Playboy-ok golfautója - A Kissel története 1906-1930

Az Államokban a 20. században rengetek kisebb-nagyobb autógyártó vállalkozás indult, melyeket mára elfeledtek. A német származású Kissel testvérek kicsiny cége is ezek közé tartozik. A jazz korszakban értek a csúcsra a Gold Bug néven elhíresült „golfautóval”.

Kissel logó a hűtőrácson

Louis Kissel és családja Németországból emigrált az USA Wisconsin államába. A Kissel folyamatosan kiterjesztette a farmgazdasági tevékenységeket a fűszerboltokra, fűrészárukra, építkezésekre és más üzletágakra. Fiai, George és Will új tervét, hogy automobilokat építsenek, nagyban hozzásegítette a Kissel család hathatós anyagi háttere.

Az első prototípus eléggé fejlett volt, lánchajtással rendelkezett, egy 4 hengeres motor hajtotta runabout volt. Ez 1905-ben készült el.

A Kissel testvérek, George és Will Kissel a Wisconsin államban lévő kisvárosban, Hartfordban (Milwaukee-tól 35 mérföldre, északnyugatra) építettek autókat, halottas kocsikat, tűzoltóautókat, taxikat és teherautókat 1906-tól 1930-ig. A Kissel Motor Car Company-t 1906. június 5-én alapították meg. 1907-re a Kissel Kar-ok gyártása már folyamatban volt, melyek Beaver motorokat használtak, karosszériájukat a Zimmerman Brothers szállította. Ez a cég szánépítéssel is foglalkozott a Wisconsin állambéli Waupun-ban.

Hamarosan a Kissel testvérek saját üzemükben kezdték gyártani automobiljaikat, miközben özönlöttek a megrendelések. Automobiljaik elismertek, erősek, jó mechanikával rendelkeztek, kiváló reputációval. Ötletes megoldás volt az „all year top” (szó szerint „egész évben tetőt” jelent), mely az előfutára volt az első levehető keménytetőnek.

Idővel, a Kissel autók még komplexebbek lettek és a luxus felé fordultak a Double Six modellel. Ennek az autónak V12-es motorja volt, melyet a Weidely Motors Company szállított. Sajnos a hengerűrtartalomról nincs információ, a teljesítménye 40 LE volt. Ezt az impozáns túra autót 1917 és 1918 között csupán néhány példányban gyártották, melyből egyetlen túlélő maradt fenn. 1918 volt az utolsó esztendő, hogy az autókat Kissel-Kar névvel értékesítették. Mivel Németország részt vett az I. világháborúban, a „Kar” szóra úgy tekintettek, mint ami német mellékjelentéssel bír, ezért azt elhagyták. Egyébként is a háború alatti és utáni években kissé stagnáltak az eladási mutatók.

Az egyetlen V12-es túlélő: 1917 Kissel Double Six Victoria Phaeton, Forney Museum of Transportation

Gold Bug, a playboy-ok golfautója

1918-ban a Kissel megrendelést kapott a márka New York-i kereskedőjétől, Conover T. Silver-től egy speciális karosszériájú sorozatra, beleértve egy roadsterre. Ezt eredetileg Silver az Apperson alvázára tervezte. A karosszériákért felelős J. Friedrich Werner módosította a terveket, hogy a Kissel rövidebb alvázára lehessen átültetni. A „Silver Special Speedster” azonnal telitalálat lett. Az új modell motorja már a Kissel saját gyárában épült, mely egy soros 6 hengeres, 338 inch³-es (5.539 cm³) L-hengerfejű erőforrás volt, 61 LE-s teljesítménnyel. A konstrukcióért Herman Palmer mérnök volt a felelős. A Kissel 120 inch (305 cm) tengelytávú, alacsony alvázába illesztették a motort, melyhez egy három fokozatú sebességváltó kapcsolódott. A felfüggesztés elöl-hátul félelliptikus laprugókon nyugodott, a hátsó tengelyre mechanikus dobfék hatott. A karosszéria Werner keze nyomát dicséri, mely sportos, bicikli stílusú sárhányókat kapott. Az autó megjelenésével is hangsúlyozta, hogy országutakon érzi jól magát. Az új Model 6-45-öt 1919. január 23-án mutatták be a Chicago Auto Show-n. Valójában két autót állítottak ki, melyeket a Kissel „Silver Special”-nak hívott Conover T. Silver után. A Tourster „Silver Blue” (ezüstkék) színben a Speedster-t „Chrome Yellow” (krómsárga) árnyalatban pompázott a közönség előtt.

