V8 manufaktúra - A Cunningham története 1908-1931

Amerikában a Cunningham márkanév alatt két alkalommal is épültek autók manufakturális módszerekkel. Előbb az 1908-1931 közötti luxusautók, majd Briggs Cunningham sportoló és üzletember keze alatt az ’50-es években sportkocsik. A két Cunningham márka között nincs kapcsolat, csak névrokonok, az előbbi története következik.

1929 Cunningham Series V7 Town Car #V5423 hűtődísze

A Cunningham története egészen 1896-ig nyúlik vissza. A New York állami Rochester-ben alapított cég kezdetben lovashintók készítésével foglalkozott. A vállalkozást James Cunningham és fiai indították el, mely viszonylag későn, csak 1908-ban tért át a jövedelmező automobilok gyártására. Benzin motoros autóik 3.500 $-os áron kerültek eladásra, ami drágának számított abban a korban. A Cunningham csak alvázakat gyárott, aaz egyes autókat személyes, egyedi megrendelések alapján szerelték össze. Az alkatrészeket más gyártóktól szerezték be. A motor például a buffalói Continental-tól érkezett. 1910-re azonban már minden részegység házon belül készült, autóikat 4.500 és 5.000 $ közötti áron kínálták. A cég a kezdetektől fogva gyártott mentőautókat, illetve halottaskocsikat, ezt a szegmenst működésük végéig folytatták.

1911-től építettek komplett autókat, mellyel első katalógusukat illusztrálták. Ezekek az autók manufakturális módszerrel épültek, lassú ütemben gürdültek ki a műhelyből. A társaságnak 450 alkalmazotttja volt, mely munkásonként évi másfél autó kapacitást jelentett. A legidőigényesebb a fa- és a fémmunka volt, melyet kézzel hajtottak végre. Első egyik ilyen modelljük a J volt, egy nagy soros, saját gyártású 4 hengeres motorral, mely 40 LE-s teljesítményre volt képes. A Model J alvázának tengelytávja 124 hüvelyk (315 cm) volt. A kézműves módszerrel készült autókhoz mért árakkal dolgoztak: egy hét üléses túrakocsi 3.500 $-ba, egy runabout 3.250 $-ba, a limousine és a landaulet már 4.500 $-ba került. 1912-től a J modellt jelentős változtatás nélkül folytatták, további három új karosszéria választék megjelenésével: ezek az öt üléses phaeton, a négy üléses torpedo és a négy üléses toy tonneau voltak, egyenként 3.500 $-os áron. A többi karosszéria variáns ára változatlan maradt.

1913-ban a J-t felváltotta a kissé csökkentett teljesítményű (36 LE) Model M. Ennek alvázának tengelytávja megegyezett a J-ével. A phaeton és torpedo ekkortól már öt üléses lett. A toy tonneau-t kivették a modellpalettáról, helyette egy új, hét üléses „berline limousine” karosszéria kivitel került a választékba. Az árak nem emelkedtek, kivéve a berline limousine és a limousine, melyekért 4.600 $-t kértek.

1914-ben mutatták be a Model R-t, melynek már 129 hüvelyk (327.6 cm) tengelytávolságú alváza volt. A karosszéria választékot hatra csökkentették, a berline limousine-t ejtették. Három új túrakocsit (4, 5 és 7 üléses) kínáltak. Az árak tovább emelkedtek, a runabout immár 3.500 $-ba, a tourer-ek 3.750 $-ba, a limousine és a landaulet pedig már 5.000 $-ba kerültek.

A Model S-t 1915 és 1916 között gyártották, mely az autolsó nagy 4 hengeres autójuk volt. Mechanikailag az S eléggé hasonló volt az előd M-hez képest. Az árakat változatlanul hagyták, az  öt üléses túra kocsit kivették a katalógusból.

 A Cunningham V8

A Cadillac 1914-ben mutatta be a világon elsőként a nagy sorozatban gyártott V8-as motort, mely mérföldkőnek számított az autóipar történetében. Azóta pedig amerikai léptékkel mérve, sztenderdé vált. A Cunningham nem sokkal később, 1916-tól gyártotta a saját V8-asát, melyről az új sorozat a Series V nevet kapta. A két konstrukció nagyban hasonlított egymásra -90 fokos V8-as, L-hengerfej- de a Cadillac kisebb lökettérfogattal, 314 köb hüvelyk (5.145,5 cm³) gyártotta erőforrását, mely 70 LE-s teljesítményt adott le. A Cunningham aggregátja volt a legnagyobb a piacon.

