A Graham fivérek autói - A Graham-Paige története 1927-1941

A Graham fivérek kezdetben haszongépjárműveket, majd a Paige autómárkát felvásárolva személyautókat gyártottak. A Graham-Paige volt az első amerikai autó, mely bekerült a vatikáni flottába, a szentatya szolgálatába.

A Graham-Paige logója, a három lovag a Graham fivéreket szimbolizálja

A Graham testvérek, Joseph (1882-1970), Robert (1885-1967) és Ray (1887-1932) ipari karrierjüket az üveg üzletben kezdték. Találékonyságuk hozta a Lythgoe Bottle Company-t Loogootee-ban, Indiana államban. Később ezt a társaságot átnevezték Graham Glass Companyra. Eladták érdekeltségüket a Libbey-Owens cégnek, majd a testvérek 1919-ben belefogtak egy új vállalkozásba, kezdetben Ford Model T alapokon teherautók és traktorok gyártásába. Végül a Graham Brothers Speed Trucks, főként Dodge alkotóelemeket és motorokat használt, melyek olyan népszerűvé váltak, hogy a felkeltette a Dodge Brothers figyelmét. Ennek következménye, hogy a Dodge szerződést kötött a Grahammel, hogy az szállítson kész teherautókat, melyeket aztán a Dodge kereskedéseiben adtak el. Eleinte a Graham fivérek az Indiana államban lévő Evansville-ben indították el a haszongépjárművek gyártását. Az üzlet olyannyira felfutott, hogy 1922-ben már terjeszkedtek és az autóipar központjában, a michigani Detroitban, a Meldrum Avenue-n lévő 1.200 nm²-es gyáregységben is termeltek. 1925-ben a kaliforniai Stockton-ban is nyitottak egy üzemet és ebben az évben a fúzió is megtörtént. A Dodge felvásárolta a Graham Brothers-t, a három fivérnek pedig vezető poziciókat ajánlott a vevő.

A Dodge Brothers-nek a Dillon, Red & Co. banki szindikátus volt a tulajdonosa, aki el akarták adni autós érdekeltségüket. Ekkor a Graham fivérek úgy határoztak, hogy önállóan lépnek be az autóiparba. 1927. június 10-én 3.5 millió $-ért megvásárolták a Paige-Detroit Motor Car Company-t, mely a Paige és a Jewett autókat gyártotta. Az új vállalkozásban Joseph az elnök, Robert az alelnök posztját töltötte be, míg Ray a titkár volt és a pénzügyeket kezelte. Az új vállalkozás Graham-Paige Motors Corporation néven működött tovább.

A Graham-Paige kezdetben 6 és 8 hengeres autókat, a korábbi Paige modelleket kínálta, a könnyű teherautókat pedig Paige név alatt árulta. Azonban ezek forgalmazását hamarosan megszűntette, mivel a Graham fivéreket kötötte a szerződésben foglalt versenytilalmi megállapodás, mely anno része volt a Graham és a Dodge közötti adás-vételnek.

Mindössze hat hónappal a Paige megszerzése után az 1928-as modellévre készen állt az első saját fejlesztésű Graham-Paige autó, mely a New York Autószalonon mutatkozott be. A modellpaletta négy 6 hengeres autóból állt, melyhez 4 féle tengelytáv volt elérhető, valamint 8 hengeres is szerepelt a kínálatban. A dizájnjáért a LeBaron volt a felelős, ezen belül is R. L. Stickney és Hugo Pfau tervezők. A hűtőmaszk emlékeztetett a Hispano-Suizáéra, melyen megjelent az új cég új emblémája, a sisakot viselő három lovag profil nézete. Ez a három Graham testvért szimbolizálta.

