McFarlan II - McFarlan karosszériás autók

A McFarlan hatalmas hat hengeres Twin Valve Six autóiról volt ismert. Azonban rövid fennállásuk alatt néhány szép karosszériát is építettek.

A McFarlan márka 1909 és 1928 között működött az USA Indiana államában, Connersville-ben. A McFarlan kifejezetten prémium minőségű automobilokat gyártott manufakturális módszerekkel. Gigászi hat hengeres motorokkal ellátott autóik az 1920-as években fényűzőek voltak. A McFarlan autókról az alábbi linken olvashatsz többet:

MCFARLAN I - A GIGÁSZI HAT HENGERESEK TÖRTÉNETE 1909-1928

Azonban fennállásuk alatt néhány szép karosszériát is produkáltak, e tevékenységük főként a '20-as évek végére volt jellemző.

1921 HCS Model III McFarlan Phaeton

1919-ben Harry Clayton Stutz lemondott az általa alapított Stutz márka vezetéséről, mivel elvesztette a társaság feletti irányítást. 1920-ban megalapította a H.C.S. Motor Car Company-t. Azonban az új vállalkozás is kérész életű volt, mely 1920-1925 között működött Indiana állambéli Indianapolisban. 1921-ben a friss márka adta a helyi Indy 500 mérföldes verseny Pace Car-ját, majd 1923-ban megnyerték a rangos versenyt. Az alábbi képen látható HCS Model III soros 4 hengeres OHV rendszerű motorral épült, melyet a Weidley szállított. A korai ötüléses Phaeton karosszériát a közeli McFarlan építette. A későbbi HCS autóknak a Central Manufacturing Company készítette a karosszériáit, mely szintén Connersville-ben tevékenykedett. 1924 októberében Harry Stutz bejelentette a HCS taxik gyártását, melyre egy külön céget alapított HCS Cab Manufacturing Company néven. Ez 1927-ben szűnt meg, majd az alapító 1930-ban elhunyt.

Rövid pályafutása alatt a HCS csak 2.175 autót gyártott, melynek töredéke marad fenn. Ez az autó egyike annak a 24 példánynak, mely ma a HCS márkából még létezik. 2011-ben a kaliforniai Pebble Beach Concours d’Elegance-on volt látható.

1921 HCS Model III McFarlan Phaeton, 2011 Pebble Beach Concours d'Elegance

1921 HCS Six McFarlan Roadster, Indianapolis, Indy 500 Pace Car, a volánnál Harry C. Stutz

1927 Duesenberg Model X McFarlan Speedster

Alváz szám: D96E

Motor szám: 1954

A Duesenberg Model X egy köztes, átmeneti modell volt. A Duesenberg testvérek, Fred és Augie az általuk tervezett versenyautók tapasztalatait felhasználva tervezték meg a Model A-t, melyet 1920 novemberében mutattak be. 1921-ben egy Duesenberg versenyautó nyerte meg a Francia GP-t, melynek az Államokban is nagy jelentősége volt. Azonban a fivérek a mechanikához értettek kimagaslóan és sajnálatos módon az üzlethez kevésbé. Efféle nyűgöktől 1926-ban szabadította meg őket Errett Lobban Cord. A jó üzleti érzékkel bíró Cord komoly terveket szőtt a Duesenberg márkával kapcsolatban. A Model A-ból nagyjából 2.400 darab épült az évek alatt, az azt felváltó X-ből pedig csak egy tucat. Ennek oka, hogy Cord átvette a Duesenberget és nem sokkal ezt követően a Model X gyártását a grandiózusabb, mára legendás Model J fejlesztésének kedvéért leállították. Cord elképzelése az volt, hogy a Duesy-ból (röviden) egy erős, luxus arculatú járművet farag, melynek eredménye a már említett Model J volt. Így mára az egyik legritkább Duesenbergé épp a kevéssé ismert X vált.

