A vegyipari óriás autómárkája - A Du Pont története 1919-1932

A Du Pont egy nagy amerikai vegyipari cég, mely ma is létezik. Rövid ideig azonban autógyártással is próbálkoztak a legkiválóbb minőségben. Erőfeszítésükből még a LeMans 24 órás versenyre is futotta, bár nem nagy dicsőséggel.

A #G967 alváz számú Model G Speedster hűtődísz figurája. Az ágyú a Du Pont család kapcsolatát szimbolizálja a puskaporral

A Du Pont család a 19. században különféle vegyi anyagok előállításával alapozta meg szerencséjét és vagyonát, melyben különösen fontos tényező volt a puskaporral való kereskedelem. A 20. század első felében ismeretlen területre merészkedtek, az I. világháború alatt Eleuthére Paul Du Pont (1887-1950) gyára, a Du Pont Marine Company hajózási erőforrásokat gyártott az US Navy-nak (az USA haditengerészetének). Így nem volt meglepő, hogy a következő lépés az autóipar lett. A Du Pont család már korábban is kapcsolatban állt az autóiparral. 1914-ben Pierre S. Du Pont (1870-1954) értékpapírokat vásárolt a General Motors vállalatban, és többségi tulajdonosként 1915-ben kinevezte az igazgatótanácsot. Később, 1920 és 1923 között a GM elnöke lett.

E. Paul Du Pont közvetlen az I. világháború befejeztével kezdett el automobilokat építeni. Az 1919-ben alapított Du Pont Motors Inc. székhelye Delaware állam legnagyobb városában Wilmington-ban volt. Du Pont-nak nem voltak túlzott ambíciói a tömeggyártást illetően, nehogy kihívja maga ellen a nagy hármast (GM, Ford, Chrysler), helyette Amerika egyik legjobb luxus autóját kívánta megépíteni, mely versenyre kelhetett a Packard-dal, a Locomobile-lal és a Cunningham-mel.

Ennek érdekében kiváló szakember gárdát csábított a Du Pont-hoz. Az alelnöki és vezérigazgatói posztot a philadelphiai Biddle Company-tól érkező Arthur M. Maris töltötte be. John A. Pierson korábban a Wright-Martin Aircraft főmérnöke volt, William A. Smith pedig az értékesítési igazgató lett, aki korábban a Mercer Motors vezérigazgatója volt. Szintén a Du Pont főhadiszállásától csupán 50 mérföldnyire lévő Mercer-től érkezett L. F. Hosley mérnök is.

Az első Du Pont kocsit egyszerűen csak A Model-nek nevezték el, ami az exkluzív New York International Hotel szalonjában került bemutatásra 1919-ben, három különféle karosszériával. Házon belül fejlesztett motorja soros 4 hengeres 4.1 literes volt, melyet egy meglehetősen szokványos alvázba építettek be. A Du Pont kocsik nem a széles tömegeknek épültek, átlagáruk ehhez mérten 4- és 6.000 $ között mozgott, ami nem volt kevés.

1919 Du Pont Model A Phaeton, a volánnál E. Paul Du Pont és a cég vezérigazgatója Arthur M. Maris az első elkészült autóval

1921 Du Pont Model B Speedster

Előtérben a Du Pont motorja, háttérben egy 1923-as Model C Roadster

1926 Du Pont Model D Phaeton

1928 Du Pont Model E Convertible Coupé

Röviddel az A Model bevezetése után, 1921 elején felváltották azt az átfésült Model B-vel. A két típusból mindössze 188 db készült. A csekély darabszám az egyik legritkább, legexkluzívabb márkává tette az Államokban. 1922 és 1925 között a Pennsylvania állam Moore városában működött a manufaktúra.

A Model C-t 1923 júliusában vezették piacra, melyet egy soros 6 hengeres Continental motor hajtott, amelyet már egy külsős cég szállított be. E. Paul arra a következtetésre jutott, hogy a házon belül tervezett, fejlesztett és gyártott motor költsége túl magas ahhoz képest, mintha egy külsős, erre szakosodott cég szállítaná a motorokat. Eleinte választása a Herschell-Spillman cégre esett, mely Merry-Go-Round körhintáiról volt ismert. A Model C-ből csak 48 épült.