A Graham-Paige gyorsan hírnevet szerzett magának minőségével és az eladások szépen növekedtek. Több mint 73.000 autó talált vevőre a bevezető évben, ami rekordot állított be az autóiparban. Az 1929-es modelleket már januárban bemutatták, mely két féle 8 hengeresből és három 6 hengeresből állt. A LeBaron féle egyedi karosszériák a nyújtott tengelytávú Model 835-ös alvázához már 1928 májusától rendelhetőek voltak. Egy dual cowl sport phaeton-t a kereskedők 3.755 $-ért kínáltak, mely 1.000 $-ral több volt, mint a gyári karosszéria. A Town Car 4.285 $-ba került.

1928 Graham-Paige Model 835 Hayes-Hunt Speedster

1928 Graham-Paige Model 835 LeBaron Dual Cowl Phaeton, 2003-ban egyaukción 110.000 $-ért kelt el

1928 Graham-Paige Model 619, vagy 629 Limousine, a volánnál Dr. J. J. Sprenger van Eijk, 1929 Monte-Carlo Rallye győztese

1929-es New York Autószalonon debütált egy különleges, csillogó gépcsoda, LeBaron féle Dual Cowl Phaeton karosszériával. A „Show Car” (kiállítási, bemutató autó) célzattal, egyetlen példányban épült kocsit polírozott alumínium karosszéria jellemezte, dupla nyitott utaskabinnal és szélvédővel. Az autó alapja a Model 837 volt, mely alvázra XI. Pius pápának épült egy LeBaron Landaulet Town Car. A nyitott tető alatt őszentsége élvezhette a római napsütést. Mindkét autó ma is létezik, utóbbi a Vatikáni Múzeumban. A fiatal márka nimbuszát a pápa mellett tovább emelte, hogy 1929-ben egy 4.7 literes 6 hengeres Graham-Paige nyerte meg a rangos Monte-Carlo Rally-t. A pilóta a holland Dr. J. J. Sprenger van Eijk volt. A pontos modell 619, vagy 629 volt, a különbség csak a tengelytávban mutatkozott meg. Ugyanebben az évben a D. M. K. Merandez kapitány, aki Nagy-Britanniában volt a márka kereskedője a legendás Brooklands pályán sebességi rekordot állított fel egy 6 hengeres autóval a 100 mérföldes verseny során, majd a francia Montlhéry-ben is rekordot döntött. 

1929 Graham-Paige Model 827 LeBaron Victoria Coupé

1929 Graham-Paige Model 827 Limousine

1929 Graham-Paige Model 827 Robbins Roadster, 2020 Greenbrier Concours d'Elegance

1929 Graham-Paige Model 837 LeBaron Dual Cowl Phaeton, 2012 Pebble Beach Concours d'Elegance

A polírozott alumínium karosszériát a LeBaron építette Joseph Graham lányainak, Elinor-nak és Virginia-nak. Az elkészült autót az 1929-es New York Autószalonon mutatták be, később Joseph Graham személyes használatú autójává vált

Csak ez az egyetlen példány épült, 2009-ben az RM aukciós cég 297.000 $-ért adta el

Az első amerikai autó a pápa flottában. 1929 Graham-Paige Model 837 LeBaron Town Landaulet, XI. Pius pápa autója volt, Vatikáni Múzeum

A fenti pápamobil a római Graham-Paige kereskedés előtt

Őszentsége XI. Pius pápa a hátsó ülésen

1930 Graham-Paige Model 827 Roadster

1930 Graham-Paige Model 837 Town Car, a karosszériát a francia Gallé műhelye készítette

1930 Graham-Paige Model 837 szintén fracia Gallé Transformable Convertible karosszériával, Mistinguett énekesnő autójával, 1930 júniusa Párizs, Parc des Princes Concours d'Elegance

1930 Graham-Paige Model 837 Convertile a berlini Erdmann & Rossi műhely jóvoltából. A Graham Berlinben is gyárat akart létesíteni, de a válság miatt ez meghiúsult

A Graham-Paige autóit a saját építésű motorok és karosszériák jellemezték. A gyártási kapacitás érdekében megvásárolták a Wayne Body Company-t, mely államon belül, a michigani Wayne-ben működött és karosszériák előállításával foglalkozott. A motorok gyártására azonban a Graham-Paige-nek nem volt öntödéje, ezért szerződést kötöttek a Continental céggel, mely kivitelezte a Graham tervezte motorok gyártását. Ugyanakkor egyes modellekbe valóban Continental féle erőforrást szerelték be.

