Milánói luxus - Az Isotta Fraschini Tipo 8 története 1919-1949

A talján föld megannyi autógyára közül kiemelkedő az Isotta-Fraschini, melyet négy olasz, Cesare Isotta ügyvéd és a Fraschini fivérek: Vincenzo, Antonio és Oreste alapítottak 1900-ban Milánóban. A márkát a kezdeti években a szicíliai Targa Florio versenyeken elért sikerek tették ismerté, majd a ’20-as, ’30-as években egyetlen modellel, a Tipo 8-cal és annak variánsaival értek a csúcsra. Ez volt Mussolini Olaszországának arisztokrata luxusgépe, mely a tengerentúlon is népszerű volt. 

A milánói Isotta-Fraschini Tipo 8A hűtődísz szobra

Az első világháború alatt az Isotta-Fraschini repülőgép motorokat gyártott, melyeket a tehetséges Giustino Cattaneo tervezett. A háború befejeztével a gyár visszaállt a polgári termelésre és merészet lépett. Meglepő módon az Isotta egyetlen modellre tette fel a jövőjét. Az új autó tervezésével Cattaneot bízták meg, akinek repülőgép motorokkal szerzett tapasztalatai jól jöttek e mestermű megalkotása során. 17 hónapra és 20 kísérleti járműre volt szükség, hogy 1919 decemberére az első soros 8 hengeres, függőszelepes öntöttvas blokkal és hengerekkel felszerelt motor készen álljon a gyártásra. Az új modellt egyszerűen Tipo 8-nak keresztelték el, mely Olaszországban, és az egész világon az első sorozatban gyártott soros 8 hengeres motorú autó volt. Mindeközben az európai konkurensek, mint a Rolls-Royce, vagy a Hispano-Suiza csak soros hat hengeres motorokkal készültek, ahogy Amerikában is a legtöbb gyártó úgy vélte hat henger elegendő. A Cadillac V8-as egysége 1914-ben jelent meg, majd a Packard V12-ese 1915-ben.                                                                 

Cattaneo nagyszerű aggregátjának furata 85 mm, lökete 130 mm, össz. lökettérfogata 5.899 cm³ volt. A motor 80-90 lóerőt adott le alacsony 2.200-as percenkénti főtengelyfordulaton. Ez a teljesítmény 75 mérföld/óra (120 km/óra) sebesség elérésére volt elegendő. A főtengelyt 9 helyen csapágyazták, ami a magasabb élettartamot szolgálta, a motor könnyűfém hengerfejet kapott és mágneses Bosch gyújtás jellemezte. A függőszelepeket egy felül elhelyezett vezérműtengely működtette, OHV rendszerrel. Az alváz masszív volt, háromfokozatú sebességváltóval szerelték fel, több tárcsás kuplunggal, fél elliptikus laprugókkal, hidraulikus dörzs lengéscsillapítókkal és mind a négy kerékre ható fékkel. Hamarosan az alváz, a hűtő is megcsodálható volt a cég bemutatótermeiben. A korai Tipo 8-nál a hűtőmaszk jelvénye kerek volt, egészen a Tipo 8A megjelenéséig. Az első példányok 1920-ban kerültek ki a vásárlókhoz. Az Isotta-Fraschini megjelenése, első rangú kivitelezése és ára mind azonnal a luxus kategóriába emelte a milánói márkát. Már gyártásának kezdetén az árcédulán hatalmas összeg szerepelt, az Isottát 1922-től forgalmazták Amerikában, puszta, gördülőképes alvázának ára eleinte 6.500 $ volt. Egy évvel később, 1923-ra ez 8.500 $-ra emelkedett, míg a kész jármű 12.500 $-ba került. 

A legrégebbi ismert fennmaradt autó, Isotta-Fraschini Tipo 8 Torpedo #158, a karosszériát a new yorki Brooks & Ostruk építette 1921-ben

1922 Isotta-Fraschini Tipo 8 Sala Torpedo #312, Mária román királyné autója volt

1923 Isotta-Fraschini Tipo 8 Sala Coupé

1923 Isotta-Fraschini Tipo 8 Weymann rendszerű impregnált bőrrel bevont Torpedo karosszériával, melyet a Sala épített, #228

1923-as amerikai reklám egy társasági magazinból, a puszta alváz ára irdatlan magas, 8.500 $ volt

Isotta-Fraschini Tipo 8 Sala Torpedo, 1923 októbere, Párizsi Autószalon, Grand Palais

1924 Isotta-Fraschini Tipo 8, amerikai LeBaron Torpedo karosszériával, #489

Tipo 8A

1924 őszén, a Párizsi Autószalonon mutatták be, a Grand Palais-ban az átdolgozott Tipo 8A-t. Az új modellt egy nagyobb, erősebb 7.370 cm³-es motor jellemezte, melynek furatát növelték az elődhöz képest 85-ről 95 mm-re, lökete 130 mm maradt. Ez körülbelül 110-120 lóerőt teljesített, két Zenith karburátorral. Így ez volt a legerősebb soros 8 hengeres motor, amit három fokozatú szinkronizált váltóval párosítottak. A Tipo 8A hűtőrácsán immár az új, szögletes jelvény tűnt fel. Az Isotta-Frascini továbbra is járóképes alvázakat gyártott, melyeket a kor legjobb karosszériaépítői öltöztettek fel. Európában, és az USA-ban is nagyon kedveltek voltak a két milánói, a Carrozzeria Cesare Sala, és különösen a Carrozzeria Castagna alkotásai. 