1928 Du Pont Model E Woonsocket Convertible Sedan

A rövid életű, mindössze két példányban épült Model F az 1928. május 1-i The Spur magazinban. A hirdetés a Du Pont New York-i kereskedőjét, A. J. Miranda szalonját reklámozza

A következő években új Du Pont modellek következtek gyors egymásutánjában. A soron következő Model D-t 1925-ben dobták piacra, mely szintén soros 6 hengeres motorral rendelkezett, de ezt már a Wisconsin szállította, 268.3 köb hüvelykes (4.396 cm³) lökettérfogattal, OHV vezérléssel. A fő különbség az erőforrás szállítóján túl a Model C és D között az alváz mérete volt, mely a vásárlók igényeihez nőtt. A Model D-ből 28 autó készült. 1927-ben jelent meg a Model E, az elődmodell motorjával, melynél kísérleteztek a kompresszorral, de nem érték el a kívánt eredményt. Ebből csak 83 autót gyártottak. Majd 1928-ban mutatkozott be a Model F, de ebből csupán kettő épült a 136 hüvelykes (345 cm) tengelytávú alvázon. 1928 végén a luxusautók szegmensét felrázta a Duesenberg Model J megjelenése. A masszív alváz és az erőteljes soros 8 hengeres motor elvakított mindent, ami korábban létezett. E. Paul gyorsan megtette a megfelelő válaszlépést.

A legsikeresebb Du Pont

Ez pedig nem volt más, mint az 1929 januárjában a New York-i Autószalonon bemutatott Model G. Ezt a Continental K12 kódjelű soros 8 hengeres, L-hengerfejű 321.9 köb hüvelykes (5.275 cm³) motorja hajtotta, melynek furat x löket: 3.3 x 4.5 hüvelyk (82.7 x 114.3 mm) volt. A hengerenkénti két szelepet, oldalt helyezték el. Érdekesség, hogy a Du Pont pótlólagos szelepfedelet használt, mellyel úgy tűnt, mintha a motor modern felső szelepes kialakítású lett volna. A Du Pont mérnökeinek hangolásától függően ez 115-140 LE-s teljesítményre volt képes. A létra alváz még mindig nagyon hagyományos elveket követett, különféle tengelytávval: 125 hüvelyk (315 cm), 141 hüvelyk (358 cm), és 151.6 hüvelyk (385 cm). A Model G-nél már előremutató, Lockheed féle hidraulikus dobfékekkel látták el mind a négy kereket. A motor erejét három fokozatú Warner sebességváltó továbbította a hátsó kerekekre. Opcionálisan lehetett négy fokozatú váltót is rendelni. A futómű felfüggesztése elől-hátul félelliptikus laprugókon nyugodott, dörzs lengéscsillapítókkal kiegészülve. A Model G ugyan mechanikailag nem kelt versenyre a Duesenberg J-vel, ennek ellenére a legsikeresebb Du Pont autó lett, a két éven belül eladott 273 példányával. E. Paul magas minőségi elvárásainak csak két kiválasztott karosszériaépítő felelt meg, mint a Merrimac, és a Waterhouse. A Model G alapjára a katalógusból tizenkét különféle karosszéria kivitelből választhatott a megrendelő. Az autókat a gyorsan száradó, a Du Pont által fejlesztett Duco nevezetű festékkel fényezték, mely első ilyen anyag volt a piacon. Az alvázat is festették, mely azt jelentette, hogy az alvázat a sárvédő színére fényezték, nem pedig normál feketére.