1920 Kissel Model 6-45 Gold Bug Speedster #45.1964. Valami hasonló lehetett az eredeti "Silver Special Speedster" is, a jellegzetes "önggyilkos" ülésekkel. Ez az autó egyike a két restaurált 1920-as évjáratú Gold Bug autónak. Értékét növeli, hogy ennek az autónak autónak első tulajdonosa Clara Bow hollywoodi sztár volt. 2014-ben a Greenwich Concours-on a Bonham's cég 165.000 $-ért árverezte el. 2018-ban a Pebble Bech Concours d'Elegance-on volt látható

A Kissel még ebben az évben kölcsönadott egy csillogó, sárga színű speedster-t a Milwaukee Journal-nak. A lap autós rovatának szerkesztője, W. W. „Brownie” Rowland majd 5 ezer mérföldet autózott vele Wisconsin államban. Az újság egyik olvasója hamarosan „Gold Bug”-nak, vagyis „Arany Bogár”-ra keresztelte a kocsit, feltűnő színe és jellegzetes formája miatt. Noha a Kissel soha nem fogadta el a nevet, a Gold Bug továbbra is a Kissel Speedster-hez társult. A Gold Bug jellemzője volt, hogy a hátsó kerék előtt mindkét oldalon kihúzható szükségpótülés állt rendelkezésre a bátor jelentkezők számára. Olykor azonban ezen a helyen helyezték el a golfzsákot és ezzel az autóval nem is volt szégyenkezni való mutatkozni az elegáns, simára nyírt gyep mellett.

A hivalkodó megjelenésű kocsit a kor olyan nagy nevei vásárolták, mint Amelia Earhart repülőgép pilóta, Fatty Arbuckle, Ralph de Palma, Greta Garbo hollywoodi némafilm csillagok. Hal Roach és Al Jolson is beszerzett egyet, utóbbi az 1927-es első hangos film, a The jazz singer sztárja volt. Az illusztris névsor mellett a Kissel-t a tehetősebb polgárok, playboy-ok is vásárolták. A Kissel a Mercer Raceabout és Stutz Bearcat autókkal versenyzett fej-fej mellett, természetesen jelentősen magasabb árakkal.

1920-as Kissel reklám

A Gold Bug gyártása alatt számos változáson ment keresztül és kivitelben készült. A kisebb Model 6-55 1923-ban jelent meg. Ennek 265 inch³-es (4.342 cm³), szintén L-hengerfejű motorja volt, melynek teljesítményét szintén 61 LE-re tornázták fel. Ezt már 2.800-as fordulaton leadta, a motorhoz három fokozatú sebességváltó csatlakozott. Ennek alapára 1.795 $ volt. 1924-ben a Kissel a Lockheed céggel együttműködve bevezette autóin a négy kerékre ható hidraulikus dobféket, ezzel az újítással Amerikában az elsők között voltak. Természetesen a Kissel a Gold Bug Speedster-en kivül más karosszéria változatokat is kínált.

1923 Kissel Model 6-45 Gold Bug Speedster, Paul Parrot, Hal Roach és több más hollywoodi színész az autóban

1925 Kissel Model 6-55 Gold Bug Speedster, az elit elegáns golfozóival

1923 Kissel Model 6-45 Gold Bug Speedster, ez az autó Amelia Earhart pilótanőé volt 1924 és 1929 között, aki 1924-ben Los Angeles-ből Bostonba autózott. A hét ezer mérföldes távot 6 hét alatt tette meg. Egykori autóját 1960 óta a Forney Museum of Transportation őrzi

1923 Kissel Model 6-45 Gold Bug Speedster, jellegzetes E. & J. Speedlight fényszórókkal és a '20-as évekre jellemző életveszélyes pótüléssel

1923 Kissel Model 6-45 Gold Bug Speedster lapos, bogár szerű hátsóval

1923 Kissel Model 6-55 Brougham Opera Sedan, 2013 St. John's Concours d'Elegance

1924 Kissel Model 6-55 Gold Bug Speedster, 2010 Pebble Beach Concours d'Elegance

1925 Kissel Model 6-55 Coupé, Wisconsin Automotive Museum

1926 Kissel Model 6-55 Brougham Sedan

1925-ben a Lycoming soros 8 hengeres blokkját használva mutatták be az új, Model 8-75 autót. Ezt alumínium hengerfejjel és olajteknővel látták el, amit a Kissel saját öntödéjében készítettek. Ennek a típusnak 287 inch³-es (4.704 cm³) 8 hengerese volt, mellyel újabb sikereket könyvelhettek el. Az új kocsi a népszerű Guld Bug Speedster és például Brougham Sedan karosszériával is kapható volt.

A Gold Bug autók 1919-től 1930-ig voltak gyártásban, évente 50 és 100 közötti legyártott mennyiséggel. Különféle változatokban összesen 37 példány maradt fenn. Napjainkban minden egyes Gold Bug túlélő tisztelettel adózik a csillogó és elragadó jazz korszak, a dübörgő ’20-as évek előtt.

