Franklin I - A léghűtéses evolúció 1902-1934

A XX. század első éveiben az automobil még gyerekcipőben járt. Sokan próbálkoztak a legkülönfélébb technológiákkal, mint gőz meghajtással, elektromos autókkal és persze belsőégésű motorokkal. A Franklin következetesen végig kitartott a belsőégésű léghűtéses motorok mellett, mellyel egyedülálló volt a piacon.  

Herbert H. Franklin (1866-1956) újság kiadó volt, ingatlan ügynök és a Columbia Bicycle üzlet tulajdonosa New York állambeli Coxsackie-ben. Miután felhagyott a sajtóval, a New York állambeli Syracuse-ban alapította meg a H. H. Franklin Manufacturing Company-t 1893-ban. Cége fémöntvények készítésével foglalkozott. Franklin azonban hamarosan az automobilok felé fordult.

Hirdetés a '30-as évek elejéről, mely kiemeli a Franklin autók egyedi karosszéria részlegét

John Wilkinson, a fiatal mérnök, aki a Cornell Egyetemen tanult 1901-ben két prototípust épített a New York Automobile Company számára. Ám a céget nem érdekelte és nem is fizették ki Wilkinson munkáját. Alexander T. Brown befektető kapcsolatba hozta Wilkinsont Franklinnel, aki nagyon lelkes volt a járművek iránt. Franklin átvette a két prototípust, majd Franklin Model A néven gyártani kezdte, és Wilkinsont is alkalmazta. Az első autót 1902. június 23-án adták el New York City-ben. Majd még 12 autó épült ebben az évben. Az éves termelés folyamatosan nőtt, 1920-ban elérték az évi 10.000 feletti darabszámot.

Az automobilok hőskorában sok gond adódott a motor megfelelő hűtésével, a hűtővíz gyakran felforrt. Azonban ezt kiküszöbölendő a Franklin autók a kezdetektől fogva a márka jellegzetességét adó léghűtéssel készültek és OHV szelep vezérléssel. A Franklin volt az egyetlen, mely leghosszabb ideig és legsikeresebb amerikai gyártóként ezt a technológiát alkalmazta. Az évek alatt különféle modellekkel jelentkeztek, 4 és 6 hengeres léghűtéses motorokkal egyaránt. 1913 volt a 4 hengeres motor utolsó éve.

1925-től megváltozott a Franklin hűtőrácsa és egyre mutatósabb autókat gyártott. 1926-ban jelent meg az új, De Causse által tervezett Model 11 A, mely 32 LE-s teljesítményű volt, ennek tengelytávja 302 cm volt. A Model 11 A alvázára a Willoughby karosszéria üzem épített egy különleges coupé-t, melynek csónakfarka volt.

1926 Franklin Model 11 A Willoughby Sport Coupé

1927 Franklin Model 11 B Sedan, Charles Lindberg autójával. Háttérben a Spirit of St. Louis nevű gépe, mellyel átrepülte az Atlanti-óceánt

1927-ben Charles Lindbergh elsőként repülte át az Atlanti óceánt, aki maga is Franklin autót vezetett. Tiszteletére 1928-ban bemutatták az Airman névre keresztelt új, 6 hengeres, 46 LE-s modellt, melynek tengelytávja 302 cm volt. Az Airman-t két féle változatban gyártották, melyek a karosszériában és az árban különböztek. Eddig a fa keretre rögzítették a fém karosszéria elemeket, majd ettől az évtől kezdve már fém keretet alkalmaztak, továbbá először volt elérhető a Franklin autókon a négykerékre ható fék. Az Airman tucatnyi karosszéria változattal volt rendelhető. Sajnos ebben az évben elhunyt a márka fő dizájnere, J. Frank de Causse (1879-1928), aki korábban a Locomobile alkalmazottja volt. Utódja Raymond Dietrich lett, aki új lendületet adott a Franklinnek és új, innovatív karosszériákat tervezett.

1927 Franklin Model 11 B Sedan, 2015 Schwetzigen Concours d'Elegance

1928 Franklin Model 12 Airman Walker Convertible Sedan

1929-ben kibővítették a modellpalettát. A Model 130 megtartotta a 46 LE-s motort és a 305 cm-es tengelytávot. A Model 135 és 137 már 60 LE-s motorral készült, de tengelytávjuk különböző volt. A Model 135-nek 318 cm, a Model 137 pedig 335 cm-es tengelytávú alvázzal bírt. Ebben az évben mutattak be egy „Le Pirate” fantázianévre hallgató sedant. A formaterv a céghez újonnan érkezett Dietrich keze nyomát dicsérte. Az autón az ajtók alsó fele kifele ívelt, így elrejtették a küszöböt. Ezzel a rendkívüli dizájn elemmel a küszöb tiszta maradt és az utas nem hordta be a koszt az utastérbe. Az 1929-es év volt a Franklin legjobb éve egész fennállása alatt a 14.432 db eladott autóval.

