyen az au-tomobil karosszériák készítői között. Az első automobil karosszéria, amit Henri Labourdette-nek tulajdonítanak, az 1896-ban épült meg. Ez egy Georges Richard alvázra épült, szembe néző ülés (vis-á-vis) elrendezéssel. 1899-ben egy zárt karosszériát tervezett Louis Renault számára, mely az első ilyen fajta felépítmény lett a világon. 

Henri Labourdette 1910-ben hunyt el, apja korai halála miatt fia Jean-Henri Labourdette (született Jean Jacques Labourdette 1888. december 4. Párizs 16. kerülete - 1972. augusztus 20. Saint-Laurent du Var) örökölte és vette át a családi vállalkozást testvérével Fernand Henri Labourdette-tel. Ekkor Jean-Henri mindössze 22 éves volt, ifjú kora ellenére már alapított egy céget Spanyolországban, majd Európa szerte vált ismertté. Az új technológiák alkalmazásával és a kifejezetten modern, avantgarde irányzatnak köszönhetően a ’30-as évekre az egyik legrangosabb és leghíresebb francia karosszériaépíővé vált.                                                   

Számos előkelő ügyfele volt, mint például L. A. R. „Les Infants”, a későbbi XIII. Alphonso spanyol király, Eugenie császárnő, különféle orosz hercegek, vagy a Panhard & Levassor igazgatója Chevalier René de Knyff, akik mind Labourdette reputációját erősítették. A Champs Elysée-n bemutatótermet tartott fenn, de elegáns környezetben várta ügyfeleit Madridban és Szentpéterváron is. 

A Labourdette "Skiff" stílus kialakulása

1912-ben egy fontos lépést tett a francia karosszériaépítésben, amikor Jean-Henri Labourdette megalkotta a híres „Skiff”, az az a csónak stílust. Elsőként, a már említett Panhard & Levassor cég igazgatójának, Chevalier René de Knyff számára épült meg egy Type X19 (20 CV) alvázán. De Knyff, a prominens sportember olyan könnyű, de kényelmes Torpedo karosszériát kívánt, melynek a legkisebb volt a légellenállása. Labourdette a kérésnek eleget téve tanulmányozta a hajótestek tervezését egy motorcsónak építővel. Ennek eredményeképpen három rétegben helyeztek fel mahagónit egy kőrisfa keretre. Az autó formája egy csónakot mintáz, ajtók nélkül. A kocsiszekrény építési módja a tradicionális tengerészeti ácsmesterség metódusát követte. A mahagónifából készült karosszériát az alvázhoz látható szegekkel rögzítették. Az elkészült karosszériát lemérték, szélvédővel, sárhányókkal, négy üléssel és az egyéb a felépítményhez tartozó felszerelésekkel és meglepő módon, mindössze 180 kg-ot (400 font) nyomott a mérlegen. Ez az Panhard & Levassor autó ma a holland Louwman Collection része.

1922 Hispano-Suiza H6B "Skiff" Torpedo #10301, 2021 Pebble Beach Concours d'Elegance

Az egyik legszebb csónakforma egy 1924-es Delage GL alvázon, #15427-es autó a 2008-as Pebble Beach Concours d'Elegance-on

1926 Renault Type NM ''Skiff'' Torpedo

A Skiff ötletet folytatva egy rövid időszakban Labourdette konstruált hasonló karosszériákat Renault, Peugeot, Hispano-Suiza, Delaunay Belleville, Citroen, Panhard & Levassor, Delage Rolls-Royce és Lancia alvázakra is. Ezek általában egyetlen példányban, vagy igen limitált sorozatban, részleteiben eltérően épültek és igen drága, exkluzív autócsodák voltak. 

A nagyon divatos, de végtelenül költséges csónak karosszéria más műhelyekre is nagy hatással volt. A rivális karosszériaépítő műhelyek is átvették a Skiff stílust, köztük a Mülbacher, Duquesnoe, Schebera, Nieuport és a Rothschild & Fils. Ezek a műhelyek azonban tulipánfát alkalmaztak, csak Labourdette volt az egyetlen, amely konzekvensen mahagóni fát használt fel. A „Skiff” sorozat a ’20-as évek közepéig volt sikeres. 

 

A Labourdette műhely udvarán egy 1921-es Delage mögött a Trén-Car

 

Az I. világháború után utánfutót gyártottak, melynek neve Trén-Car volt. A két háború között a legtöbb francia márkával kapcsolatban álltak, és persze az öreg kontinens vezető gyártói is foglalkoztatták, mint a Mercedes, vagy a belga Minerva. Ám a tengerentúli márkák autói csak ritkán fordultak meg a Labourdette műhelyében. Néhány Packard-ra került francia ruha. Érdekes módon az non plus ultra Duesenberg J modelljére Letourneour & Marchand, Franay és Figoni műhelyeit választották a vevők. Labourdette költeményt a francia Maurice Chevallier énekes kompresszoros Auburn Speedstere kapott.