Magyarországon sem volt ismeretlen a Du Pont fényezés, Budapesten a Balkán Lloyd Rt. forgalmazta. Reklám az 1927. október 16-án megjelent Automobil Motorsport lapból

A #G903 autó pazar motortere, alumínium szelepfedéllel, valójában az erőforrás oldalt szelepelt volt

1929 Du Pont Model G Merrimac Phaeton #G801, Woodlite fényszórókkal és francia Lalique kristályüveg hűtődísz szoborral készült el az elsőként gyártott Model G

1929 Du Pont Model G Merrimac Club Coupé, az az autó az 1929-es Philadelphiában rendezett autószalonon volt kiállítva

1929 Du Pont Model G Merrimac Limousine #G931, ezt az autót 1929 januárjában a New York-i Autószalonon mutatták be, majd Los Angelesbe került első tulajdonosához. 1931-től a cégalapító E. Paul Du Pont felesége, Jane Kane Foulke Du Pont használta

A Model G nem volt éppen olcsó jármű, alapára 4.360 $-tól indult. Az 1929-es katalógus legdrágábbja 6.125 $-t kóstált. Ezért a pénzért a vásárló kiváló minőséget és magas felszereltségű autót kapott. A sztenderd műszerfalat hat műszer alkotta: amerikai Waltham időóra, Du Pont logóval ellátott amper, üzemanyagszint, vízhőmérséklet és olajszint mérő és egy Waltham sebességmérő, napi- és össztáv jelzővel. A Du Pont-nak nem volt az Államok szerte kiterjedt kereskedő hálózata, csak Philadelphia, Baltimore, New York és Los Angeles nagyvárosokban nyitott bemutatótermet. Az északi területen kiemelkedő volt A. J. Miranda, akinek az elegáns New York-i Park Avenue-n volt Du Pont bemutatóterme. A napfényes kaliforniai Los Angeles-ben működött E. A. Van Trump Jr. szalonja az előkelő Wilshire Boulevard-on, mely közel volt Beverly Hills-hez és a mozisztároktól hemzsegő Hollywood-hoz egyaránt. A négy kereskedőn túl a Du Pont autókkal az amerikai felső tízezer célközönsége olyan magazinok lapjain találkozhatott, mint a The Spur, Country Life, The Sportsman, melyek mind kiváló helyet biztosítottak a Du Pont fél oldalas hirdetései számára.

West Coast Package

„A nyugati parti csomag”-ot E. A. Van Trump Jr. alkotta meg, mely a gyári kiviteltől eltérő felszereltségű Du Pont autókat takart. Az úgynevezett West Coast Package krómozott drótküllős kerekeket, a hűtőt védő kőfelverődés elleni rácsot, szárnyas hűtő figurát, és az egytónusú fényezést (krém panellel az ajtón) tartalmazott. A sztenderd autókon fekete sárhányók voltak és festett küllős kerekek.

1929 Du Pont Model G Waterhouse #G840, kkét ilyen autó épült, a másik Jack Dempsey boksz világbajnoknak. Napjainkban már csak ez az egy létezik, mely a West Coast Package jellemzőit viseli. Ennek az autónak a nyugati parton, a los angelesi Charles W. List üzletember volt az első tulajdonosa. 2020-ban ezt az autót az amerkai Hyman kereskedés 1.250.000 $-ért adta el

Sztárok autói

A Du Pont autókat olyan ismert személyiségek vásárolták, mint Mary Pickford kanadai származású színésznő, aki második férjének Douglas Fairbanks hollywoodi sztárnak egy két üléses Speedster-t adott születésnapi ajándékként. A meglepetés autót, a pár Beverly Hills-ben lévő Pickfair nevezetű birtokán mutatták be az ünnepeltnek, mely az elsőként gyártott Speedster volt. Jack Dempsey nehézsúlyú boksz világbajnok szerette a fényűző életvitelt, melyhez drága autók párosultak. Garázsában három McFarlan, Lincoln L, Kissel, Chrysler Imperial és persze Du Pont is megfordult az évek során. További Du Pont tulajdonosok voltak még Will Rogers színész, humorista, vagy Charles "Buddy" Rogers színész (aki Mary Pickford harmadik férje), és Charles Brickford karakterszínész. Brickford egy Model G Waterouse Club Sedan-t és egy Speedster-t is hajtott. Harry Green hollywoodi komikus, bűvész egy Model G Club Sedan-nal autózott. Nick Lucas jazz zenész ugyancsak birtokolt egy Du Pont autót. 