A Castagna nagy hangsúlyt fektetett a karosszéria minőségére, melyből a kor luxuskiegészítői sem hiányozhattak. A Castagna sofőrös autóiban, mint az impozáns Imperial Landaulet de Ville-ben a pilóta fülkétől az utasteret üveg válaszfal szeparálta el, melyből két pótülés volt kihajtható. A válaszfal intarziás lakkozott fabetétjébe időórát, a hölgyeknek pipere készletet, az uraknak dohányzó készletet helyeztek el. Az utasteret a legfinomabb kárpitok és függönyök borították. A tulajdonos a hátsó ülés oldalsó karfájánál kialakított nyomógombok segítségével adhatott utasításokat a sofőrnek: balra, gyorsíts, jobbra, fordulj meg, állj, haza, lassíts. A sofőr az utasításokat a műszerfal jobb sarkán láthatta egy kör alakú kijelzőn, melyen az épp auktuális parancs világított. Mindezt magától értendően az Amerikába exportált modelleken angol felirattal.

A Castagna karosszériák sajátossága, hogy a fellépőre egy krómozott szegélyű fa szerszámos dobozt erősítettek, illetve a fellépőt kis metszett üvegű lámpás világította meg a könnyebb beszállás érdekében. A Castagna kocsiszekrények további ismérve, hogy a párizsi Stephen Grébel szállította a fényszórókat és külön kérésre a hatalmas keresőlámpákat is. A hűtőmaszk védelme érdekében kőfelverődés elleni krómozott rácsot is választhatott a megrendelő, a Castagna katalógusában nem kevesebb, mint 16 különféle változatból.

Olaszországban még a Stabilimenti Farina, a Lotti, a torinói Garavini, az ugyancsak milánói székhelyű Carrozzeria Touring és Zagato dolgozott a Tipo 8 alapjára. A franciák elsősorban a francia márkákat részsítették előnyben, de akadt aki Isottát vett és autóját olyan elismert francia karosszéria művészekkel készíttették el, mint a Labourdette, Kellner, Letourneur & Marchand, Burack & de Costier, Million-Guiet, Hibbard & Darrin, Gallé  vagy Jacques Saoutchik. A szigetországban a Rolls-Royce-okra specializálódott Hooper, vagy a Lancefield, Corsica cégeket választották. A tengerentúlon népszerű volt a Fleetwood, a LeBaron és a Derham műhelye. 

 A #1392-es autó műszerfala. A jobb oldali kör alakú visszajelzőn láthatta a sofőr az utas utasításait, lassan, balra, jobbra, állj, haza stb.

Míves részletek jellemzik a Castagna karosszériákat, szerszámos doboz és a fellépőt megvilágító lámpa

Isotta-Fraschini Tipo 8A motorja Super Spinto specifikáció szerint, Giustino Cattaneo mesterműve

Luxus felsőfokon: az Isotta-Fraschini Tipo 8A-hoz a milánói Carrozzeria Castagna katalógusából 16 különféle kőfelverődés elleni hűtőrácsot választhatott ki a megrendelő

A sztenderd Tipo 8A modelleknek hosszú, 145 hüvelykes (3.7 méter) tengelytávjuk volt. De a sportos autókat kedvelő vásárlóknak 1925-től az S, és 1927 tavaszától az SS (Super Spinto) modelleket ajánlották, utóbbinak 134 hüvelykes (3.4 méter) tengelytávja volt. Az S és SS modelleket ugyanazzal a lökettérfogatú, de magasabb, 5.5:1 kompressziójú motorral és módosított áttételezésű sebességváltóval szerelték fel. Ezeket a kiviteleket nagyobb szelepek és a dupla szeleprugók jellemezték, valamint a két Zenith karburátorhoz egy-egy szívócsonk tartozott, mellyel elérték a 150-160 LE-s teljestményt. A három előremeneteli, plusz egy hátrameneti sebesség fokozat több mint elég volt, így a Tipo 8A egyenletesen tudott gyorsulni a maximális sebességig. Egy rövid tengelytávú SS akár a 160 km/órás tempót is megfutotta. A gyár olyan garancialevelet adott ki az Isotta megvásárlásakor, mely szavatolta, hogy az autó 90 mérföldön keresztül 90 mérföld/óra (145 km/óra) sebességgel tud haladni, és még azt is biztosította, hogy ezt akár már második fokozatban is képes produkálni.