Graham Blue Streak

A nagy gazdasági világválság hatásait kezdetben a cég jól viselte, de 1930-tól az eladások csökkentek. 1932-ben egy teljesen új tervezésű autó lépett piacra. A dizájn Amos Northup keze nyomát dícséri, aki többek között a Reo Royale-t is tervezte. A különleges kialakítást „egyszerűen az autóipar történelmének legbefolyásosabb tervezése”-ként jellemezték. A karosszéria érdekessége a korábbi évekhez képest, a sárhányó zártsága, mely eltakarta a kerekek által felvert sarat, a döntött, burkolt hűtőmaszk, melyről eltűnt a hűtősapka. 1933-ra mindenki átvette a burkolt, „szoknyás” sárvédőket. Az új modell, új 8 hengeres motort is kapott, melyet „Blue Streak”-nek (Kék Csík) hívtak. Azonban a sajtó és a vásárlóközönség hamar az egész autót aposztrofálta ezzel a kifejezéssel. A Blue Streak motor soros 8 hengeres, 245.4 köb hüvelyk volt (4.021 cm³), mely 90 LE-s teljesítményre volt képes a Model 57-ben. Az alváz tengelytávja 123 hüvelyk (312 cm) volt, mely szintén addig szokatlan kialakítással bírt. A hátsó tengely ütközését, pattogását egy „bendzsó” alakú keret hozzáadásával szűntették meg. A korabeli gyakorlattól eltérően a hátsó tengelyt a keret két oldalán lévő nyílásokon át vezették ki. A nyílásokat gumibakokkal bélelték, mely elnyelte az úthibákból fakadó ütéseket. Ez a megoldás szélesebb hátsó utasteret tett lehetővé. A karosszéria magasságának csökkentése érdekében a hátsó tengely laprugóit a váz két oldalára és nem pedig alá helyezték el. Ezt a megoldást később más gyártók is szintén átvették.

1932 Graham Eight "Blue Streak" Model 57 Convertible. Ebben az évben újdonságnak számított a zárt, "szoknyás" sárvédő. Az újítás elismerése az autóiparban a másolás volt, 1933-ra szinte minden amerikai gyártó alkalmazta

1933 Graham Eight "Blue Streak" Model 57 A Limousine, a katalógusfotó egy ideális, lovaspoló jelenetetbe helyezte az autót

1933 Graham Eight "Blue Streak" Model 57 A Limousine #1805561

1934 Graham Eight "Blue Streak" Model 69 Supercharger Coupé

1934-ben a Graham bevezette a főtengelyről meghajtott kompresszoros motorjait. Ezt Floyd F. Kishline tervezte. Igaz a konstrukciót már alkalmazta 1932-től a Duesenberg a Model SJ-ben, de a non plus ultra kategóriába tartozó márka teljesen más dimenzió volt a Graham-hez képest. Először csak a 8 hengeres motort látták el feltöltéssel, majd amikor 1936-tól már csak soros 6 hengeres motorú autókat gyártottak, azokat is felszerelték vele.

