Non plus ultra - A Hispano-Suiza J12 története 1931-1938

A Hispano-Suiza H6 sorozatáról már esett szó, de nem ez volt a non plus ultra, hanem a gigászi V12-es motorral megáldott luxusautó, a J12. 

Az angol Daimler 1926-1937 között gyártott különböző hengerűrtartalommal 12 hengeres motorokat. 1936-ig csúszó szelepes megoldással, 3.7 litertől egészen 7.1 literig.                       

A német Maybach luxusautó gyár 1929-ben bemutatta a V12-es motorú 12 Zeppelin típusát. Ezzel komoly kihívóként lépett fel a gazdag, tehetős vásárlóként. A 12 Zeppelint a DS 7 és DS 8 követte. A DS doppel sechs-t, vagy is dupla hatost jelent, 7 és 8 literes lökettérfogattal.                

Az angol Lagonda cég szintén kínált V12-est a ’30-as évek második felében, melyet már W. O. Bentley tervezett a cégnek, miután saját cége csődbe ment és azt átvette a Rolls-Royce.                

A Hispano-Suiza az I. világháború alatt már szerzett tapasztalatokat a V8-as repülőgépmotorokkal. Ezért Mark Birkigt úgy gondolta, hogy tervez egy nagyobb V12-es motort. Az eredmény a J12-es lett, melyet 1931 októberében a Párizsi Autószalonon mutattak be a nagyközönségnek. 

 

1931 októberében a Párizsi Autószalonon ezzel a Saoutchik karosszériás modellel mutatkozott be a J12 típus. A kiállítás után a perzsa sah vette meg a #13010 alváz számú autót

1933 Hispano-Suiza J12 Binder Sedanca Coupé #14024

A svájci Langenthal építette ezt a négyajtós cabriót 1933-ban, #13015

1933 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Cabriolet Berline #13021, Franco tábornok autójában

1931-1938 Hispano-Suiza J12

A J12-es, vagy más néven T68-as típus volt a Hispano-Suiza legnagyobb és legdrágább modellje, amit valaha épített. A francia adólóerők szerinti besorolása 54 CV volt. A J12-est egy 60 fokos hengerszöget bezáró V12-es motor hajtotta, amit elől, hosszában építettek be. A felül vezérelt szelepeket nyomórúd működtette, ezáltal halkabb lett a motor. A főtengelyt hét helyen csapágyazták, így simább járású és tartósabb lett. A furat és a löket egyaránt 100 mm volt, az össz. lökettérfogat 9.425 cm³ volt (574 köb inch), mellyel a Bugatti T41 után a leg-nagyobb közúti motor volt, amit addig valaha személyautóba építettek. A kompresszió viszony 5:1-hez volt, mely 220 LE-s teljesítményre volt elegendő, amit 3.000 fordulat/percnél adott le. A motort nyomás alatt égetett festékréteggel vonták be, így a motortér is luxusautóhoz mérten pompásan nézett ki. A hajtást a hátsó tengelyre egy három fokozatú manuális sebességváltó vitte át. A maximális nyomaték, kb. 550 Nm már 1.700 fordulat/ percnél rendelkezésre állt. A végsebesség 160 km/óra körül alakult.

1935-től a J12-eshez egy opcionálisan választható nagyobb motort is ajánlottak. Ennek a nagyobb motornak a furata maradt 100 mm, de löketét 120 mm-re növelték. Így a lökettérfogata hatalmas, 11.310 cm³-re (690 köb inch) nőtt. Ez a modell T68 BIS-ként ismert. Ezt a motort azzal a szándékkal alkották meg, hogy mint a Bugatti T41 Royale mintájára, akár vasúti motorkocsikba is be lehetett építeni.                                                                                              

Ezzel az európai márkák közül ekkor 1931-ben a már említett Daimler és Maybach mellett csak a Hispano-Suiza kínált V12-es egységet. A Voisin csak rövid időn keresztül tartott V12-es motort a modellpalettáján. Ezen kívül még az amerikai Packard, a Cadillac és a Pierce-Arrow büszkélkedhetett 12 cilinderes motorral. A szintén amerikai Lincoln 1932-ben mutatta be a V12-es KB modellt. A Rolls-Royce pedig kissé késve, 1936-tól kínálta a V12-es motorú új Phantom III-ast. Ezzel megkezdődött a 12 hengeres autók versengése a piacon a vásárlók kegyeiért. Az USA-ban a V12 mellett, a V16 volt a non plus ultra, a Cadillac és a Marmon ajánlatában.

