A sportkocsik ős atyja - A Mercer története 1909-1931

A hányattatott sorsú Mercer szebb napjaiban egyike volt azon gyártóknak, melyet az amerikai sportkocsi fogalmával azonosítottak. Az ős speedster Raceabout néven tette ismerté a márkát a versenypályákon és a bemutatótermekben egyaránt.

A Mercer Automobile Company-t 1909-ben alapították New Jersey állambeli Trenton-ban, amely Mercer megyében találató. Innen jött az egyszerű márkanévválasztás. A Mercer a korábbi Walter Automobile Company-ból jött létre, melyet Walter és Roebling-Planche autókat gyártotta. Washington A. Roebling II megegyezett William Walter-rel, hogy átveszi az autógyártó cégét, és egy üres sörfőzdét használt, melyet New Jersey állambeli Hamiltonban volt a Kuser család tulajdonában. Ferdinand Roebling, John A. Roebling fia volt az új társaság elnöke, míg unokaöccse, Washington volt az vezérigazgató, John l. Kuser pedig a titkári teendőket látta el.

Az első Mercer autók Model 30 néven 1910-ben kerültek a bemutatótermekbe. Az típust A. R. Kingston, E. T. George és C. G. Roebling tervezte. A hajtásról egy négy hengeres, L-hengerfejű Beaver motor gondoskodott. A karosszéria választék mindjárt az elején két üléses sportos Speedster-ből, Toy Tonneau és Phaeton (túrakocsi) állt.

Ez korai, 1920-as gyártású Model 5 tovább örökítette a 1910-s évek Raceabout stílusát. Az #5111 motor számú autó 2014-ben egy aukción 308.000 $-ért kelt el

Szintén 1920-as Mercer Model 5 Raceabout, 2018 Pebble Beach Concours d'Elegance

A Mercer másik sikermodellje a Raceabout mellett az öt ülés Phaeton volt. A képen az #5478 motor számú autó látható a 2010-es Pebble Beach Concors d'Elegance-on. A Model 5 Phaeton-ból csak 17 autó maradt fenn az utókornak

Igazi unikum ez az 1920-as Mercer Model 5. A hét üléses Limousine karosszériáját a New York állambeli Long Island-en építette a Brewster. A #4882 motor számú autó az egyetlen létező zárt kivitel, melyet 2013-ban restauráltak. 2015 Pebble Beach Concours d'Elegance

1920 Mercer Model 5 Victoria Coupé, klasszikus '20-as évekbeli dob alakú fényszórókkal

Az új T-fejű motorral szerelt Raceabout 1910 végén jelent meg, mint 1911-es évjáratú modell. Az új autó Washington A. Roebling II ötlete volt, és Finley Robertson Porter mérnök tervezte. 1914-ig ez a motor került be minden Mercer autóba. Először 1911-ben a Model 35 R Raceabout pilótája élvezhette az új 293 köb hüvelykes (4.801 cm³) erőforrás adta száguldást. Az 55 LE-s teljesítmény ma már megmosolyogtató, de a ’10-es évek elején több mint elegendő volt, melyet már alacsony, 1.650 percenkénti fordulatnál rendelkezésre állt. Másrészt a teljesen nyitott karosszéria és a több mint 90 mérföld/órás végsebesség (145 km/h) önmagában is versenyautós érzetet adott.

És valóban a Mercer hozta ezt az érzést, hétfőtől péntekig egy vagány utcai sportkocsi volt, de hétvégenként a versenypályán sem vallott szégyent. 1911-ben a hat futamból ötöt megnyert a Model 35 R. Csak az első, 1911-es Indy 500 mérföldes versenyt veszítette el. Hughie Hughes pilóta a 12. helyen futott be, 200 kört teljesítve.

1914 februárjában Eddie Pullen, aki a kezdetek kezdetétől fogva a Mercer-nek dolgozott, megnyerte a kaliforniai Santa Monicában rendezett Amerikai GP-t, 649 km-t autózva egy Mercer Raceabout-tal. Később, ugyanebben az évben november 26-án Pullen a szintén kaliforniai Coronában tartott Corona utcai versenyről is dicsőséggel távozott. A 300 mérföldes (482.8 km) verseny megnyeréséért Pullen 4.000 $ jutalmat és további 2.000 $-t kapott, hogy megszervezzen egy új országúti világ versenyt. Pullen az átlagsebessége 86.5 mérföld/óra (139.21 km/h) volt, mellyel megdöntötte a korábbi rekordot. Ezt még Teddy Tetzlaff állította fel 1912-ben Santa Monicában 78.72 mérföldes (126.69 km/h) átlag tempóval.