1929 Du Pont Model G Merrimac Speedster #G829, Douglas Fairbanks hollywoodi sztár ezt a sportkocsit feleségétől, Mary Pickford-tól kapta születésnapi ajándékként. 

1929 Du Pont Model G Waterhouse Roadster, a volánnál Jack Dempsey nehézsúlyú bokszvilágbajnok, aki szerette a fényűző életstílust. Az évek alatt több drága autót is hajtott, mint a McFarlan, Kissel Gold Bug, Chrysler Imperial, Lincoln, és ez a Du Pont

1929 Du Pont Model G Merrimac Convertible Sedan, Charles "Buddy" Rogers színész autójával, melyet 1929-ben a New York-i Autószalonon mutattak be

1929 Du Pont Model G Merrimac Club Sedan #G846, ennek az autónak az első tulajdonosa a hollywoodi komikus és bűvész, Harry Green volt. Kb. 25 Club Sedan épült, napjainkra csak kettő létezik

1929 Du Pont Model G Waterhouse Convertible #G937, Nick Lucas jazz zenész autója volt

Du Pont és a LeMans 24 órás verseny

Alfredo J. Miranda, aki a Du Pont New York-i kereskedője volt, kedvelte az autóversenyeket. Az ő kérésére építettek a Model G alapjára egy két üléses Mercer Speedster-hez hasonló versenyautót, mellyel a LeMans 24 órás, embert és gépet egyaránt próbára tevő versenyen kívánt indulni. E. Paul Du Pont-t lelkes sportólóként nemigen kellett meggyőzni. Így hát beneveztek a rangos maratonra, ahol a megbízhatóság és az állóképesség volt a fő szempont. A fő rivális természetesen az amerikai Stutz volt. Európai versenyen utoljára 1921-ben nyert amerikai márkájú autó, ez a Duesenberg volt a Francia GP-n.

A klasszikus tartóssági versenyen azonban csak négy üléses kocsik indulhattak, így a nevezést visszautasították. Ezért Du Pont sietve épített két autót, ami megfelelt a szabályoknak. A négy üléses gépet George Briggs Weaver tervezte 125 hüvelyk (317.5 cm) tengelytávval, és a Merrymac Body Company épített meg. Néhány módosítástól eltekintve, úgy, mint a Rudge-Whitworth kerekek, Dunlop gumik és a Champion gyújtógyertya kivételével egy normál, gyári kivitelű Du Pont volt. Hosszas előkészítés és tesztelés után a #2-es rajtszámú autóval E. Paul Du Pont fiatal barátja és a Du Pont brókercég egyik partnere Charles Moran Jr. és Alfredo J. Miranda állt rajthoz. Az autót amerikai versenyszínre, fehérre fényezték. A futamot 1929. június 15-16-án rendezték meg. A start után három órával a #2-es rajtszámú autó 72 mérföld/órás (116 km/h) átlagsebességgel minden amerikai márkájú indulót megelőzve a 8. helyen haladt. Azonban a 20. körben a LeMans szabályok által megkövetelt homokzsák ballaszt elmozdult hátul a padlólemezen, áttörve a burkolatot, és az beszorult a kardántengelynél. Ennek következtében elgörbült kardántengely, emiatt pedig tönkre ment a sebességváltó és kiállni kényszerültek a küzdelemből.

1929 Du Pont Model G Merrimac LeMans Sport Phaeton #G876, 1929 június 15-16. LeMans 24 órás verseny Alfredo J. Miranda & Charles Moran Jr. pilóták autója a boxutcában tankolás közben. Sajnos az autónak nyoma veszett

1929 Du Pont Model G Merrimac LeMans Sport Phaeton #G916. Ez volt a #3-as rajtszámú autó, mely el sem tudott indulni. Napjainkban a Simeone Museum-ban található

Eredetileg a Du Pont még egy versenyen, júliusban a Dublin-ban rendezett első Ír GP-n is részt vett volna. De a meghibásodott autót nem tudták ilyen rövid idő alatt megjavítani és visszaszállították Amerikába, New York-ba. A szerviz után normál közúti autónak átépítve került Lex Du Pont-hoz, míg végül eladták, majd az autónak nyoma veszett, valószínleg megsemmisült. Sajnos a II. világháború erőfeszítései alatt sok autót beadtak a hazát szolgálva, hogy az autó fém részeiből hadifelszerelést készítsenek.