A Series V első tagja a V1 volt, a 441.7 köb hüvelykes (7.238 cm³) motor a National Automobile Chamber of Commerce (NACC, Nemzeti Autóipari Kereskedelmi Kamara) besorolása szerint 45 LE-s volt. A motort Volney Lacey tervezte, a blokk öntött alumíniumból készült, a V8-as hengsorai 90 fokos szöget zártak be, L-alakú hengerfejjel, oldalt elhelyezett szelepekkel. A főtengelyt három helyen csapágyazták. A motor hűtéséről nagy sejtes hűtő gondoskodott, nagy nyomású vízpumpával. A hűtőmaszkot ezüst-nikkel bevonattal látták el. Az elektromos önindító sztenderd felszereltség volt, mely az 1910-es évek elején, közepén még ritkaság számba ment. A több tárcsás száraz tengelykapcsolót a Brown-Lipe cég szállította, a hajtást kardántengely vitte a hátsó kerekekre. A 132 hüvelyk (335 cm) tengelytávú alváz felfüggesztése elől fél elliptikus, hátul háromnegyed elliptikus laprugókon nyugodott. A mechanikus dobfékek a hátsó tengelyre hatottak normál üzem esetén, melyet lábbal lehetett működtetni. Viszont vészhelyzetben a fékeket kézzel lehetett használni. A fékberendezést a Timken-Detroit cég szállította. A dugattyúkat a Lynite, az elektromos rendszert a Westinghouse. Az autó kiegészítő felszerelése volt a kerékpumpa, mivel a korabeli utak rossz minősége miatt erre szükség volt. 

Az első évben tucatnyi karosszériatípus állt rendelkezésre, a nyitott változatok 3.750 $-ért, a csukott variánsok 4.500 $-ért listázták, és további négy karosszéria változat (öt üléses túra szedán, hat üléses town car, nyolc üléses limousine és egy berline) volt kapható 5.000 $-ért.

A különböző karosszériák személyre szabása hozzá adódott az alapárhoz. A Cunningham bevonta vásárlóit autójuk karosszériájának megrendelésébe, segítséget nyújtott a tervezésben és a kivitelezésben, egyedivé tételében. Ez az ügyfélorientált szemléletmód folytán végül az elkészült egyedi autócsoda könnyedén kétszer annyiba kerülhetett mint a listázott katalógus ár.

A Cunningham-nek nem volt kiterjedt szervizhálózata az Államokban. Viszont a drága autóikat a tulajdonosok nem akarták javítattni, holmi útszéli műhelyben, ezért a Cunningham saját szerelőt küldött ki ügyfeleihez. A márka magas árfekvése ismeretében ez a szolgáltatás még a prémium kategóriában is különlegesnek számított.

A fentiek hűen kifejezik a Cunningham filozófiáját, az első perctől fogva, ahogy a vásárló belépett a bemutatóterembe, az autó megalkotásán át, a karbantartás színvonalán keresztül, mindenből a lehető legjobbat adták. Mindezek által a vásárló joggal érezhette, hogy sokat kap a pénzéért. Nem véletlenül emlegették úgy, mint az amerikai Rolls-Royce.

A Cunningham autók vásárlói prominens személyek voltak, sokan kerültek ki a film és művész világból, mint Roscoe ''Fatty'' Arbuckle hollywoodi némafilm csillag, Cecil B. De Mille producer, Douglas Fairbanks Sr. színész, Mary Pickford színésznő, Harold Lloyd komikus, burleszk némafilm sztár, Lewis Shepard Stone színész, Blanche Sweet némafilm színésznő, Samuel Roxy Rothafel impresszárió. George Eastman a Kodak egyik alapítója, William Randolph Hearst sajtómágnás szintén a márkát választotta. Marshall Field Jr. chicagói üzletlánc örökös, Amelita Galli-Curci olasz származású szoprán operaénekesnő, Edmund Richard „Hoot” Gibson rodeó bajnok, valamint a rágógumi király Philip & William Wrigley, Cornelius Vanderbilt dédunokája, Ruth Vanderbilt Twombly mindegyikük az elegáns, hivalkodástól mentes Cunningham nimbuszát emelte. 