Az 1914-es osrszágúti versenyen Illinoiss állambeli Elgin-ben két Mercer Raceabout ütközött. Spencer Wihart, aki bajnok volt, mindig inget és nyakkendőt viselt az overállja alatt, szerelőjével, John Jenter-rel együtt szörnyethalt. Ez a kettős tragédia arra az elhatározásra késztette a cégvezetést, hogy felhagyott a versenyzéssel.

Ettől független a Raceabout továbbra is gyártásban maradt, mint a cég legismertebb, legsikeresebb modellje. Ám a Mercer utcai versenyautóit meg is kellett fizetni. Viszonylag drága portékák voltak, 1914-ben átlagosan 2.500 $ volt, ami 2022-es árfolyamon 73.000 $-nak felel meg. Egy 1914-es hirdetésben ez állt:

„A Mercer az autós világ Steinway-je” (zongora készítő cég), mellyel a magas minőségre utaltak. A „60 mérföld/óra (96 km/h) sebességgel utazva be lehet fűzni egy tűt” szlogen pedig a kifinomult járásra hívja fel a figyelmet.

1921 Mercer Model 5 Special Limousine, a kép 1921. február 13-án jelent meg The Hartford Courant-ban

1921 Mercer Model 5 Phaeton #13140, egy 2018-as árverésen 115.500 $-ért kelt el

1921 Mercer Model 5 Raceabout #15810, 2010-ben egy árverésen 308.000 $-ért cserélt tulajdonost

A Mercer korai éveit egy tragédia árnyékolta be. 1912-ben Washington A. Roebling II a Titanic óceánjáró katasztrófájában vesztette életét. Két évvel később edig, 1914-ben Finley Robertson Porter mérnök távozott a Mercer-től. Helyét Eric H. Delling vette át, aki mindjárt egy új L-hengerfejű motort tervezett az 1915-ös modellévre.  Az az autó lett ismertebb nevén a Model 22-70, melynek alváza két féle tengelytávval és négy karosszéria kivitellel volt rendelhető. A T-fejűhöhz hasonlóan az új konstrukció is négy hengeres volt, és minimum 70 LE-s teljesítményre volt képes.

Eközben Delling a dizájnt is frissítette, még a sportos Mercer autók is szélvédőt kaptak. A karosszéria választékot egy zárt kivitellel gazdagította, a kényelemről pedig Houdaile lengéscsillapítók gondoskodtak.

A Mercer-t újabb sorscsapások sújtották. Sajnos Delling mérnök sem sokáig maradt a Mercer kötelékében, 1916-ban elhunyt. Egy évre rá F. W. Roebling távozott az élők sorából, a következő évben, 1918-ban pedig C. G. Roebling halt meg. Gyakorlatilag a Mercer vezetői testülete összeomlott, a társaság irányt vesztett. 1918-ban összesen 1.213 autó hagyta el a gyárat, köztük a Model 4, mely egy L-hengerfejű, soros 4 hengeres, 70 LE-s Raceabout volt. Ennek ára borsos 3.600 $ volt.

1922 Mercer Model 5 Raceabout #15150

1922 Mercer Model 5 Raceabout, 2015 Pebble Beach Concours d'Elegance

1923 Mercer Model 5 customizált Raceabout karosszériával, mely az 1924-es Girl Shy című filmben tűnt fel

1919 októberében egy Wall Street-i szindikátus, mely magát Mercer Motors Company névvel illette, megszerezte az ellenőrzést a cég felett. A Packard korábbi alelnöke, Emlen S. Hare lett az elnök. A Hare Motors egy keleti parti GM konkurens kívánt lenni, melyben egykori Mercer alkalmazottak, köztük John L. Kuser is tag volt. Kuser a Mercer otthonának számító Trenton egyik gazdakg családjának sarja. Ez az új Mercer formáció jelentős érdekeltséget szerzett a Locomobile és a Simplex-Crane márkákban is. A Hare Motors azonban nem volt hosszú életű, 1921 augusztusára meg is szűnt. A Mercer ezen a ponton visszakerült a még élő eredeti alapító, John L. Kuser kezébe. A Mercer a ’20-as években a nagy elismertségnek örvendő, egykor jól csengő Raceabout hírnevéből próbált megélni. Ennek szellemében született meg a Model 5, mely alapvetően a Raceabout örökségét vitte tovább ’20-as évekbeli köntösben.

Az átmeneti idősszak alatt készült a Mercer Model 5, mely 1919-től egészen 1923-ig maradt a palettán. A Model 5 motorja soros négy hengeres volt, L-hengerfejű 298.2 köb hüvelyk (4.886,6 cm³) össz. lökettérfogattal, melyet egyetlen feláramló Zenith karburátor táplált. A 72 LE-s maximális teljesítményt már roppant alacsony, 2.000-es főtengely fordulatnál leadta a motor. Az erőt négy fokozatú váltó továbbította a hátsó kerekekhez. A lassításról két mechanikus dobfék gondoskodott, plusz a kardántengelyre ható rögzítőfék. Az alváz tengelytávja 132 hüvelyk (335 cm) volt, a felfüggesztés elől merev tengelyből, hátul úgynevezett „élő” tengelyből állt, fél elliptikus laprugókkal és dörzs lengéscsillapítókkal kiegészítve. A zűrzavaros 1919-es esztendőben 857 autót állítottak elő. 1920 már egy sokkal jobb év volt: 1.117 legyártott példánnyal. 1921-ben ismét kicsit visszább esett a termelés, 937 autó lelt gazdára. 1922-ben már jelentős visszaesés volt tapasztalható, mindössze 336 Mercer-t sikerült eladni.