1929 Franklin Model 135 Merrimac Convertible Coupé

1929 Franklin Model 137 Dual Cowl Phaeton, René Lalique hűtődísz szoborral

1929 Franklin Model 137 Holbrook Convertible

1929 Franklin Model 135 Derham Town Car

1929 Franklin ''Le Pirate'' Dietrich Sedan, izgalmas vonalvezetéssel

1930-ban jött ki a 14. széria és a gyengébb 46 LE-s modell gyártásával felhagytak. A Model 145 és 147 autók már 87 LE-s teljesítménnyel rendelkeztek. Ezek motorja 4.490 cm³-es volt, a tengelytávjuk pedig megegyezett az előző évivel, 318 és 335 cm. A Model 147 alapjára egy négy ajtós nyitható tetejű autóként Dietrich a „Le Pirate” formaterv elemét ültette át. Szintén a Model 147 alapjára Dietrich egy négy ajtós szedán és hasonló vászontetős verziót is tervezett, mely a Speedster nevet kapta. Egy másik új dizájn szintén Dietrich keze nyomán született, mely a La Manche csatorna partján fekvő francia Deauville település után kapta nevét. Azonban minden karosszéria változat és igyekezet ellenére is a nagy gazdasági világválság hatására az eladások drasztikusan visszaestek az előző évhez képest, csak 6.043 autók adtak el.

1930 Franklin Model 145 Pursuit Dual Cowl Phaeton

1930 Franklin Model 147 Deauville Dietrich Sedan, Franklin Motor Car Museum

1930 Franklin Model 147 Speedster Dietrich Sedan, Gilmore Car Museum

1930 Franklin Model 147 Speedster Dietrich Sedan, Charles Lindberg száll be az autóba a Newark-i reptéren

1930 Franklin Model 147 Speedster Dietrich Convertible Sedan, a volánnál Charles Lindbergh, aki ezt az autót a márka promóciós munkájáért kata ajándékba. Az évek alatt több Franklin autója is volt, meg volt győződve a léghűtéses motor megbízhatóságában

1930 Franklin Model 147 Speedster Dietrich Convertible Sedan 

1930 Franklin Model 147 Dietrich ''Le Pirate'' Phaeton, Franklin Motor Car Museum

1930 Franklin Model 147 Dietrich ''Le Pirate'' Convertible Sedan, a kép San Franciscoban, a Lafayette Parkban készült

1931-ben mutatták be a 15. szériát, mely folytatta az Airman sorozatot, ez két féle tengelytávval szerepelt a katalógusokban. Az alap Series 15 autó magába foglalta a Transcontinent fantázia nevű Model 151 és 152 autókat. Ezek 125 hüvelykes (317.5 cm), míg a Series 15 DeLuxe Model 153 már 132 hüvelykes (335 cm) tengelytávval épült. 1931-ben ugyanazt a 274.2 köb hüvelykes (4.493 cm³) motort használták, mint előző évben, de a teljesítményét 100 LE-re emelték. Egy Model 153 alapjára a Walker cég épített egy elegáns, „Le Pirate” stílusú szedán-t, melyet ez évben a New York Motor Show-n állítottak ki. Az autó ma is létezik. Szintén a Model 153 alapjára a Derham készített egyetlen példányban egy szép coupé-t, melyet 1930 vége felé Chicagóban a Drake Hotelben, majd decemberben a New York Motor Show-n is szerepelt a Commodore Hotel halljában. Ez az autó is fenn maradt az utókornak. A Dietrich tervezte Speedster karosszéria két változata továbbra is rendelhető volt. 1931-ben a Franklin árai a következők voltak:

Coupé 2.345 $

Sedan 5 üléses 2.345 $

Oxford Sedan és Club Sedan 2.395 $

Convertible Coupé 2.390 $

Victoria Brougham 4 üléses 2.445 $

Sedan és Speedster 7 üléses 2.545 $

Limousine 2.695 $

A fenti árak csak alapárak voltak, mely kívánság szerint rendelt extrákkal növekedett. Az eladások 2.851 db-ra zuhantak vissza.

1931 Franklin Model 153 Derham Coupé, csak egyetlen példányban épült a Chicago Motor Show-ra

1931 Franklin Model 153 Dietrich ''Le Pirate'' Convertible Sedan

1931 Franklin Model 153 Speedster Dietrich Sedan

1931 Franklin Model 153 Dietrich Town Car, a cégalapító Herbert H. Franklin hivatali autója volt, Franklin Motor Car Museum

1931 Franklin Model 153 ''Le Pirate'' Walker Sedan, egyetlen példányban épült a New York Motor Show-ra, Gilmore Car Museum

1931 Franklin Model 153 Merrimac Phaeton, Stillman Kelly amerikai zeneszerző, karmester autója volt, Franklin Motor Car Museum