1918-tól volt kapható a V2, mely nem sokban különbözött az előd modelltől. A karosszéria választékot a korábbi tucatról nyolcra csökkentették, ugyanakkor az árakat emelték. A nyitott autók lista ára 4.250 $-ról indult, kivétel a landaulet volt, melyet 3.750 $-ért kínáltak. A csukott kivitelek ára 5.500 $-tól kezdődtek.

1920 Cunningham Series V3 Limousine, Nethercutt Collection

1920 Cunningham Series V3 Phaeton, Reno, National Automobile Museum

1920 Cunningham Series V3 Speedster, Jay Leno amerikai showman autója

1920 Cunningham Series V3 Speedster #2911. Csak néhány speedster épült Ralph de Palma rekord autója nyomán. Ez a kocsi a sportoló, üzletember, sportkocsi gyáros, autógyűjtő Briggs Cunningham kollekcióját gazdagította. Ma a floridai Revs Institute tulajdona

1920 Cunningham Series V3 Speedster #2911, 2018 Pebble Beach Concours d'Elegance

1919-ben három karosszéria fajtát vettek ki a katalógusból (berline, town car és coupé), Ralph De Palma pilóta (1882-1956), aki 1915-ben megnyerte a legendás Indy 500 mérföldes versenyt, 1919. november 17-én rajthoz állt egy speciál karosszériás, de mechanikailag gyári kivitelű Cunningham Speedster-rel. A versenyt Brooklyn-ban rendezték meg a Sheepshead Bay deszkapályán, ahol a 10 mérföldes szakaszt 6 perc 35 sec alatt tette meg 98 mérföld/órás (157.72 km/h) sebességgel. Leggyorsabb körében három világrekordott döntött meg. Ennek tiszteletére 1920-tól egy hasonló speedster karosszériát kínált a gyár.

1920-ban mutatták be a V3-at, számos fejlesztéssel. Legjelentősebb az új motor volt, mely megtartotta a korábbi lökettérfogatot, maradt 441,7 köb hüvelyk. Az alumínium forgattyúsházat két részből öntötték, a főtengelyt kiegyensúlyozták, a főtengelyt három helyen csapágyazták, a dugattyúkat öntöttvasból készültek, az olajpumpát tengely hajtotta meg. A sebességváltot ismét a Brown-Lipe szállította, de már négy fokozattal és overdrive-val. Az alap 132 hüvelykes tengelytávú alváz mellett rendelhető volt egy nyújtott, 142 hüvelykes (360.7 cm) kivitel is. A V3-on vezették be a dob alakú fényszórókat. A kisebb tengelytávra három karosszéria félét ajánlottak, a speedster (De Palma autója nyomán), a négy üléses túrakocsi 6.200 $-ba, a szedán 7.600 $-ba került. A hossszabb alvázhoz hat üléses túrakocsi volt elérhető 6.700 $-ért. További három „formal style” felépítmény volt kapható 8.100 $-ért.

1921-es modellévre kevés módosítást hajtottak végre. A kisebb alváz induló ára kerek 6.000 $ lett. Érdekes változás, hogy 1922-től nem listázták az árakat, a katalógusban csak ennyi szerepelt „Prices Upon Application” (Árak kérésre). Ettől az évtől a sorozatot V4-nek hívták, bár ez nem kínált semmi újdonságot, inkább csak marketingfogás lehetett, hogy a széria már a negydik tagnál tart.

1920 Cunningham Series V3 Phaeton, Harold Lloyd burleszk színész (hátul, középen) autójában

A fenti autó az 1921-es I do című film egyik jelenetében, Harold Lloyd tolja a babakocsit saját Cunningham autója előtt

1920 Cunningham Series V3 Model 91 A Victoria Phaeton

1921 Cunningham Series V4 Model 109 A Victoria Phaeton

1922 Cunningham Series V4 Model 82 A Town Car #V4627, a hosszabb 142 hüvelykes tenggelytávú alvázon épült. 2012-ben a Bonham's cég aukcióján 128.000 $-ért kelt el

1923-ban a teljesítményt a motorfék alapján az NACC 90 LE-ben szabályozta, ez a V5 sajátossága volt. 