Isotta-Fraschini a versenypályákon

Az Isotta-Fraschini komoly versenymúltra tekinthetett vissza a szicíliai Targa Florio-val az 1900-as évek elejéről, de a Tipo 8 bevezetésével egyértelműen a luxusautók piacát célozták meg. Ennek ellenére továbbra is részt vettek Isotta-Fraschini autók versenyeken. Szép sikerekeket ért el Felice Bianchi Anderloni (1882-1949) az Isotta volánjánál a Coppa del Lazio-n, aki a '20-as évek elején átvette az Isotta-Fraschini teszt részlegének vezetését. Két tesztpilótája Alfieri és Bindo Maserati voltak.

1925-ben és 1926-ban Pio Arati, San Pietro hercege nyerte meg a Targa Abruzzo versenyt.

A nemesi családból származó Aymo Maggi gróf (1903-1961), aki a legendás Mille Miglia (Brescia-Róma-Brescia) körverseny egyik társalapítója volt, mindjárt az első, 1927-es megmérettetésre egy tourer karosszériás Isotta-Fraschini autóval nevezett be. A fél-gyári csapatban pilóta társa nem kisebb személyiség, mint a Maserati fivérek közül Bindo volt. A #1203-as alváz számú Tipo 8A SS autójuk az #5-ös rajtszámot viselte, és az előkelő hatodik helyen értek célba a 77 indulóból és az 55 versenyt befejezőből. Maggi pár hónappal a márciusi Mille Miglia után, júniusban ismét rajtoz állt Isottájával a Circuit Modena pályán, ahol a 3 liter feletti géposztályban győzedelmeskedett. A fenti eredmények jól tükrözték, hogy a Tipo 8 egy kiváló túraautónak született, ennek ellenére nem kapcsolódott hozzá sportos imázs.

Gróf Aymo Maggi és Bindo Maserati az első, 1927-es embert és gépet egyaránt próbára tevő Mille Miglián. A képen Isotta-Fraschini Tipo 8A SS autójuk a Raticosa-hágón kel át a toszkán Appeninekben 968 méteres tengerszint feletti magasságban. A hatodik helyen futottak be

Az Amerikai Egyesült Államokban az Isotta-Fraschini volt a második legnépszerűbb külföldi márka a Rolls-Royce után. A gyártott autók 1/3-a az Államokba került. New Yorkban és Chicagoban is volt Isotta-Fraschini bemutatóterem. A Tipo 8A ára felülmúlta a vele egyszintű, de későbbi Duesenberg Model J-t is (ezt csak 1929-től gyártották). A gyár továbbra is alvázakat kínált, melyet aztán a megrendelő által kiválasztott karosszériaépítő öltöztetett fel a vevő kívánságainak maximális figyelembe vételével. 1928-ban egy Tipo 8A SS modell ára 9.750 $ volt. Később, 1930-ra az alváz ára már 11.800 $-ra rúgott. Míg az autó teljes vételára, karosszériával együtt akár 20.000 $-on felüli is lehetett. Az 1929-es Wall Street-i tőzsde krach után bekövetkező gazdasági világválság csapása az Isotta-Fraschini-t is erősen érintette. Ez komoly hatással volt a méregdrága luxusautók eladásaira. Ezért, hogy a keresletet fellendítsék, új modellt vezettek be.

1924 Isotta-Fraschini Tipo 8 Cabriolet #605, második karosszériáját 1932-ben a svájci Worblaufen cégtől kapta, immár a Tipo 8B hűtőrácsával. Az elkészült autót a genfi autószalonon mutatták be, kéttónusú fényezéssel, fekete motorházzal és sárhányókkal, a karosszéria többi része vajszínű volt. Sajnos a 2014-es aukció után a fényezést megváltoztatták, és 2017-ben a Pebble Beach Concours d'Elegance-on már feketében jelent meg az amerikai Patterson Collection részeként. Ennek ellenére a Best of Show díjjal tért haza

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A Castagna Transformable Cabriolet #810, Gabriella Besanzoni opera énekesnő autója volt, az autó Brazíliában található

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A Sala Berlina #640, Mulhouse, Musée National de l'Automobile

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A S Spider #720, a karosszériát a londoni Corsica cég készítette. 2012 Pebble Beach Concours d'Elegance

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A Torpedo #1260. A karosszériát a hágai Van Rijswijk építette. Ezért talán nem meglepő, hogy az autó ma a holland Louwman Múzeum tulajdona

Isotta-Fraschini Tipo 8A Torpedo, ritka francia karosszéria a Million-Guiet műhelyéből, 1925. június 5. Párizs, Parc des Princes Concours d'Elegance