1935-re a Blue Streak karosszériája már divatjamúltnak számított. Ezért az autó orrát és hátulját átalakították, de az összhatás katasztrofálisnak bizonyult. Az autók megjelenése magasnak és keskenynek hatott. A Graham ekkor már nehéz helyzetben volt, mivel nem volt pénze új karosszériára, ezért megállapodást kötött a Reo Motor Car Company-val. A szerződés értelmében a Graham minden egyes Hayes által gyártott karosszériáért 7.5 $ jogdíjat fizetett a Reo-nak. A Reo féle karosszéria orrát és egyéb részleteit átdolgozták, ezzel a költséghatékony megoldással hozták létre az 1936-os és 1937-es modellévre a Graham autókat. A motorcsalád már csak 6 hengeresekből állt, három különböző lökettérfogattal, melyből a legnagyobbat kompresszorral látták el. A modelleket Crusader (keresztes lovag), Cavalier (lovag) fantázianevekkel küldték a bemutatótermekbe a vásárlók kegyeiért.

1936 Graham Cavalier Sedan, az átdolgozott karosszéria a Reo-tól jött

1937 Graham Model 116 Supercharger Convertible, az egyetlen példányban kreált karosszéria a svájci Worblaufen műhely munkája. 2020 Amelia Island Concours d'Elegance

A Graham-nél mozgásba próbálták lendíteni az eladási mutatókat. Ezért 1938-ban piacra dobták a Spirit of Motion (Mozgás Szelleme) névre keresztelt látványos sorozatot. A dizájnt ismét Amos Northup jegyezte. Sajnos azonban a meghökkentő cápa orr stílusú 6 hengeres autók nem arattak sikert. 1940-ig alig 10 ezer példányt sikerült eladni. Európában néhány elismert karosszéria művész aratta le a babérokat a Graham avant garde formáival. A Graham Spirit of Motion európai karrierjéről bővebben az alábbi linken olvashatsz:

EURÓPAI SZELLEMBEN - 1938-1939 GRAHAM MODEL 97

A Spirit of Motion "cápa orral" készült, mely kifejezést az '50-es években kapta. 1939 Graham Model 97 Coupé

1939 Graham Model 97 Sedan szokatlan helyen viseli a hátsó lámpáit. 1938-1940 között alig 10 ezer példány épült a sorozatból

Az utolsó dobás, a Cord hagyaték

A kiábrándító Spirit of Motion eredményeit látva, a cégvezetés 1939 végén megállapodást kötött a szintén gyenge lábakon álló detroiti Hupp Motor Co-val. A szerződés értelmében Graham a Hupmobile-lal közösen épít autókat a Gordon Buehring által tervezett fronthajtású Cord 810/812 karosszériáját felhasználva. Az Auburn-Cord-Duesenberg birodalom 1937 nyarán omlott össze.

A Hupmobile annak érdekében, hogy talpon tudjon maradni, 1938. február 8-án 900.000 $-ért felvásárolta a Cord 810/812 karosszériájának présszerszámait és gyártósorait. Az ügylethez a Hupmobile az utolsó tartalékait mozgósította, ezért a gyártás beindításához már nem maradt elég tőkéje. Ekkor került a képbe a Graham, mely a kontraktus értelmében legyártotta a Hupmobile Skylark-ot, cserébe megkapta a Cord présszerszámainak használati jogát. A Graham a Hupmobile-hoz képest igen hasonló karosszériával mutatta be a Hollywood modelljét.

A Skylark és a Hollywood abban különbözött az eredeti Cord-tól, hogy a „koporsó orrú” motorháztetőt legömbölyítették, hűtőmaszkot alakítottak ki rajta, a rejtett bukó lámpák helyett az első sárvédők mellé hagyományos fényszórókat tettek. A Cord hosszú motorháztetejére nem volt szükség, mivel a Skylark/Hollywood páros hátsó kerék meghajtású volt. Eképpen a motorsátor megrövidült, a hátra költözött hajtáslánc miatt a padlót ennek megfelelően kellett módosítani. Ennek következtében az alváz tengelytávja is  rövidült 10 hüvelykkel az eredeti Cordhoz képest, mely így 115 hüvelyk (292 cm) lett. Az új, áttervezett front rész dizájnját a holland származású John Tjaarda mérnök (1897-1962) alkotta meg.