1925-ben mutatták be a V6-ot, melynél a motor változatlan maradt, viszont a korábbi dobfékeket Lockheed féle hidraulikusra cserélték le, mely már mind a négy kerékre hatott. Az autók továbbra is 132, illetve 142 hüvelyk tengelytávval voltak rendelhetőek.

1925 Cuningham Series V6 Phaeton #V4661, a Simeone Automotive Museum része volt, majd 2014-ben a Bonham's cég 162.250 $-ért adott túl rajta

1925 Cunningham Series V6 Phaeton, Nethercutt Collection

Ezt az elegáns Cunningham Series V6 Sedant, 1925. november 15-21. között a New York Motor Show-n, a Commodore Hotel dísztermében mutatták be

1925 Cunningham Series V6 Model 187 A Sedan, Lee őrnagy autója a 142 hüvelykes tengelytávú alvázra épült. A négy pár lámpával, rengeteg műszerrel, köztük iránytűvel, 50 gallonos benzintartállyal  felszerelt autóért 15.000 $-t fizetett ki. Ez akkoriban rengeteg pénz volt

A fa fedél alatt a rádió rejtőzik. Az őrnagy nagy szivaros volt, autóját négy szivarkészlettel, és a többi utasra gondolva két ventillátorral is ellátták

1925-ben ritkaság volt, ha egy autóban rádió található. Az öt csöves készüléket a Stromberg-Carlson készítette. Az antenna a tetőn volt

1928 Cunningham Series V7 Model 227 A Town Car, Laura La Plante hollywoodi színésznő és férje, William Seiter filmredező autójukkal

1928 Cunningham Series V6 Phaeton #V5331, 2020 Amelia Island Concours d'Elegance

1928 Cunningham Series V7 Limousine #V5234

1928 Cunningham Series V7 Sedan #V5141, 2016 Pebble Beach Concours d'Elegance. Ez az autó a '80-as évek közepéig a Harrah Collection-t gyarapította, mely a limitált, vagy egyetlen példányban fenn maradt autókat gyűjtötte. 2019-ben a Bonham's 80.000 $-ért adta el

1929 Cunningham Series V7 Town Car #V5423, 2006 Pebble Beach, Blackhawk Museum kiállítása. Ugyanezen a gyepen 1984-ben Best of Show díjat nyert

Utólag színesített kép: 1930 Cunningham Series V9 Town Car

Az egyik utolsó: 1931 Cunningham Series V9 Limousine, Ruth Vanderbilt Twombly autója volt, Nethercutt Collection

1928-ban dobták piacra a V7-et. A sorozat tovább futott jelentős változtatás nélkül. A motort egyetlen Stromberg karburátor táplálta, teljesítménye 106 LE volt. 

1930 és 1931 között gyártották a széria utolsó tagját a V9-et. A V8, mint típusnév kimaradt. Az 1929-es nagy gazdasági világválság után a Cunningham a mentőautók és halottaskocsik gyártására fókuszált. Ezt a tevékenységet saját márkanév alatt más gyártók alvázaira egészen 1936-ig folytatták. A recessziót követően már csak elvétve rendeltek luxus személyautót, melynek gyártását 1931-ben befejezték. 

1931 után már csak mentőautókat és halottaskocsikat építettek, ez a példány 1934-ben készült

A Cunningham egyik utolsó alkotása Ford V8 alapon: 1935-ös Town Car, a sofőr feletti panel eltávolítható volt

A Cunningham 1936-ban megszűnt, a Cadillac folytatta a V8-as motorokkal szerelt autók gyártását, mely az amerikai álom egyik megtestesítője.

Napjainkra ezekből az exklúzív Cunningham autókból alig 30 példány létezik. Legtöbbjük privát gyűjteményben van, a kaliforniai Nethercutt Collection például hármat is birtokol, nyílt aukciókon csak ritkán kerülnek eladásra.

Forrás, képek: wikipedia, conceptccarz.com, revsinstitute.org, bonhams.com lblimited.com, digitalcollections.detroitpubliclibrary.org, freelibrary.org, flickr.com/photos