Ezzel lezárult egy korszak, az L-hengerfejű motort még Delling tervezte és egészen 1923-ig maradt a programban. Ez alatt mintegy 4 ezer ilyen motorral szerelt jármű hagyta el a gyárat. Sajnos ebből napjainkra már csak 60 autó létezik.

A Mercer utolsó dobása a Model 6 volt, immár Rochester hat hengeres motorral. Ez az 1923-as Phaeton karosszériás autó egyike annak a három Model 6-nak, ami még létezik. 2015 Pebble Beach Concours d'Elegance

1923 Mercer Model 6 Phaeton #20239. Ez az autó 1986-ig a híres Harrah Collection tagja volt

1923 Mercer Model 6 Raceabout #1011, az egyetlen fenn maradt Model 6 ezzel a karosszériával

A fenti #1011-es autó hátulnézetből, a Raceabout kivitelek jellegzetessége volt a hordó formájú benzintartály, 2012 Pebble Beach Concours d'Elegance

Az 1922-es gyatra év után egy új modellel próbáltak életet lehelni a kimúlóban lévő márkába. 1923-ban egy OHV-vezérlésű, soros hat hengeres Rochester motort vezettek be, három fokozatú Brown & Lipe manuális váltóval. Ez lett a Model 6, a Mercer hattyúdala, utolsó sorozatban gyártott, egyben első hat hengeres motorú autója. A Model 6 gyártását 1923 júliusában kezdték meg, de 1924 márciusára már abba is hagyták. Újdonságként hatott, hogy 1924-től az első kerekeket is felszerelték fékekkel. A Model 6 autókat Mercer logóval ellátott Boyce motometerrel szállították ki, és szintén Mercer jelölésű Rudge-Whitworth drótküllős kerekeken gördültek.

A Mercer motors Company, melyet a korábbi Mercer Automobile Company egyik alapítója, John L. Kuser irányított, 1925-ben eladta a gyárat a Roller Bearing Co. of America-nak. Az összes többi eszközt a Curran-McDevitt, a philadelphiai Mercer márkakereskedés vásárolta fel. Az 1924 tavaszán leállított gyártást 1925 elején újraindították, bár az autókat többnyire a készleten lévő alkatrészekből állították össze. Az utolsó Mercer 1925 júniusában készült el, és csupán 153 db Model 6 épült, ebből csekély három példány maradt fenn. A sok nehézség ellenére, a viszontagságos évek alatt összesen 12.893 db Mercer automobil gördült ki a gyárból.

A Mercer harmadik, egyben utolsó utáni próbálkozása a nagy gazdasági világ válság közepén: 1931-ben debütált New York City-ben, a lehető legrosszabbkor

1931 Mercer Prototype, a karosszériát a Merrimac Body Company készítette el a Massachusetts állambeli Merrimac-ban. A klasszikus vonalvezetésű roadster a korai '30-as évek stílusában épült, oldalt golfzsák rekesszel, a vászontető mögött felhajtható anyósüléssel és csomagtartó ráccsal. Ezek egyike sem volt a Raceabout kocsikon

1928-ban a szunnyadó Mercer Motors Company márkanevének tulajdonjogát eladták a Harry M. Wahl által vezetett csoportnak. Wahl szerződést kötött az Elcar Motor Company-val és annak mérnökével, Mike Griffith-szel, hogy az új Mercer prototípusokat készítsék el.

A Mercer Motor Corporation-t 1929. november 1-én jegyezték be a cégbíróságon. Ám az utolsó utáni erőfeszítésből csak egyetlen egy Mercer készült. Ezt az autót 1931 januárjában a New York-i Autószalonon mutatták be, mely ma is létezik, és 2012-ben a kaliforniai Pebble Beach Concours d’Elegance-on volt látható.

A Wahl féle harmadik próbálkozást és a hányattatott sorsú Mercer-t a nagy gazdasági világválság hatása végleg elsöpörte. Whal sem tudta életben tartani az egykor dicsőbb napokat látott Mercer márkát, az amerikai sportkocsik egyik ős atyját. 

Forrás, képek: RM-Sotheby's, Gooding & Co., barrett-jackson.com, conceptcarz.com, ultimatearpage.com