1927 Duesenberg Model X McFarlan Speedster, kiszállítás előtt

1927 Duesenberg Model X McFarlan Speedster, a volánnál Arnold Kirkeby, floridai birtokán

Jelentős különbség nincs az A és az X típus között. Mindkettőt ugyan az a versenysportból származó soros 8 hengeres motor hajtotta. A motort öntöttvas blokk és hengerfej jellemezte, mely 260 köb hüvelykes (4.260 cm³) volt, hengerenként 2 szeleppel. A Model A-t egy karburátor táplálta, mellyel 88 LE-s teljesítményre volt képes. A Model X-et erősebb karburátorral látták el, így a maximális teljesítmény 100 LE-re nőtt. Mindkét modellnek 134 hüvelyk (340 cm) hosszúságú alváza volt, melyet négy kerékre ható hidraulikus dobfékkel és három fokozatú sebességváltóval szereltek fel. A Model X-nek átfésülték a futóművét, fél elliptikus laprugókkal és Watson féle dörzs lengéscsillapítóval szerelték fel.

Ezt D96E alvázszámú Model X autót 1926-ban építették, majd 1927 elején a New York-i Autószalonon mutatták be. A látványos, sportos, csónakfarkú teljesen alumínium Speedster karosszériát a McFarlan készítette. A „show car” nélkülözött mindenféle kényelmi felszerelést, mint az ablaktörlőt, oldalablakokat és a vászontetőt is. A Duesenberget a kiállítást követően a chicagói üzletember és a Duesenberg versenycsapat szponzora, Arnold Kirkeby vásárolta meg. Kirkeby hamisítatlan amerikai üzletember volt, övé volt a chicagói Drake és a los angelesi Beverly Wilshire hotel, valamint apartmanja volt Beverly Hills-ben is. Ezen felül a kor sztár építésze, Frank Loyd Wrigt tervezte a floridai Tampában a Tampania névre keresztelt birtokon lévő házát.  

Azonban a nagy gazdasági világválság miatt autóját csak néhány évig élvezhette, majd számos alkalommal cserélt gazdát. A '40-es években Buick motort szereltek bele, és az orr részt, valamint a sárhányókat is a kor ízléséhez igazították. 1953-ban romos állapotban leltek rá, de a sors kegyeltjeként az eredeti motort megőrizték hozzá. 

1927 Duesenberg Model X McFarlan Speedser, 2010 Villa d'Este Concorso d'Eleganza

1927 Duesenberg Model X McFarlan Speedster, 2011 Pebble Beach Concours d'Elegance

A McFarlan féle Duesenbergből ugyan csak egyetlen példány épült, de olyan nagy hatással volt az autótervezőkre, hogy már 1928-ban az Auburn kihozta a maga McFarlan Speedsterét. Persze más gyártók is akadtak a csodálók között, akik átvették a formatervet. A McFarlan szerette volna saját neve alatt gyártani ezt a sportos, fiatalos, szexi karosszériát, azonban ez nem valósult meg. E. L. Cord úr lendületben volt a kényes anyagi helyzetben lévő társaságok felvásárlását illetően, 1928-ban az eladósorban lévő McFarlan Connersville-i gyárát is megszerezte birodalma építéséhez.

A Duesenberg Model X McFarlan Speedster szerencsére ma is létezik, 2010 tavaszán az olasz Villa d’Este Concorso d’Eleganzán aratott kategóriagyőzelmet. Egy évvel később a kaliforniai Pebble Beach Concours d’Elegance-on volt ismét látható. A tucatnyi Duesenberg X-ből mindössze négy példány maradt fenn.

1928 Auburn 8-115 McFarlan Speedster

Az Auburn márka gyökerei 1874-ig nyúlnak vissza, amikor is Charles Eckhart megalapította az Eckhart Carriage Co-t, Indiana államban, Auburn-ben. A vállalkozást két fia, Frank és Morris vitte tovább 1893-tól, majd a fivérek 2.500 $ alaptőkével 1900-ban létrehozták az Auburn Automobile Company-t. Középszerű autókat kínáltak, és a pénzügyi siker mérsékelt volt. 1919-ben a társaság részvényeit egy chicagói befektetői csoport szerezte meg, Morris Eckhart pedig a cég elnöke maradt. Piacra dobták a Beauty Six modellt, azonban 1924-re a gyér eladások miatt csődhelyzetbe kerültek. A megmentő Errett Lobban Cord személyében érkezett, aki hatalmas lehetőségeket látott az Auburn-ben. Eckhart felkérte Cord-ot a vezérigazgatói posztra, miközben a részvények többségét megvásárolta. Az eladatlan autókat felfrissítette (átfényezés, fém részek nikkelezése stb.) és fél milliós profitot húzott be rajtuk. Cord előbb az alelnöki széket, majd 1926-ra az elnöki posztot szerezte meg. Ha nincs Cord, valószínűleg az Auburn márka még a nagy gazdasági világválság előtt eltűnt volna. Így viszont az Államokat keresztül-kasul beutazva bemutatóterem láncot hozott létre, az eladási mutatók folyamatosan növekedtek, ahogy az exportált autók száma is. Az Auburn Európában is sikeres volt, jó ár-érték arányának köszönhetően.