1932-ben küldték piacra a 16. szériát, melybe az Airman tartozott. Az Airman Model 163-nak 335 cm-es tengelytávja és 100 LE-s teljesítménye volt. Emellé bevezették a Series 17 A tagjaként a Twelve-t. Ez egy teljesen új fejlesztésű V12-es léghűtéses motor, mely egyedülálló volt a piacon. A motor 398.2 köb hüvelykes (6.525 cm³) volt, 150 LE-s teljesítménnyel, tengelytávja 144 hüvelyk (366 cm) volt. A Twelve Model 173 alapára 4.000 $ volt. 1932 végén, mint alapmodellt, bemutatták az olcsóbb, Olympic-et. Az Olympic Model 183, mint a Series 18 A tagja jelent meg. Ennek 118 hüvelykes (300 cm) alvázát és karosszériáját a Reo Motor Car Company szállította, mely megfelelt a Reo Flying Cloud nevezetű modelljének. A Franklin a Reo alvázba beillesztette a saját 100 LE-s motorját, majd a saját motorháztetejével és emblémájával, kerékagy sapkájával látta el. A műszerfalon, ahol a Reo vízhőfok mérője volt, oda szintén egy Franklin embléma került. Az eladási mutatók még tovább esetek, ebben az éven 1.905 db autó talált gazdára.

1932 Franklin Model 163 Airman Victoria Brougham Coupé

1933 Franklin Model 164 Airman Limousine

1933-ban a modellpaletta a következőképpen alakult. Belépőmodellnek a Series 18 A Model 183 Olympic maradt. Továbbra is gyártásban volt a Series 16 B Model 164 Airman, illetve az előző évben debütált Series 17 B Model 174 Twelve a V12-es egységgel. 1933 végén jelent meg a ’34-es modellév frissített belépőmodellje a Series 18 B Model 184 Olympic. A helyzet tovább romlott 1.011 eladott autóval.

1934-es utolsó modellévre nem történt változás. Series 19 A Model 193 néven árulták az Airman-t, illetve megjelent a Series 19 B Model 194 Airman. A zászlóshajó Twelve, a Series 17 B Model 174, illetve a Series 18 C Model 185 Olympic szerepelt még a kínálatban.

1934 Franklin Olympic Model 185 Limousine

A Franklint a katasztrofális pénzügyi helyzetből a V12-es sem tudta megmenteni. A cég gazdasági helyzete tovább gyengült, az utolsó évben mindössze 360 autót tudtak értékesíteni, a Franklin áprilisban csődöt jelentett és megszűnt. A luxus V12-ből összesen 200 darabnál is kevesebb készült, mára pedig csak 18 túlélő példányról tudni. A márka fennállása alatt összesen 154.022 autót gyártott. Ezzel a legtovább voltak jelen a piacon, amely kizárólag léghűtéses motorokat kínált.

A csődbe jutott Franklint megvásárolták, de az autók gyártása befejeződött. Helyette léghűtéses repülőgép motorokat állítottak elő. A ’40-es években a helikopter motorokat fejlesztették és az évtized vége fele vízhűtésesre alakították azokat az 1948-ban megjelent és mindössze 51 példányban épült Tucker Torpedo számára. A repülőgép motorok gyártása folytatódott a ’70-es években.

A Franklin Twelve-vel a II. részben részletesebben foglalkozunk, mely az alábbi linken érhető el:

FRANKLIN II - A LÉGHŰTÉSES V12

A Franklin Magyarországon

A Trianon utáni csonka Magyarországon a gazdasági fellendülés a ’20-as években volt tapasztalható, mígnem az egészet derékbe nem törte a nagy gazdasági világválság. Ebben a rövid időszakban, hazánkban gomba mód szaporodtak az autós vállalkozások és az autó kereskedések, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

1928 Budapest, Városliget, a Franklin standja, fotót az Autó c. lapból

Habsburg József főherceg autója nagy valószínűséggel egy 1930-as Franklin Model 147 Limousine volt

Az egykor nagy hírű Misura Mihály Kocsigyár az első világháború után a megváltozott viszonyok között nem tudott újra kezdeni. A lófogatú járművekből már, az autókarosszériákból még nem akadt elég megrendelés. Utolsó mentsvárként megpróbálkoztak az autókereskedéssel. Dörfler Nándor, aki korábban a Városi Villamosvasutak főműhelyfőnöke volt 1928-ban megszerezte a léghűtéses Franklin márka képviseletét. A Midor cég (Misura-Dörfler) a lehető legrosszabb pillanatban kezdte meg működését, hiszen a nagy gazdasági világválság előtt, alig maradt ideje megvetni a lábát a hazai köztudatban. Hamarosan, 1931-ben csődöt jelentettek. Csupán néhány Franklin talált vevőre, de a maroknyi vásárlók között az autórajongásáról ismert Habsburg József főherceg is szerepelt.

Forrás, képek: franklincar.org, theoldmotor.com, classiccarcatalouge.com, coachbuild.com, flickr.com, shorpy.com, mecum.com, classicspeedsters.com, autoszektor.hu