1925 Kissel Model 8-75 old Bug Speedster #75.1784, Woodlite fényszórókkal és az elmaradhatatlan golfzsákkal

1927 Kissel Model 8-75 Gold Bug Speedster, 2011 St. John's Concours d'Elegance

White Eagle

1929-ben hozták ki a White Eagle (Fehér Sas) névre hallgató modelljüket. Ehhez az autóhoz két féle motort kínáltak. A kisebbik volt a 246.5 inch³-es (4.039 cm³), 95 LE-vel, Model 8-95 néven, a nagyobbik a 298 inch³-es (4.883 cm³), 126 LE-vel, melyet Model 8-126 néven forgalmaztak. Mindkét erőforrás soros 8 hegeres volt, melyet a Lycoming cégtől vásárolták, Pennsylvania államból. Az erőforrást aprólékosan szerelték össze és hangolták a Kissel gyárában, melyet Kissel féle alumínium hengerfejjel és olajteknővel szereltek fel. A Gold Bug Speedster-hez a kisebbik, 125 inch (317.5 cm) tengelytávú alvázat ajánlották. Ez a kocsi is Lockheed féle hidraulikus dobfékeket kapott. Továbbá állítható volt a rugózása is, melyet a duplán lesüllyesztett alvázhoz illesztettek. Ez tette lehetővé éveken át a Kissel által alkalmazott csodálatos karosszériákat, melyet tovább vitt a White Eagle sorozat. Ebből mindössze három Speedster példány maradt fenn napjainkra. A pirosat az amerikai Hyman Ltd. oldtimer kereskedés árulta, ami a hosszabb 139 inches tengelytávon épült. A másik, a kaliforniai Nethercutt Collection része. A harmadikat egy kisebb motorral gyártották, ez a 8-95 volt, fehér karosszériával, zöld sárhányókkal.

1929 Kissel Model 8-126 White Eagle Speedster

1929 Kissel Model 8-126 White Eagle Speedster, Nethercutt Collection

1929 Kissel Model 8-95 White Eagle Speedster #95.1258, az egyetlen túlélő Speedster a kisebbik motorral

1929 Kissel Model 8-95 White Eagle Phaeton #95.1504. Legutóbb 2019 őszén az Auburn Fall aukción 49.500 $-ért cserélt gazdát ez a ritkaság

A fenti #95.1504 autó lábtre és Art Déco műszerfala

1929 Kissel Model 8-126 White Eagle Brougham Sedan

1930 Kissel Model 8-95 White Eagle Limousine, ez az egyik utolsó példány mielőtt a Kissel csődbe ment, a feltűnő színű autó szlovák tulajdonban van

A White Eagle azonban nem volt elegendő, 1929-ben a gazdasági világválság az oly kicsi cégekre, mint a Kissel nagy csapást jelentett. Legjobb évükben is csak 6 ezer autót gyártottak, és az eladások a '20-as évek óta csökkentek. A társaságot átszervezték, mely taxikat és halottas kocsikat is elkezdett gyártani. De mindez  nem volt elegendő ahhoz, hogy profitot termeljenek. A Kissel kénytelen volt 200.000 $ hitelt felvenni a piacinál magasabb kamatlábra a folyamatos működés finanszírozására.

Ekkoriban került kapcsolatba a Kissel társasággal Archie Moulton Adrews, aki az első kerék meghajtású Ruxton autókat gyártó New Era Motors feje volt. 1930 márciusától a Kissel gyártotta a Ruxton bonyolult sebességváltóját és differenciálművét. Mivel a Moon egysége alkalmatlan volt a Ruxton ezen egységének gyártására, ezért a nyár végétől komplett Ruxton autók is készültek Hartfordban. A Kissel és a New Era közötti megállapodás feltételei megmutatják a Kissel kétségbeesett pénzügyi helyzetét. George Kissel, aki a társaság elnöke volt, személyesen garantálta a szerződést és szószerint fogadást tett a Kissel 1930-as eladásaira. A New Era azonnali 100.000 $-os kölcsönért és egy későbbi 150.000 $-os kötelezettségért cserébe a Kissel vállalta az évenkénti 1.500 db Ruxton termelését. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a piac képes lesz-e ezt a mennyiséget megvenni. A kontraktus ezen része egyoldalú volt. Ez semmire sem köteletze a New Era-t. Kisselnek azt ígérték, hogy évente 1.500 Ruxton-t tud előállítani, ha a New Era el tudja majd adni őket. A New Era azonban nem kötelezte magát arra, hogy ennyi autót elad, vagy el tudja majd adni. A szerződés értelmében a Kissel ezzel szemben nagyon fontos és nagyon kockázatos kötelezettséget vállalt. A Kissel a megállapodásban vállalta, hogy az év hátralévő részében naponta öt Kissel autót egy temetkezési autót és egy taxit gyárt. Amennyiben nem teljesítik ezen feltételeket, a Kissel család beleegyezett abba, hogy a Kissel Motor Car Company törzsrészvényeit a New Era-nak ruházza át a New Era elsőbbségi részvényeiért cserébe. Ha ezt a záradékot alkalmazták volna, akkor a Kissel család köteles lett volna átadni az irányítást a New Era és Archie Andrews számára. Bár a szerződés egyoldalú volt, de teljesen észszerűek voltak a New Era szemszögéből. A New Era-nak ezzel egyidejüleg kereskedői hálózatot kellett volna létrehoznia, hogy segítsék a Ruxton gyártását.