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A S szintén francia Bourack & de Costier Torpedo karosszériával, 1926. június 3. Párizs, Parc des Princes Concours d'Elegance

1925 Isotta-Fraschini Tipo 8A Sala Torpedo, Minden Orosz Központi Végrehajtó Bizottság elnöke, Mikhail Kalinin a hátsó ülésen, a kép a moszkvai Vörös téren készült. A szovjetek is kedvelték a luxust, a II. világháború előtt több Rolls-Royce, Lincoln, Packard és Angelo Tito Anselmi 1977-es Isotta-Fraschini könyve szerint nyolc milánói Isotta került a hatalmas országba

Rudolph Valentino hollywoodi némafilm sztár 1925-ös Isotta-Fraschini Tipo 8A Fleetwood Town Car #1264 autójával. 1925-ben került a mozikba A kobra című filmje, ezért a Fleetwood úgy gondolta, hogy a kobra hűtődísz figurával kedveskedik a színésznek, amiből csak hármat készített, majd két másik autójára is felkerült. Rövid karrirje során 39-szer szerepelt a vásznon, gázsijából előszeretettel költött Amerikában is kapható olasz autókra, egykori sofőrös autója ma is az Államokban van

1926 Isotta-Fraschini Tipo 8A S Fleetwood Spider #1400, mely Rudolph Valentino (1895-1926) olasz származású hollywoodi színésznek készült, de hirtelen halála miatt az autót már nem tudta átvenni. A Fleetwood Valentino emléke előtt tisztelegve erre az autóra is feltette a kobra díszt. A színész remek sofőr és szerelő is volt egyben, ezért a két sárhányó közötti fellépő szerszámos ládát rejt. Az Isotta hatalmas összeget, 25.000 $-t emésztett fel, a filmcsillag elhunyta után, 1926 novemberében a New York-i Autószalonon állították ki, hogy vevőre találjon. A Fleetwood csak két ilyen sportos karosszériát épített Isotta alvázra, a másikat 1927-ben, mely szintén létezik, összesen pedig csak három ilyen roadster karosszériát alkottak

1926 Isotta-Fraschini Tipo 8A Coupé de Ville #1076. A francia Jacques Saoutchik műhelye ritkán dolgozott olasz alapokra, de egy Isottát felöltöztetni mindenképp megtiszteltetés volt. Két Isotta Tipo 8A biztosan készült náluk. A karosszérián túl további francia elem a Stephen Grébel fényszórók és a Cromos lökhárító. A II. világháború előtt ezt az autót görög tisztviselők használták. 2017 Pebble Beach Concours d'Elegance

1926 Isotta-Fraschini Tipo 8A Garavini d'Orsay Limousine de Ville #1408, Benito Mussolini fasiszta diktátor autója. Előbb az Olasz Belügyminisztériumon keresztül rendelt két autót, majd a fenti reklámban szereplőt

1927 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS LeBaron Dual Cowl Phaeton #1363. Ennek az autónak az első tulajdonosa New York-ban volt. A detroiti LeBaron stúdiót két tehetséges tervező Raymond H. Dietrich és Thomas L. Hibbard alapította

Ez a szintén LeBaron karosszéria csónakfarokkal, felhajtható anyósüléssel és golfzsák rekesszel készült SS specifikációval Helen Marguerite Clark (1883-1940) hollywoodi némafilm színésznőnek 1928-ban. A #1474-es autó orrán francia Lalique kristályüveg hűtődísz szobor díszeleg

1928 Isotta-Fraschini Tipo 8A Cabriolet Berlina. A #1571-es autó karosszériáját az amerikai Pennsylvania állambeli Rosemont-ban működött Floyd-Derham cég építette. 2013-ban egy árverésen 473.000 $-ért adták el, majd még ez év augusztusában a Pebble Beach Concours d'Elegance-on jelent meg új tulajdonosával

1928 Isotta-Fraschini Tipo 8A angol Lancefield Landulet de Ville karosszériával, #1512, Mulhouse, National Automobile Museum. Az egykori Schlumpf fivérek gyűjteményéből alapított múzeumban három Isotta-Fraschini is látható

Cesare Sala milánói műhelye volt az egyik leggyakoribb beszállító, 1928 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Sala Coupé #1532, mely egész életét Brazíliában töltötte

1929 Isotta-Fraschini Tipo 8A Castagna Berlina #1392, a milánói Castagna volt a másik igen kedvelt műhely Sala mellett, 2003 Pebble Beach Concours d'Elegance

Először 1927-ben a New York-i Hotel Commodore halljában mutatták be ezt a Castagna féle cabriolet karosszériát. Majd kisebb sorozat épült ezzel a dizájnnal. Ez a feltűnő kék kocsi 1929-es 8A S változat, #1485. Szintén a fenti hotelben állították ki