A #3-as rajtszámú autó Sidney Cotton őrnagy és Millicent Cozzon ausztrál pilótákkal el sem tudott startolni. Cotton volt a Du Pont ausztrál disztribútora, de sérülése miatt a második autót visszavonták. A versenyt a riválisnak számító Stutz az előkelő ötödik helyen fejezte be. A #3-as rajtszámú autót Philadelphiában adták el, majd a Du Pont család visszaszerezte. Egy ideig a Swigart Museum-ban volt, napjainkban a Simeone Museum-ban található.

A Du Pont LeMans-i törekvései sajnos kudarcba fulladtak, pedig akár nagy siker is lehetett volna. Különösen, mivel az addigi amerikai márkák, mint a Stutz és a Chrysler nem amerikai pilótákkal versenyeztették autóikkal. Ellenben a Du Pont a #2-es rajtszámú autóval színtiszta amerikai volt.

A Speedster születése

A Du Pont Model G legáhítottabb változata a két üléses Speedster volt, mely tulajdonképpen a LeMans verseny és A. J. Miranda New York-i Du Pont kereskedő hatására született meg. A Speedster-ből a források szerint 11 autó épült a 125 hüvelykes (317.5 cm) tengelytávú alvázon, 1929 júniusától fogva egészen 1931-ig. A Speedster ára borsos, 5.335 $ volt. Az újdonságot 1929 decemberében a New York-i Autószalonon állították ki.

A Speedster-ek közül legalább három autó épült „boattail” (csónakfarok) hátsóval, és a karosszériába rejtett pótkerékkel. További három Speedster autó épült „tapered tail” (kúpos) hátsóval és a hagyományos, hátulra szerelt pótkerékkel. Ezek az autók általában felhajtható anyós üléssel is rendelkeztek. A Speedster-ek többsége teljesen alumínium karosszériával készült a Merrimac műhelyében, Massachusetts államban. A Speedster jellegzetes, egy darabból álló, lendületes sárhányót és küszöböt kapott, amely úgy tűnt, mintha lebegne az autó oldalán. A Speedster-ek alját részlegesen beburkolták.

Du Pont Model G Speedster a karosszériába integrált vászontetővel és pótkerékkel, 1929 júniusi reklám egy amerikai magazinból. A hirdetés nagy valószínűséggel az elsőként gyártott Speedster példányt ábrázolja, melyet Douglas Fairbanks mozicsillag kapott ajándékba

1929 Du Pont Model G Merrimac Speedster #G949 egyedi konfigurációval. A "tapered tail" az az kúpos karosszéria teljesen alumíniumból készült, mely egyike annak a kettőnek, ami felhajtható anyósüléssel is rendelkezett. Ez az egyetlen Speedster, melynek lehajtható szélvédője van és középen, függőlegesen osztott hűtőrácsa. Ennek az autónak az eredeti tulajdonosa a New York-i Charles Hirshhorn volt, aki feltalálta és szabadalmaztatta a teafiltert. 2012 Pebble Beach Concours d'Elegance

1929 Du Pont Model G Speedster #G903, valószínűleg az egyetlen Speedster, mely a Waterhouse műhelyében készült. Napjainkra csak két autó létezik, mely "boattail" az az csónakfarokkal és rejtett pótkerékkel épült. Egyedi jellemző a teljesen alumínium karosszéria és a rejtett vászontető. Ez a kocsi a Los Angeles-i kereskedőn keresztül jutott a nyugati parti első tulajdonosához. Ma a Petersen Automotive Museum-ban látható

1930 Du Pont Model G Merrimac Speedster #G967, első tulajdonosa Fred Dana Marsh New York-i művész volt. Az autó orrán az ágyú hűtődísz figura látható. Az autó "tapered tail", vagyis kúpos hátsóval, felhajtható anyósüléssel és kivülre szerelt pótkerékkel készült

Minden Speedster-t Woodlite, macskaszem szerű fényszórókkal szállítottak és gazdagon felszerelt műszerfallal. A szintén alumíniumból készült műszerfal a sztenderd műszerezettségen felül még egy Steward fordulatszám mérővel egészült ki. Több Speedster-en volt egy ágyú hűtődísz figura, mely a Du ont család kapcsolatát szimbolizálta a puskaporral. Napjainkban mindössze négy ismert Speedster létezik még.

