16 cilinderes automobilok II - 1931-1933 Marmon V16 története

A nagy gazdasági világválság legsötétebb éveiben, Amerikában szinte érthetetlen módon egyszer csak gombamód szaporodtak a sok cilinderes autók. A vásárlók kegyeiért a Cadillac mellé beszállt a ringbe a kicsi Marmon cég is.

Howard Carpenter Marmon egy marógépekkel foglalkozó Indianapolis-i ember fia volt. Mérnöki képesítését a Kaliforniai Egyetemen szerezte, majd csatlakozott a családi vállalkozáshoz, ahol alelnökké és főmérnökké vált három éven belül. Minden fajta géphez érzéke volt, és 1902-re első saját tervezésű automobilja is elkészült. 1904-ben hat autót épített, szokatlan módon alumíniumot használt a karosszéria megformázásához, majd eladta őket szomszédjainak. Mérnöki tehetségét bizonyítja, hogy 1911-ben az első Indianapolis 500 mérföldes versenyt a Marmon „Wasp” -a Darázs nyerte meg. Az Indy győzelem nagy dicsőség volt és remek reklám értékkel bírt, különösen abban a korban, amikor még az automobil szinte gyerekcipőben járt. Az üzlet tehát beindult.           

1926-ban, még jóval a nagy gazdasági világválság előtt Howard C. Marmon megkezdi mesterművének, a 16 hengeres luxusautónak a munkálatait. Az új modell szíve a kompakt, 45 fokos szöget bezáró V16-os 490.8 köb hüvelykes motor volt (8.046 cm³). A teljesen alumíniumból épült erőforrás 200 LE-s teljesítményre volt képes, amit 3.400-as percenkénti főtengelyfordulatnál adott le. A motor táplálásáról egy Stromberg karburátor gondskodott. A nyomaték bődületes volt (400 font), ez lehetővé tette, hogy a Marmon álló rajtnál legyorsulta a jóval erősebb, 265 LE-s, de nehezebb Duesenberg Model J-t. A hajtóműhöz két tárcsás kuplungon keresztül egy három fokozatú manuális sebességváltó csatlakozott, melynek 2. és 3. fokozata szinkronizált volt. A nyomatékváltót a Muncie Gear cég szállította. A lassításról dupla szervo, vákuum szivattyús 16 hüvelykes (40.6 cm) dobfékek gondoskodtak. Maximális sebessége 105 mérföld/óra (169 km/h) volt. A sztenderd alváz 145 hüvelyk (368 cm) hosszú volt, melyre egy attraktív, Art Déco inspirálta karosszériát helyeztek, melyet a fő beszállító a LeBaron épített meg. A LeBaron karosszériák letisztultak, hivalkodástól mentesek voltak. A gyári katalógus hét üléses Limousine-ból, öt üléses Club Sedan-ból, két üléses Coupé-ból, négy üléses Victoria Coupé-ból és két üléses Convertible-ből állt. Az enteriőr hasonlóképp visszafogott, elegáns hangulatú volt. A műszerfalat gazdag óracsoport jellemezte, mely mutatta a sebességet, az olajnyomást, a vízhőfokot, az akkumulátor töltését, az üzemanyag szintjét és az időt.

1931 Marmon 16 LeBaron Convertible Sedan #16.145.516, 2011 Pebble Beach Concours d'Elegance

1931 Marmon 16 LeBaron Coupé #16.141.694, a floridai Amelia Island-en tartott 2018-as RM aukción 1.050.000 $-ért kelt el. A csillagászati árat magyarázza, hogy az autó eredeti alvázzal, motorral és karosszériával maradt fenn. Nem mellesleg a Sixteen-ek között az egyik legritkább karosszéria a LeBaron féle Coupé, melyből csak hat létező példányról tudni

A fenti #16.141.694 autó nemesen egyszerű beltere

1931 Marmon 16 LeBaron Limousine #16.147.602, 2007-ben a Meadow Brook-on tartott aukciót az RM cég, ahol 374.500 $-ért kelt el. 2022-ben a Mecum is árulta, ekkor 451.000 $-nál állt meg a licit

A fenti #16.147.602 autó egy sofőrös limousine válaszfallal...