Cord James Crawford mérnököt bízta meg, hogy a régi 6 hengeres alvázba illessze be a soros 8 hengeres motort. Az első 8 cilinderes modellt 1925-ben mutatták be.
A csónakfarkú Auburn Speedster első generációját 1928-ban dobták piacra. Ennek két féle változata volt, 8-88 és az erősebb 8-115, a típusnév a teljesítményt jelezte.
Az Auburn 8-115-ös modellt, a jól bevált 299 köb hüvelykes (4,9 l), 115 LE-s soros 8 hengeres Lycoming motor hajtotta. A maximális teljesítményt 3.300 fordulat/percnél adta le. Az Auburn alvázát négy kerékre ható hidraulikus fékkel látták el, mely lépéssel az elsők között volt a sorozatgyártású autók között. A motorgyártó Lycoming céget, mely Pennsylvania állambéli Williamsport-ban működött, Cord szintén felvásárolta 1927-ben. 

A Speedster karosszériát ebben az első évben promóciós célokkal, alacsony példányszámban gyártották. A jellegzetes formatervet Alexis de Shaknoffsky grófnak és a későbbi Cord L-29 autó tervezőjének, Alan Leamy-nek tulajdonítják. Az ihlető nyilvánvalóan a fent említett 1927-es Duesenberg Model X Speedster volt. A karosszéria gyártását kiadták a McFarlan üzemnek, mely már a Duesy révén gyakorlott volt az ilyen csónak forma fémtestbe való megalkotásának. A McFarlan féle karosszérián a kicsiny utasfülke mögött mindkét oldalon egy-egy golfzsák rekeszt alakítottak ki. Ellentétben a kissé puritán Duesey-val, az Auburn-t felszerelték ablaktörlővel és vászontetővel is.

Ezt az extravagáns Woodlite fényszórókkal, és a lökhárító mögötti kettős kanyarfényszórókkal is ellátták

1928 Auburn 8-115 McFarlan Speedster, 2015 Pebble Beach Concours d'Elegance

1928 Auburn 8-115 McFarlan Speedster #2849569. Ezt a kocsit Sir Malcolm Campbell pilótának tulajdonítják, aki sebességi rekordokat döntött  meg Blue Bird nevű autójával. 2009-ben Greenwich-ben tatott aukciót a Bonhams cég, melyen 183.000 $-ért kelt el

1930-ra az Auburn 8-115 a motor tovább fejlesztésével 8-125 Speedster-é vált, valamint egy V12-es motorú Speedster-t is a modellpalettára vettek. A későbbi típusok karosszériáját már a szintén Indiana államban működő Union City Body Co. építette. 

Miután Harry McFarlan betegség miatt visszavonult az autógyártó manufaktúra éléről, Burt Barrows-t nevezte ki ügyvezető igazgatónak, aki azonban 1928-ban hirtelen elhunyt. McFarlan még mindig betegállományban volt, de döntéskényszer előtt állt, ezért úgy határozott, hogy eladja a gyárát Erret L. Cord-nak, aki a jövőbeli Auburn-Cord-Duesenberg cégcsoport fejeként vált ismerté. A McFarlan márka 1928. augusztus 8-án megszűnt. Miután E. L. Cord átszervezte az Auburn-t a Connersville-i majd 140 ezer négyzetméternyi területű egykori McFarlan gyár napi 400 karosszéria és 250 autó előállítására volt képes. Az első Auburn 1929-ben gördült le a szerelősorról. 1936 februárjától indult meg az egykori McFarlan csarnokokban a Cord 810 gyártása. 1937 augusztusában az Auburn-Cord-Duesenberg birodalom bedőlt, majd a II. világháború alatt az American Central ontotta Connersville-ben a legendás Willys-Overland és Ford Jeep-eket.

Forrás, képek: forums.aaca.org, coachbuilt.com, conceptcarz.com, bonhams.com, ultimatecarpage.com, supercars.net