A négy üléses Du Pont LeMans autóból készült utcai változat, melyet négy üléses Speedster-két is említenek. Ezeket a kocsikat szintén Woodlite fényszórókkal, az alu műszerfalat hét mérőórával szereltek fel. Az utcai LeMans Sport Phaeton karosszériáját is a Merrimac készítette 15-13 példányban, a 125 hüvelykes tengelytávú alvázon (317.5 cm). Különbség az eredeti versenykivitelhez képest, hogy az utcai változatnak nem volt a pilóta felöl ajtó, csak az utas oldalán. A LeMans Sport Phaeton-ból napjainkra három autó maradt fenn.

Mindkét karosszéria változat esetében a motor maximális teljesítménye 140 LE volt, melyet 3.600 fordulat/percnél adott le. A gyártó mindkét kivitelnél garantálta a 100 mérföld/órás (160 km/h) sebességet.

A LeMans Sport Phaeton utcai változata 1929-ből, a #G924 alváz számú autó Woodlite fényszórókkal és Lalique hűtődísz szoborral. Eredetileg 15-13 ilyen négy üléses autó épült, melyből mára csupán három létezik. Ez az autó a Revs Institute gyűjteményét képezi

Du Pont és az Indy 500

Az előző évi LeMans után 1930-ban az Indy 500 mérföldes versenyt célozta meg a Du Pont manufaktúra. Az 1930-as szabályzat lehetővé tette az 1.5 litertől 6 literig terjedő hengerűrtartalmú autók indulását. A szabályok módosítása több személyautókat gyártó márka érdeklődését is felkeltette. A Du Pont versenyautójának alapja a Model G Speedster volt, melyet ugyan az a 8 hengeres Continantal motor hajtott, mint a közúti változatot, annyi különbséggel, hogy speciális vezérműtengellyel, nagyobb szívócsonkkal és egy erősebb Stromberg karburátorral látták el. Az SG1 névre keresztelt versenyautóval a már LeMans-ban indult Charles Moran Jr. és szerelője, George Reed a 19. helyre kvalifikálták magukat. Sajnos egy a pályára került olajszennyeződés miatt a 22. körben három autó balesetét okozta. A Du Pont megpördült, de szerencsére komolyabb személyi sérülés nem történt. Az SG1 visszakerült a Wilmington-i gyárba, ahol megjavították, majd utcai használatra megfelelően módosították. A kocsi fényszórót, pótkereket és kürtöt is kapott. Ezt követően New York-ba a Du Pont bemutatótermébe küldték, ahol Allen Carter a gyár szervizfőnöke napi használatú autóként vezette. Az Indy Speedster nagyrészt a Du Pont család tulajdonában maradt. A 2015-ös Pebble Beach Concours-on Holman trófeát szerzett és napjainkban aktívan részt vesz a VSCCA versenyein. 

1930 Du Pont SG1 Speedster, Indianapolis, Indy 500 mérföldes verseny. A volánnál Charles Moran Jr. és szerelője George Reed, sajnos egy baleset miatt a 22. körben kiestek a versenyből

A fenti Du Pont SG1 Speedster a 2015-ös Pebble Beach Concours d'Elegance túráján

Az utolsó Du Pont

A Massachusetts állambeli Springfield-ben lévő Indian Motorcycle Company-t 1930-ban vásárolta fel E. Paul Du Pont, melynek elnöki posztját ez évtől egészen 1950-ig töltötte be.