...és fejedelmi lábtérrel

Feltűnő színe van ennek az 1931-es Marmon 16 LeBaron Town Car-nak, mely eredetileg Club Sedan volt. Az autót az Amerikai Legfelsőbb Bíróság bírája, Louis Brandeis vásárolta, majd később sofőrös Town Car-nak alakítatta át. Ma a coloradói Clive Cussler Collection része

A Marmon Sixteen, vagy röviden Marmon 16 nagy tetszésnyilvánítással debütált 1930 novemberében a Chicago Motor Show-n. A következő hónapokban Howard Marmon a kiemelkedő teljesítményéért a Society of Automotive Engineers-től (Autóipari Mérnöki Társaság) kapott egy medált, mellyel a Sixteen káprázatos motorját díjazták. Igaz, egy második változatot vittek a gyártósorra, amikor a teljes termelés 1931 áprilisában elkezdődött. A fél éves késlekedés oka az volt, hogy gondok voltak a Marmon Motor Company-nál. Mint más luxusautó gyártónál, itt is a nyereséget a deficitekre fordították, ahogy a nagy gazdasági világválság egyre jobban elmélyült. A béreket kétszer is megnyirbálták, majd a mérnöki kar jelentős részének elbocsájtása következett. Két kulcsfontosságú ember is távozott. Az egyik Owen Nacker, aki konzultánsként részt vett a V16 projektben, majd a Cadillac V16 és V12 motorjának fejlesztésén dolgozott. A másik mérnökük James Bohannon volt, aki később a Peerless V16-os motorjának szellemi atyja lett. Micsoda fordulat… A V16 egykor fényes jövőnek ígérkezett, a válság miatt nagyon bizonytalanná vált, és az értékes tapasztalat, információ a konkurenciához vándorolt. 

Bár pazar és fenséges jármű volt, a Marmon 16 nem állt készen a gyártásra egészen 1931 elejéig, miközben a Cadillac V16 már 1930 januárja óta piacon volt. A Marmon 16 alapára 5.100 $ és 5.400 $ között volt, karosszéria változattól függően. Ez 750 $-ral kevesebb volt, mint a vele azonos Cadillac V16. A konkurenciának nagy üzleti bázisa volt, és a GM konszern is mögötte állt, ami előnyt jelentett számára. Ugyan a Cadillac a válság mélyülésével minden egyes V16-os autón pénzt veszített, de a márka szerényebb, V8-as modelljei ezt visszahozták. 

1930-ban a Marmon 12.369 autót adott el. 1931-ben már az előző évi mennyiség felét sem érték el az 5.687 db gazdára talált autóval. Ebből alig több mint 200 volt az új V16-os modell. A mérsékelt eladási mutatók és a konkurensek V12-es motorjainak megjelenése lépésre kényszerítette a Marmont is. 1932-ben kezdtek el egy V12-es motorú autó fejlesztésébe, de ez már csak prototípus maradt. 

1932-ben az összes eladott autók száma drámai, 1.365 db-ra zuhant le, és ennek alig 10%-a volt az új 16 cilinderes kocsi. Az adatokból látszik, hogy nem volt kereslet, kiváltképp nem a sokhengeres fényűző automobilokra. Ennek tükrében furcsának hat, hogy a 8 hengeresek csúcsának számító Big Eight csak 1930-ban szerepelt a modellpalettán. 1931-ben a kisebbb, olcsóbb 8 hengeres típusok, a Model 70 és 88 álltak a Sixtennel együtt a kínálatban. 1932-ben egy a Big Eight-nél rövidebb tengelytávú, de azzal azonos, 125 LE-s motorú, soros 8 hengeres modellből, valamint a Sixteen-ből állt a választék.

1932 Marmon 16 LeBaron Club Sedan #16.149.802

Marmon 16 LeBaron Convertible Sedan, 1932 júniusa New York City, Amelia Earhart ünneplése, aki másodjára repülte át az Antlanti-óceánt. Az alkalomra hat autóból álló Marmon 16 konvoj állt rendelkezésre, de sajnos ez a fajta publicitás sem segített az eladások fellendítésén

A már említett sztenderd LeBaron karosszériák mellett három egyedi, úgynevezett custom tervezésű Marmon Sixteen épült. Ebből kettő a nyújtott, 154 hüvelykes (391 cm) tengelytávú alvázon látott napvilágot. A három autóból kettő még ma is létezik.

Az első egyedi autó normál tengelytávú alvázzal és Hayes féle Victoria Coupé karosszériával épült meg 1932-ben. A Michigan állambeli Hayes Body Corporation korábbról kapcsolatban állt a Marmonnal, mely a szenderd karosszériákat szállította a 8 hengeres modellekhez.