1926 Hispano-Suiza H6B Coupé de Ville, jellegzetes szegecselt mahagónifából építve

1927-es francia Hotchkiss AM2 Labourdette Limousine

Ez a ''Skiff'' Torpedo karosszéria a milánói Isotta-Fraschini Tipo 8A alvázára készült el, Madame Kennard autójában, 1928 Cannes Concours d'Elegance

1927 Lorraine-Dietrich B3-6 Torpedo #125163 jellegzetes Labourdette féle tört ajtónyílással

Woody Allen 2011-es filmjében, az Éjfélkor Párizsban szerepelt ez az elegáns 1928-as Peugeot Type 184 Landaulet

1929 Panhard & Levassor Type X63 Transformable Cabriolet szegecselt mahagóni fából

A belga autóipar remeke, 1929 Minerva AK Faux Cabriolet

1929 Mercedes-Benz 680 S Cabriolet és a Bugatti T52 Baby egy elektromos autó, mely úri csemeték játékszere volt

1930 Voisin C14 Demi Berlne

Érdekes kialakítása van a hátsó ajtónak ezen az 1931-es Lorraine-Dietrich B3-6 Faux Cabriolet-n

1932 Bugatti T46 "Petit Royale" Pillarless Berlie

Hasonló karosszéria egy 1933-as Delage D8-on. Bois de Boulogne Concours d'Elegance

Néha amerikai autóra is került Labourdette ruha, mint ez az 1934-es Packard Eight Town Car, Boisgelin márkiné autójával, 1935 Monte-Carlo Concours d'Elegance

1936-os amerikai Auburn 852 SC francia átiratban. Ez a kompresszoros csoda a sanzonénekes és filmszínész, Maurice Chevallier autója volt

1936 Delahaye 134 N Sport Tourer #47028

1936 Delahaye 135 Coupé des Alpes #46081

Vutotal, keret nélküli szélvédő

Jean-Henri Labourdette második fontos fejlesztése a Vutotal rendszer volt, mely a ’30-as évek közepén jelent meg. Labourdette az utasfülkéből a sofőr számára az útra és a forgalomra való láthatóságot kívánta növelni, hogy ezen törekvésével biztonságosabbá tegye a közlekedést. Ez adta az ötletet, hogy kiküszöböljék a szélvédőkeretet, az A-oszlopot, és az oldalablakok keretét. A találmányt 1935 végén Joseph Vigroux mérnök szabadalmaztatta. Az 1936 októberében megrendezett Párizsi Autószalonon mutatkozott be az újítás a nagy közönség előtt, melyet egy Delage D6-70 Coupé-n alkalmaztak. Innentől fogva a Labourdette cabriolet-knak, coupé-knak és berline-knek nem volt többé oldal, vagy felső kerete a szélvédő számára, a tetőt közvetlenül a vastag üveghez csatlakoztatták. 1938. április 1-ig több mint száz autót, és hat 35 üléses buszt szereltek fel a Vutotal rendszerrel. A szabadalmat átvette a francia Letourneur & Marchand és az olasz Castagna is. Utóbbi a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején néhány szép karosszériát épített Vistotal néven.

A Vutotal rendszert alkalmazta Labourdette egy V12-es Delage versenygépen is, melyről bővebben az alábbi linken olvashatsz:

1936 DELAGE V12 LABOURDETTE VUTOTAL AERODYNAMIQUE COUPÉ

Delahaye 148 L Vutotal Cabriolet Berline, 1937-ben mutatták be a Párizsi Autószalonon, reprezentálva, hogy négy ajtós karosszérián is alkalmazható a Vutotal rendszer

1937 Delage D6-70 Vutotal Coupé, szintén a Párizsi Autószalonon volt kiállítva

Bugatti egyik legsikeresebb és legszebb modellje a T57 Vutotal Coupé-ként 1936-ból, #57457. Mulhouse, National Automobile Museum

Négyajtós Delahaye 148 L Vutotal rendszerrel 1937-ből. A sofőrt semmi sem zavarta a kilátásban.

Még a legendás Citroen Traction Avant egy példányából is épült Vutotal kivitel, 1937-es 11 B Roadster

A II. világháború megtörte ezt az innovatív fejlődést. A béke eljötte után már főként csak pár tanulmányautó készült Labourdette köntösben. Az egyik utolsó Labourdette karosszéria 1949-ben épült egy francia Georges Irat alvázára, majd 1950-ben egy Renault 4CV Vutotal. Utóbbit a Párizsi Autószalonon mutatták be. Ezt követően visszavonult a szakmától és a Cote d’Azur-on élt Nice melletti villájában, Rouret-ben. 

Jean-Henri Labourdette 1912. december 21-én vette feleségül Georgette Vial-Debacker-t, Párizs 16. kerületében, a házasságból két gyermek született. Az építész Jacques Henri Labourdette 1915-ben és a színésznő Élina Labourdette 1919-ben. 1972-ben jelent meg az általa írt könyv, Un Siécle de Carrosserie Francaise címmel. Még ebben az évben elhunyt, hosszú, termékeny élet után, 83 éves korában.

Forrás, képek: ultimatecarpage.com, supercars.net, Hyman Ltd., Artcurial, coachbuild.com, flickr.com, delcampe.net