1929 Isotta-Fraschini Tipo 8A S Castagna Imperial Landaulet de Ville #1500, Monacóban bérelhető az aranyozott részletekkel megáldott luxusautó

1929 Isotta-Fraschini Tipo 8A Castagna Imperial Landulet de Ville #1546, Museo Nicolis

1929 Isotta-Fraschini Tipo 8A S Castagna Imperial Limousine de Ville #1519. Ez az impozáns limousine úgy tűnik, mintha teljesen zárt lenne, pedig a sofőr feletti elem eltávolítható. A költő Gabriele d'Annunzio fiának, Venerio-nak a tulajdonában állt, aki New York-ban a milánói márka képviselője volt. Nicolis úr 15 éven át restaurálta, hogy az autó visszanyerje eredeti állapotát. Ennek eredményét 2004-ben mutatta be a Villa d'Este Concorso d'Eleganza-n. Museo Nicolis

Őszentsége XI. Pius pápa szolgálati autója, 1929 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Sala Limousine #1458. A Vatikán 1966-ban megvált járműparkja néhány régebbi darabjától, lehetséges, hogy az Isottát is ekkor adták el. Sajnos az autó holléte ismeretlen, remélhetőleg még létezik

1930-ban csillagászati 11.800 $ lett az alváz ára, az amerikai reklám az Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Sala Mylord Torpedo-t mutatja be

 

1930 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Castagna Cabriolet Berlina #1578, 2015-ben egy párizsi aukción 931.500 EUR-ért kelt el, napjainkban szlovák tulajdonban van. 2022 májusában a Balatonfüred Concours d'Elegance-on volt látható

1930 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Torpedo #1659. Egyetlen széles ajtó, de két üléssor, és két szélvédő jellemzi ezt a Castagna karosszériát. 2017 Pebble Beach Concours d'Elegance

1930 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Touring "Flying Star" Spider #1681, 1931. szeptember 13. Villa d'Este Concorso d'Eleganza-n a genovai Giuseppe Matteucci autója nyerte el a Grand Prix serleget. Az autó hű replikája ma is létezik egy eredeti Isotta alvázon. A ''Flying Star'' nevezetű karosszériákat főként az Alfa Romeo alvázakra szállította Carrozzeria Touring Milano, azonban két Isotta Tipo 8 is kapott ilyen lendületes, sportos kreációt 

1931 Isotta-Fraschini Tipo 8A S, a svájci Lausanne-ben működő Hartmann cég építette ezt az egyedi cabriót, 1932 Villa d'Este Concorso d'Eleganza

1931 Isotta-Fraschini Tipo 8A SS Touring Pillarless Berlina, 1932 januárjában Grand Prix kupát nyert a Nervi Concorso d'Eleganza-n

1931 Isotta-Fraschini Tipo 8A Lancefield Faux Cabriolet #1677

Isotta-Fraschini Tipo 8A Castagna Torpedo #1664, csak 1933-ban karosszálták, majd a hollywoodi filmstúdiók használták. Az 1956-os Óriás című mozifilmben a tinik lázadó bálványa, James Dean vetzette. 2017-ben egy árverésen 902.000 $-ért kelt el

Tipo 8B

1931-ben debütált a Tipo 8B, melyen csak apróbb változtatásokat hajtott végre Cattaneo. Az alvázat keresztmerevítőkkel erősítették meg, így az még szilárdabb lett. A motor erősebb főtengelyt, nagyobb szelepeket és könnyebb szelep vezérművet kapott. Két Zenith karburátorral a teljesítményt 160 lóerőre emelték fel, melyet 2.800-3.000 fordulat/percnél adott le. A négyfokozatú Wilson előválasztós sebességváltó opció lett, illetve a ma ismert H alakú váltó kulisszát és dupla, különálló kipufogócsövet alkalmaztak. A felfüggesztés lágyabb elliptikus laprugókat és dupla hidraulikus dörzs lengéscsillapítókat kapott. Kisebb kerekeket, de nagyobb gumikat használtak (20x7), a hűtőmaszk mélyebb és zsaluzott lett. A Tiop 8B-vel az amerikai piacra való visszatérést és a kereslet élénkítését kísérelték meg, mely visszaesett a gazdasági világválság miatt.                                                               

A Tipo 8B-ből 1935-ig csak 30 darabot sikerült eladni, más források szerint pedig 28-at. Napjainkra a Tipo 8B-ből mindössze 3 példány maradt fenn. Ezzel szemben a Tipo 8-asból, 320 db-ot, a Tipo 8A-ból 950 darabot készítettek. Ebbe bele tartoznak a Tipo 8A S és SS változatok is. A Tipo 8B alacsony eladási mutatója pénzügyi összeomlás felé sodorta a céget.     