A másik két egyedi Marmon autó a 154 hüveykes tengelytávú alvázon készült el 1932-ben, Waterhouse féle felépítménnyel. A Massachusetts állambeli Webster-ben lévő Waterhouse műhely a stílusos és divatos Victoria Convertible-ről volt híres. Azonban ezt az autót megrendelője, Ezra P. Prentice még sem ezzel, a cégre oly jellemző karosszériával kérte, hanem egy hét üléses Phaeton kocsiszekrényt választott. Érdekessége, hogy az teljesen alumíniumból épült felesége Alta R. Prentice számára ajándékként, aki John D. Rockefeller legkisebb lánya volt. Prentice még egy kocsit rendelt a Waterhouse-tól, Convertible Sedan karosszériával. A két autó ára egyenként 6.800 $ volt. A két autóból már csak a Phaeton létezik, mely a '60-as években az limitált sorozatban, vagy egyetlen példányban fenn maradt autók gyűjtésére specializálódott William "Bill" Harrah tulajdonában állt. 1970-ben a Phaeton a Bloody Mama című filmben szerepelt, Robert de Niro-val. 2022-ben a floridai Amelia Island Concours d'Elegance-on volt látható.

1932 Marmon 16 Hayes Coupé, egyetlen példányban épült a normál tengelytávú alvázon

1932 Marmon 16 Waterhouse Phaeton #16.146.769 egyetlen példányban épült teljesen alumínium hét üléses karosszériával az egyedi, 154 hüvelykes alvázon John D. Rockefeller kisebbik lányának. 2022 Amelia Island Concours d'Elegance

A Marmon az 1933-as modellévre megszüntette a soros 8 hengeres, szerényebb árfekvésű modellek gyártását. Az utolsó évben mindössze a Sixteen szerepelt a kínálatban, és a Marmon független gyártó lévén, minden veszteségét egyedül kellett elkönyvelnie. 

A Marmon 16 elsőrangú autó volt, nagyszerű tervezéssel, sajnos azonban a válság sötét éveiben nem tudta eltartani a céget, különösen, mivel az olcsóbb 8 hengeres modelleket fokozatosan levették a palettáról. Hiába teszteltek minden egyes Sixteen-t a közelben lévő Indianapolis Motor Speedway versenypályán 210 mérföldön keresztül, ebből négy kört igazoltan több mint 105 mérföld/óra (168.98 km/h) sebességgel tett meg. 1933-ban csak siralmas 86 db Sixteen-t értékesítettek, melynek kb. harmada a ’32-es modellévből maradt meg. A Sixteen pénzügyi sikere elmaradt. 1933. május 1-én a Marmon csődöt mondott és vagyongondnokság alá került.

1933 Marmon 16 LeBaron Convertible, William Ansted autója az egyik legutolsó volt a csőd előtti pillanatokban, mely elhagyta a gyárat. Mr. Ansted a Marmon egyik hitelezője volt, aki 70.000 $-ja fejében kapta ezt az autót. 1935-ben a saját elképzelései szerint más gyártók által alkalmazott '33-as évre jellemző sárhányókkal és horizontális, krómozott szellőzőnyílásokkal módosíttatta autóját. 2021 Amelia Islanad Concours d'Elegance 

1933 Marmon 16 LeBaron Limousine #16.140.623, 2013-ban St. John's-ban tartott árverést az RM cég, ahol 330.000 $-ért kelt el

1933 Marmon 16 LeBaron Victoria Coupé #16.143.907, 2015-ben Monterey-ben az RM aukción 907.500 $-ért kelt el. A Victoria Coupé-ból csak öt példány létezik még. Ez a kocsi 1995 és 2007 között a Forma 1 mogul, Bernie Ecclestone tulajdonában állt

A Marmon Sixteen V16-os motorja 200 LE-s teljesítményével elsőrangú volt

Annak ellenére, hogy a Sixteen mechanikailag kiemelkedő volt és olcsóbb is a vetélytársánál, csak 392 autó épült összesen 1931 és 1933 között. Ma ebből körülbelül 70-75 autó létezik, melyek az aukciókon vagyonokért cserélnek gazdát. A Marmon Sixteen valódi klasszikusnak számít az autózás első aranykorából.

Forrás, képek: coachbuild.com, RM-Sotheby's, ultimatecarpage.com, wsj.com