1933 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Cabriolet #14017, 1955-1957 között a mester fia, Paulo Picasso autója volt

1933 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Coupé #14015

1933 Hispano-Suiza J12 Van Vooren Faux Cabriolet #14501

1934 Hispano-Suiza J12 Million-Guiet Coupé, Barcelona Concours d'Elegance 

1934 Hispano-Suiza J12 Labourdette Cabriolet de Ville #13029, 1970 Borsalino c. film szereplője volt
 

1934 Hispano-Suiza J12 Million-Guiet Cabriolet #14503, 2018 Balatonfüred Concours d'Elegance

1934 Hispano-Suiza J12 Fernandez & Darrin Sedanca Coupé #14036, Anthony Gustav de Rothschild báró autója volt

1934 Hispano-Suiza J12 Saoutchik Cabriolet #14037

1934 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Cabriolet #14502

1934 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Pillarless Berline #14034

1934 Hispano-Suiza J12 Vanvooren Pillarless Berline #14034, jellegzetes öngyilkos ajtókkal

1935 Hispano-Suiza J12 d'Ieteren & Fréres Victoria Cabriolet #13033

1935 Hispano-Suiza J12 Rippon Transformable Cabriolet #13506, 2014-ben egy aukción 1.045.000 $-ért kelt el

1936 Hispano-Suiza J12 Fernandez & Darrin Berline #13041

Természetesen a Hispano-Suiza még a ’30-as években is a luxus fogalmának számított. 1933-ban egy J12-es csupasz alváz ára 2.750 angol Font volt, amihez még hozzá járult a karosszéria költsége. Az új nagyobb motor 250 LE-s volt, maximális teljesítményét 3.000 fordulat/percnél adta le. Maximális nyomatéka szédítő 770 Nm volt, mely már alacsony, 1.700 fordulat/percnél kiváló vonó erőt adott. Végsebessége 170 km/óra volt. 

A Hispano-Suiza J12-nek az évek során különböző tengelytávú alváza volt.

3.430 mm - 135 hüvelyk

3.710 mm - 146 hüvelyk

3.810 mm - 150 hüvelyk

4.010 mm - 158 hüvelyk

A fejedelmi tengelytáv ellenére a hatalmas terjedelmű hajtómű miatt meglepően kevés hely maradt az utasoknak. Sok J12-es épült Kellner, vagy Van Vooren féle pillarless berline karosszériával. A Saoutchik szintén kreált néhány varázslatos felépítményt a gigászi J12 alvázra.   Az autó csodás teljesítménnyel bírt, ugyanakkor ehhez mérten a hatalmas V12-es sokat is fogyasztott. További hátránya a 3 fokozatú váltó volt, mellyel sűrű városi forgalomban nehézkesen lehetett haladni. Önsúlya kb. 2 tonna lehetett, a hatalmas súlyú autót a H6-os sorozatból már ismert szervo rásegítéses négy kerékre ható dobfékekkel lehetett megállítani. Igazán elemében a V12-es a nyílt országutakon volt. A legenda szerint az autós újságírás korabeli hírmondója, Charles Faroux be akarta bizonyítani, hogy a Hispano-Suiza kivitelezését egyetlen autó sem szárnyalja túl, még a Rolls-Royce sem. Ezen állítását bizonyítandó Faroux egy J12-vel megállás nélkül tette meg a Párizs-Nizza-Párizs utat nem sokkal az 1931 októberi bemutató után. Majd a Champs-Elysées-n lévő bemutatóteremben áthajtott egy fehér papírlap felett, és az egybegyűltek kíváncsian lesték vajon kicseppen egyetlen csepp olaj is a motorból. De mindhiába! A V12-es a gondos mérnöki munkának, a precíz összeszerelésnek és minőségnek köszönhetően egy tökéletes autót eredményezett.                                                       

Sajnos a J12 és egyáltalában a Hispano-Suizák gyártását 1938-ban befejezték a Párizs melletti Bois Colombes-ban. A spanyol polgárháború már 1936-ban kitört és a II. világháború fellegei is csak egyre gyűltek Európa felett. 1939-ben a francia gyár már csak repülőgép motorokat termelt, ahol nem is készült luxus személyautó többé. A II. világháború után még volt egy kísérlet a visszatérésre, eredménytelenül. A Barcelonában lévő gyár falai között az ’50-es évek elején indult meg a Pagaso, a spanyol szupersportkocsi gyártása, melyet Franco tábornok nacionalizmusa hívott életre. Ugyan itt épültek a Pegaso teherautók is. De ez már egy másik történet.                                      

A Hispano-Suiza megszűnt, összesen 1931 és 1938 között kb. 120 db J12 épült. Ebből mindössze 40 autó maradt fenn, ezeknek ma már mindegyike vagyont ér.

Forrás, képek: ultimatecarpage.com, supercars.net, RM-Sotheby's, coachbuild.com