Ritka túlélők egyike, 1931 Isotta-Fraschini Tipo 8B Cabriolet de Ville #869. Az export vámok elkerülése végett a dokumentumokban Tipo 8A-ként volt feltűntetve, az alváz szám ezért ilyen kicsi számozású. Első tulajdonosa a dán főkonzul volt, aki a kevéssé ismert koppenhágai Dansk Karosseri Fabrik céget választotta autója karosszálásához. Az eredeti Coupé de Ville karosszériát Viggo Jensen tervezte, amit 1933 körül építettek át mai formájára. 2021 Pebble Beach Concours d'Elegance

1931 Isotta-Fraschini Tipo 8B Castgana Landaulet de Ville #1714. Londonban az Olympia Motor Show-n mutatták be, majd 1985-ig az Egyesült Királyságban maradt az autó, azóta olasz tulajdonban van és kisebb restauráláson is átesett

1931 Isotta-Fraschini Tipo 8B Sala Berlina, Londonban az Olympia Motor Show-n volt kiállítva

Akár egy Rolls-Royce Phantom II Continental-nak is nézhetnénk, de ez egy 1934-es Isotta Tipo 8B, angol Hooper karosszériával

Szintén angol karosszériával, 1934 Isotta-Fraschini Tipo 8B Lancefield Berlina, Carl Brisson dán származású színész autójával

1935 Isotta-Fraschini Tipo 8B Castagna Berlina

1935 Isotta-Fraschini Tipo 8B Touring Limousine, ami teljesen alumíniumból épült. A kép Milánóban a Carrozzerria Touring épülete mellett, a Piazza Santarosa-n készült

1935 Isotta-Fraschini Tipo 8B Touring Torpedo, a fotó helyszíne szintén a milánói Piazza Santarosa

Megmentőként Henry Ford jelentkezett, aki jó üzleti lehetőséget látott az olasz prémium márkában, ahogy annak idején a Lincolnt is felvásárolta. Ford tervei szerint Isotta-Fraschini autókat gyártottak volna az USA-ban, Detroitban és Ford autókat Itáliában. Így mindkét oldalról elkerülhették volna a beviteli adókat. Azonban a nagyvolumenű projektet megfúrta az olasz fasiszta diktátor Benito Mussolini, aki meg tiltotta az együttműködés létrejöttét. Ehelyett 1932-ben az Isotta-Fraschinit megvásárolta egy repülőgép motorokat gyártó cég, melynek tulajdonosa Caproni di Talideo gróf volt. A gróf megfontoltan döntött, hiszen saját repülőgép üzlete számára szerezte meg az Isotta gyárat és vele együtt annak repüléssel kapcsolatos tapasztalatait. 

A Tipo 8B továbbra is drága luxusautó volt, ez volt az egyik ok, amiért csupán 30 példány hagyta el a milánói gyárat a nagy gazdasági világválság legsötétebb éveiben. A másik ok a tulajdonosváltásból fakadt. Talideo gróf  a repülőgépekre koncentrált az autógyártás helyett, mellyel gyakorlatilag abban az évben felhagytak, és 1935-ben végleg be is fejeztek. A társaság maradék alkatrészeit kiselejtezték, és még ebben az évben az Isotta főkonstruktőre, Cattaneo nyugdíjba vonult. Ezt követően az Isotta teljes mértékben a jövedelmezőbb repülőgép motorok és teherautók gyártására állt át. A II. világháború alatt új tulajdonosa lett a márkának és a hadiipart szolgálta, majd a gyárat a földdel egyenlővé bombázták szét. 

Tipo 8C, hattyúdal

1947-ben volt egy sikertelen próbálkozás a visszatérésre, egy hátulra szerelt V8-as motorú 6 személyes autóval. Motorja 3.4 literes, 90 fokot bezáró hengerszögű V8-as volt, mely egy ötfokozatú manuális sebességváltón keresztül a hátsó tengelyt hajtotta meg. A motor maximális teljesítménye 125 lóerő volt 4.200 fordulat/percnél. Maximális sebessége 150 km/óra volt. Ez az autó a Tipo 8C Monterosa nevet kapta.                                                                                                                      