A Model G-t az ABC szerint a Model H követte, melyet már az Indian motorkerékpár fent említett üzemében gyártottak. A két autó között tulajdonképpen nincs nagy lényegi különbség. Az utód motorja megegyezett a Model G-ével (321.9 köb hüvelyk), azzal a különbséggel, hogy az erőforrást alapból 140 LE-re hangolták. A gazdasági világválság nehézkes anyagi helyzete miatt a motor mellett az alázat is házon kívülről szerezték be. Az alvázat a nagy múltú Stearns-Knight cégtől vették, mely a Knight-rendszerű, úgynevezett hüvely-szelepes motorjairól volt ismert. A Du Pont Model H-hoz a Stearns-Knight alváz tengelytávját 145 hüvelykre (368 cm) hosszabbították meg.

Egy-két elegáns autó is készült, mint ez a Floyd-Derham tervezte és Merrimac által megépített Model G Convertible Sedan 1930-ból. Von Romberg báró autója

Reklám a Country Life 1930 januári számában, Du Pont Model G Waterhouse Town Car, 1929 decemberében a New York-i Autószalonon mutatták be

Egyetlen példányban épült ez az 1930-as Du Pont Model G Merrimac Town Car. 1958-ban a Pebble Beach Concours d'Elegance-on a Best of Show díjat nyerte el, ma a kaliforniai Nethercutt Collection tagja

1930 Du Pont Model G Waterhouse Victoria Convertible #G985, ezt az autót A. J. Miranda, a Du Pont New York-i kereskedőjének szállították le 1930 karácsonyán, majd a következő év januárjában a New York-i Autószalonon volt kiállítva. Ez az egyetlen fenn maradt Waterhouse Victoria Convertible, mely 2019-ben a Guyton Collection-ból egy aukció során 368.000 $-ért kelt el

Sajnos a nagy gazdasági világválság gyorsan tönkretette a luxusautó gyártókat. Ennek egyik első áldozata a Du Pont volt, a manufakturális üzem 1932 januárjában zárta be kapuit. 1931-ben mindössze három autót tudtak eladni, ez mind az új H típus volt, melyből nem is készült több. 1933 februárjában csődgondnokot neveztek ki a cég felszámolásának felügyeletére.

A különböző források különböző darabszámokat említenek, azonban általánosan elfogadott a Kimes & Clark által jegyzett Standard Catalog of American Cars 1805-1942 című könyve, mely 537 példányt említ, mint összes gyártott Du Pont autót.

Az 1919 és 1932 között létezett Du Pont márkát mára szinte elfelejtették. 2015 augusztusában a kaliforniai Pebble Beach-en hét szép példány volt látható. Kb. 30 autó maradt fenn, számos túlélő ma is a Du Pont család tulajdonában van. A márkáról első ízben Stan Smith publikált könyvet, 2010-ben The eight cylinder Du Pont 1928-1932 címmel.

1931 Du Pont Model H Merrimac Dual Cowl Phaeton #H1002, csak három Model H épült, ez a középső és egyetlen létező példány

A fenti autó a 2015-ös Pebble Beach Concours d'Elegance-on

A motorizációért lelkesedő E. Paul Du Pont az Antique Automobile Club of America (AACA) korai tagja volt. 1950-ben, 63 éves korában hunyt el Wilmington-ban. Halála után felesége létrehozta a Delawer-i Egyetemen az Alapítvány a Bűncselekmény, Bűnözés és Helyesbítés Tanulmányozására szervezetet, melynek működése a büntető igazságszolgáltatási program megalkotásához vezetett. E. Paul Du Pont-ot 2004-ben vettek fel a Motorcycle Hall of Fame (Motorkerékár Hírességek Csarnoka) soraiba.

A Du Pont vegyipari cég ma is működik, mely a közelmúltban óriási, 670 millió $-os kártérítést fizetett ki a rákot okozó teflon alkalmazása miatt. A kártérítést megelőző pert a Sötét vizeken című 2019-es film dolgozta fel. 

Forrás, képek: theoldmotor.com, ultimatecarpage.com, supercars.net, disaffectedmusings.com, conceptcarz.com, digital.hagley.org, epa. oszk.hu