A Graham a négyajtós Westchester Sedan-t és a 4 üléses Convertible karosszériát választotta, nem pedig a 2 üléses nyitható vászontetőst, mivel azt szerették volna elérni, ha a Hollywood népszerű, tömegmodellé vált volna.

A Cord présszerszámai extrém komplexitásúak voltak, csak a tetőpanel hét elemből állt, mely alapjaiban kérdőjelezte meg a nagy mennyiségű sorozatgyártást. Ezen problémákból fakadóan a Graham-nek kilenc hónapjába telt, mire 1940 májusában el tudta kezdeni a termelést. Sajnos azonban addigra a felvett előrendelések nagy részét a türelmetlen leendő vásárlók törölték.

A Graham a saját soros 6 hengeres, 217.8 köb hüvelykes (3.569 cm³) motorját építette be. A motorblokk öntöttvasból, a hengerfej könnyűfémből készült. 1940-ben a teljesítmény 93, majd 1941-ben 94 LE volt. A Graham-től megszokottan a Hollywood-ot opcionálisan kompresszoros kivitelben is meg lehetett rendelni. Eleinte a feltöltéses verzió 120, majd 1941-ben 124 LE-s volt. A ’41-es modelleket 1940 októberében mutatták be, de hamarosan a Graham gyártókapacitását a II. világháború katonai termelése töltötte ki. Az autógyártást felfüggesztették. A Hollywood még a Spirit of Motion sorozatnál is nagyobb bukást hozott, összesen 1.597 db, de más források szerint is csak 1.859 példány épült belőle. A Hupmobile Skylark-ból még ennél is kevesebb, mindössze 319 autó hagyta el a gyárat, melyről többet az alábbi linken olvashatsz:

SZÁRNYASZEGETT SKYLARK A CORD HAGYATÉKA NYOMÁN - 1939 HUPMOBILE MODEL R SKYLARK CORSAIR CONVERTIBLE

1940 Graham Model 109 Custom Hollyood SC Convertible, 2012 St. John's Concours d'Elegance. Az egyetlen túlélő Hollywood, mely két üléses, nyitható tetővel maradt fenn. Sorozat száma alapján az első Hollywood, melyet gyártottak. 1952 óta tárolták, soha sem restaurálták

1941 Graham Model 109 Custom Hollywood SC Phaeton, 2012 St. John's Concours d'Elegance. Az SC a supercharger (kompresszor) jelölése. Robert Graham Jr. , az alapító fiának autója volt. A fenti két üléses mellett ez a négy üléses változat alkotja azt az összesen két vázontetős Hollywood modellt, mely még létezik

1941 Graham Model 109 Custom Hollywood SC Sedan, 2007-ben a McMullen Collection-ból az RM cég 85.800 $-ért árverezte el

Noha a Graham-Paige 1945 augusztusában bejelentette, hogy Graham márkanév alatt kívánja folytatni az autógyártást, de ez a terv sajnos soha nem valósult meg. Az ipar egyéb területeiről vagyont szerzett új személyek léptek az autóipar mezejére. 1947. február 5-én a Graham-Paige részvénytulajdonosok jóváhagyták az összes gépjárművagyon átruházását a Kaiser-Frazer társaságra 750.000 részvényért és egyéb ellenszolgáltatásokért cserébe. Az új cég elnöke Joseph Frazer lett, akinek partnere Henry J. Kaiser volt. 1947-ben mutatták be a Frazer modellt, mely név tükrözte az új vezetést.

A Graham detroiti Warren Avenue-n lévő gyártóüzemét eladták a Chryslernek. A Chrysler a konszern egyik márkájához, a De Soto karosszériáinak, motorjainak gyártásához, végül az 1959-1961 közötti Imperial-ok összeszereléséhez használta az épületet.

Forrás, képek: classiccarcatalogue.com, supercars.net, eevamoritz.com, uniquecarsandparts.com, flickr.com