Az első Tipo 8C karosszéria egy 6 üléses Zagato Limousine volt. A milánói műhely egy klasszikus áramvonalas karosszériát épített, mely hasonlóságot mutatott a Tátrával. Ennek az első prototípusnak küklopsz fényszórója, hátul két oldalt elhelyezett hűtője volt, melyet a karosszéria két oldalára vágott légbeömlő nyílásokkal szellőztettek. De sajnos ez hatástalannak bizonyult, ezért a második Zagato Limousine prototípusnál a hűtőt az autó orrába szerelték, ezzel konvencionálisabb megjelenést kölcsönöztek az autónak. Ez a hűtés bonyolult és nagyon költséges rendszer volt, de látszólag egyedül ez oldotta meg a melegedési problémákat. További változás volt, hogy a karosszéria oldalát is kissé megváltoztatták. Az rejtély maradt, hogy ez két különböző alváz volt-e, vagy Zagato módosította a prototípust, ez is valószínű lehet.                                                                                                                                               
Egy Touring karosszálta coupét, hagyományos elől elhelyezett hűtőmaszkkal az 1947-es Párizsi Autószalonon mutattak be, a Grand Palais-ban. Érdekessége volt a nagy felületű üvegből készült napfénytető. A Boneschi karosszéria műhely is építette egy kétüléses cabriolet felépítményt, melyet szintén 1947-ben Párizsban mutattak be, majd 1949 tavaszán Genfben is. A ’49-es Genfi autószalonon egy gördülőképes alvázat állítottak ki, illetve egy Touring által épített Limousinet. A Tipo 8C sajátossága volt az előre elhelyezett hűtőrendszer és a lökhárító alól, felnyitható rekeszben tárolt pótkerék és némi csomagtartó. Hátulra a motort tették egy merev, dobozszerű sajtolt acélalvázra. Valószínűleg az autó magas ára, a luxus márkához nem méltó hátra helyezett motor és a háború utáni luxusautók iránti mérsékelt kereslet megpecsételte az újrakezdés sorsát. Csak négy épült, mielőtt a társaság abbahagyta a kereskedést 1949-ben. A gyenge financiális háttérrel rendelkező olasz kormány volt a tulajdonosa ekkor a szebb napokat is látott olasz márkának, amit 1948 szeptemberében likvidáltak, majd bezáratták.

Az Isotta-Fraschini Tipo 8, Tipo 8A, S és SS, valamint a Tipo 8B változatokból összesen 1.300 példány hagyta el a milánói gyárat. Ebből napjainkra mindössze 80 autó létezik.

Isotta-Fraschini vásárlók

A Tipo 8 és későbbi változatai a sofőrös járműveivel az Amerikai Egyesült Államok piacát célozta meg, ahol olyan világsztárok választása esett a milánói márkára, mint Rudolf Valentino, Clara Bow, Orson Wells. További prominens személyiség volt a sajtómágnás William Randolf Hearst és a nehézsúlyú bokszvilágbajnok Jack Dempsey. Népszerű volt az európai arisztokrácia körében is, olyan személyek tették még patinásabbá az olasz márkát, mint a monacoi Luigi Grimaldi herceg, Umberto olasz király, Frigyes Leopold porosz herceg. Az olasz gyarmati viszonyban lévő Etiópia császárának, Addis Ababa-nak szintén volt egy ilyen autója, de Faisal, Egyiptom királya is birtokolt egyet. További koronás személy volt még Mária, Románia királynője és Aga Khan iráni vezető, valamint indiai maharaják Patiala és Kotwara államból. 

Iparmágnások körében is keletje volt, a holland margarin király Van Den Berg szintén vásárolt egyet. Így tett a kor híres olasz költője Gabriele d’Annunzio is, akinek fia, Venerio az Isotta-Fraschini New York-i kirendeltségét vezette. 

Benito Mussolini kedvelte a szintén milánói Alfa-Romeo kocsikat, de a luxust is nagyra értékelte. A fasiszta diktátor előbb kettőt rendelt az Olasz Belügyminisztériumon keresztül, majd egyet direktben. Személyes használatú autóját a torinói Carrozzeria Garavini építette a #1408-as alvázon d'Orsay stílusú karosszériával.

A Szovjetúnio római nagykövete hivatalos autómárkájává nyilvánította az Isottát. Az olasz autóklub egy Sala limousine karosszériás Isottát ajándékozott őszentségének, XI. Pius pápának. Maria Antonietta Avanzano bárónő, aki híres Bugatti versenyző volt, egyenest a gyárból rendelt egy coupé különlegességet. 

Isotta-Fraschini Magyarországon

A trianoni csonka Magyarország gazdasági helyzetében is voltak próbálkozások, melyek luxusautó értékesítésére irányultak, több-kevesebb sikerrel. Budapesten 1923-ban Kellner Alfréd szerezte meg a szintén olasz OM márka mellé a milánói Isotta-Fraschini képviseletét. Anselmi könyvének hiányos regisztere egyetlen autót jelöl meg, mely a magyar kereskedésbe érkezett, ez a #738 alváz számú autó volt. Sajnos sem az első tulajdonosról, sem a karosszéria készítőjéről információ nem áll rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy 1924. december 31-én a magyar IF állomány öt atóból állt. Köztük az egyik autó, #373 motor számmal 1924. október 30-án került eladásra 285.000 koronás áron. A vevő az orosházi Tóth János és Társai cég volt. Ezt az Isottát 21-863 rendszámmal regisztrálták. 1925-ben Kellner Alfréd egy vörösre fényezett Isotta alvázat mutatott be a Budapesti Nemzetközi Autókiállításon, valószínűleg már az új Tipo 8A-t. Kellner nem csak az IF személyatókat, hanem a teherautókat is forgalmazta, melyből hármat tartottak nyilván. Fizetőképes kereslet azonban nem mutatkozott a '20-as évek közepén a prémium kategóriás milánói autók iránt. Kellner pár évnyi kísérletezés után, 1926 novemberében vissza adta az Isotta-Fraschini képviseletét. Az 1930-as magyar nyilvántartás négy személyautót és a már említett három teherautót tartalmazta: 22-628 rendszámmal a Móri Szénbánya Rt., 24-890 rendszámmal a budapesti Dr. Nagy Sándor, 29-178 rendszámmal Tsirákolupolos Dömötör, valamint a fent leírt Tóth János és Társai voltak IF tulajdonosok.