A Kissel üzemét jelzálog alá helyezték. Ezért a New Era-nak biztosnak kellett lennie abban, hogy a Kissel el tudja tartani magát, míg a Ruxton gyártásával tudja támogatni a Kissel-t. Ha a Kissel nem fizette a jelzálogot, akkor az a hitelezők kezébe kerül és megszűnik. A termelési kvóta záradékának egyértelműen az volt a célja, hogy lehetővé tegye a New Era számára, hogy a Kissel összeomlása előtt átvehesse az irányítást. A New Era nem szerezte meg a Kissel-t, de George Kissel elvesztette a fogadást. 1929-ben mindössze 1.071 autót építettek. A megállapodás feltételeinek teljesítéséhez a Kisselnek több mint 1.300 járművet, taxit és halottas kocsit kellett volna gyártania 1930 hátra levő részében, plusz  még a Ruxtonok. A Kissel csupán 261 autót adott el 1930-ban. 

Mivel 1930 szeptemberéig a Kissel nem tudta teljesíteni a jelzálog kölcsöneit, ezért végrehajtás alá vonták. Barátságos vagyongondnokság alá került, mely az állami bíróság átszervezett formája volt a hitelezők javára. A történethez hozzá tartozik, hogy George Kissel Andrews-t hibáztatta a kudarcért, mivel a New Era nem folyósította a második hitelt, 150.000 $ összegben. Andrews azt állította, hogy a tőzsde karch miatt nem tudta előteremteni a pénzt. Egyik fél állítása sem vitatható, bár a Kissel már az első, márciusi hitel után hat hónappal nem tudta fizetni jelzálogkölcsönét. Andrews-nak hatalmas vagyona volt annak ellenére, hogy ő is vesztett a válság idején, majd újra teremtette. Yachtjának éves fenn tartása majdnem annyiba  került, mint a Kisselnek szükséges életmentő pénz. Logikus a kérdés, vajon miért nem adta meg Andrews a kért pénzt? Ezáltal nem csak a Kissel, de a Ruxton is elbukott. 

Igaz, hogy a kölcsön nélkül is 1930. december 31-ig a Ruxton égisze alá került volna a Kissel, mivel a szerződésben foglalt termelési darabszámokat nem tudta teljesíteni. Így a Kissel teljes üzemével a New Era, illetve a Ruxton rendelkezett volna, ezért nem utalta ki Andrews a pénzt.

A Kissel csak részben szűnt meg, mivel a csődeljárás megszervezésével George Kissel végül megtartotta a családi ellenőrzést a társasága felett, de autógyártóként nem működött többé. A bíróság kinevezte ügyvezetőnek, aki átszervezte a céget és a vagyongondnokságból kivásárolta a követeléseket. Ebben az autóipari összefonódásban igazság az, hogy Kissel ügyesen kicselezte Andrewst és nem engedte át cégét neki. Andrews pedig arra számított, hogy az év végére kölcsön nélkül is megkaparinthatja a Kissel-t, ezért a 150.000 $-t megspórolta magának. Számítása azonban csúnyán balul sült el. Az első kerék hajtású Ruxton-ról bővebben az alábbi linken olvashatsz:

EGY TŐZSDECÁPA GRIFFMADARA - A RUXTON TÖRTÉNETE 1929-1930

Végül a Kissel, mint Kissel Manufacturing Company került ki a vagyongondnokság alól, és később a West Bend Aluminium Company-val egyesült.      

Az alig három évtizednyi működésük alatt összesen 35.000 járművet állítottak elő, melyből kb. 150-200 példány maradt fenn. Napjainkban a Kissel autókból szép gyűjteményt hoztak létre az egykori szülővárosban, a Wisconsin Automotive Museum-ban, Hartford-ban.  

Forrás, képek: kisselsandclassiccars.com, automobilechronicles.com, Hyman Ltd, RM-Sotheby's, Bonham's, theoldmotor.com, supercars.net, flickr.com