Kellner Alfréd budapesti Isotta-Fraschini képviseletének 1924-es hirdetése

Kellner Alfréd és felesége egy feltehetően francia, Belvallette karosszériás Isottával. A '20-as évek elején a párizsi Belvalette is használta a Baehr féle Transformable Cabriolet licencét. A fenti kép az 1924-es Színházi élet társasági magazinban jelent meg

Isotta a filmvásznon

A kései film noir egyik klasszikusa az 1950-es Billy Wilder rendezte Sunset Boulevard (Alkony sugárút). A főszerepben William Holden és a némafilmek egykori sztárja, Gloria Swanson, illetve komornyik és sofőr karakterében Eric von Stroheim szerepelt. Meg egy hatalmas Isotta.
A '40-es évek végén a Paramount Pictures megbízta Hoollywood kocsiműhelyét, hogy egy '20-as évek végén épült Isotta-Fraschini 7 személyes limousine-t alakítsanak át egy egzotikus landauletté. Az utastér karosszériáját kívülről nádfonattal vonták be, belül pedig leopárd szőrmével és aranyozott szócsővel látták el, amellyel utasítást adhatottak a sofőrnek. A kezdőbetűk a karosszéria ajtaján a film női karakterét, Norma Desmond-ot jelöli.

1929 Isotta-Frascini Tipo 8A Castagna Imperial Landaulet #1636, az Alkony sugárút című film egyik jelenetében

1950 Sunset Boulevard című film szereplője, az autó mellett Eric von Stroheim színész áll. A filmben a hatalmas és impozáns Isottát mindig csak nyitottan fényképezték. A fotón jól megfigyelhető, hogy az eredeti Castagna Imperial Landaulet karosszéria tető mozgatómechanizmusát eltávolították, helyette egy lehajtott ál vászontetőburkolatot fabrikáltak

A Sunset Boulevard egykori filmes autója napjainkban, a Norma Desmond monogramja ma is a hátsó ajtón látható. Museo dell'Automobile di Torino

Annak ellenére, hogy a filmben Eric von Stroheim vezette a hatalmas Isotta-Fraschinit, a való életben nem tudott vezetni. Azokban a jelenetekben, amelyekben vezetett, az Isottát egy másik autó húzta. Amikor Norma Desmond-ot a Paramount stúdióhoz viszi, neki ütközött a híres Paramount kapunak.

Egyes források szerint az autót újra szerepeltették David Linch 2001-es Mulholland Drive c. filmjében, melyben 2 másodpercig ugyan úgy a Paramount kapuja a háttér, mint a Wilder alkotásban.

Ugyanakkor az olasz Museo dell'Automobile di Torino 1972 óta őrzi a „Sunset Isottát”. A Sam Staggs által írt „Close-up on Sunset Boulevard” című könyv a 29-30. oldalon szintén azt mondja, hogy az autó a torinói múzeumban van. Sőt azt is megjegyzi, hogy az Isottát megfosztották leopárd szőrme kárpitozásától és az aranyozott szócsövétől is. Az egész autót újrafényezték és a kerekek is mások. A torinói múzeum szerint viszont a karosszériát a Castagna készítette, és 1929-as évjárat. Tehát nem volt átalakítás, maximum az enteriőrben. Az autót egy árverésen szerezték be és ma is Torinóban van. Anselmi könyve a „Sunset Isottát” a #1636 alváz számmal azonosította.

A fényűző milánói Isotta-Fraschini márkára sokan még ma is a Sunset Boulevard film miatt emlékeznek, érdemes megnézni.

Forrás, képek: Angelo Tito Anselmi - Isotta-Fraschini, coachbuild.com, Hyaman Ltd., autoszektor.hu, adt.arcanum.com, supercars.net, ultimatecarpage.com, gallicia.bnf.fr, flickr.com és a szerző saját fotói. Külön köszönet Dr. Négyesi Pál szívélyes segítségéért, aki a magyar vonatkozású Isotta-Fraschini autókról adott értékes információkat.