16 cilinderes automobilok IV - 1932 Cord E-1 LaGrande Prototype Limousine

A Cord L-29 az Államok első kerék meghajtású luxusautója volt, melynek utódját V16-os motorral kívánták leváltani. Azonban a nagy gazdasági világválság aláásta az ígéretes konstrukciót.

 A Cord E-1 autó volt hivatott leváltani a Cord L-29 modellt, mely 1929 óta volt gyártásban. Az L-29 egy első kerék meghajtású, soros 8 hengeres, mutatós, alacsony autó volt. Az utódjának szánt Cord E-1 1932-re készült el, mely évben már piacon voltak a sokhengeres,  V16-os gépek, mint a Cadillac és a Marmon. Szintén eben az évben mutatta be a Peerless is a maga V16-os konstrukcióját, mely sajnos ugyancsak prototípus maradt.

A Cord E-1 motortere egy Lycoming V12-es egységet rejt

Errett Lobban Cord, az Auburn, Cord, Duesenberg birodalom feje látva a V16-os modellek megjelenését nem akart lemaradni a versenyben.

Az E-1 autó 157 hüvelyk (399 cm) tengelytávolságú alvázat kapott. Eredetileg egy V16-os kísérleti motort szereltek bele, melyet a Lycoming fejlesztett ki. A Lycoming Engines motorgyártó cég a Pennsylvania állambeli Williamsport-ban működött, melyet E. L. Cord birodalma építése kezdetén, 1927-ben vásárolt meg. A V16-os löket térfogata gigászi 491 köb hüvelyk (8.046 cm³) volt, mely nagyobb volt, mint a Duesenberg J modellé. Az E-1 a Cord-tól megszokott első kerék meghajtással készült.

A V16-ost később felváltotta egy szintén 491 köb hüvelykes Lycoming féle V12-es motor, mely 200 LE-s volt. Ezt a teljesítményt 3.400 fordulat/percnél adta le. E. L. Cord az E-1-et 1932-ben akarta bevezetni a piacra és gyártás éretté tenni, de a nagy gazdasági világválság következményei miatt a terveket az év végén ejtették. Ebben az évben volt az L-29-es utolsó gyártási éve és 1936-ig nem is készült semmilyen Cord autó. Ekkor a 810 és 812 modellel tértek vissza.

A gyári feljegyzések szerint az E-1-ből három példány épült 1932 augusztusában, mindegyik limousine karosszériával. Ezek közül egy E. L. Cord személyes használatú autója volt. Sajnos az eredeti elveszett, de az ACD Club lelkes tagjai szerte az USA-ban fellelhető használt alkatrészekből, egy eredeti Cord L-29 alváz alapjára újra megépítették. A fronthajtásos V12-t az ACD Museum egyik raktárhelyiségében találták 1976 körül. Más alkatrészeket a restaurátoroknak évekbe telt felkutatnia. Néhány alkatrészt, mint például a hűtőrácsot Ohio államban találták meg. A karosszériára Michigan államban akadtak rá. A sofőrős limousine szeparált utasfülkével készült, felhajtható pótülésekkel. A karosszériát a házi szabóság, a LaGrande építte meg. Az autót az ACD Club történésze és Cord szakértő, Paul Bryant éptette újjá, a restaurálást Kansas államban vitte véghez. Majd az Auburn-Cord-Duesenberg Múzeum részére adományozta, ahol ma is látható.

A Peerless és a Cord féle V16 volt az utolsó próbálkozás a sokhengeres versenyben. Azonban a nagy gazdasági világválságban nem volt létjogosultsága egy ilyen dőzsölő, hivalkodó konstrukciónak. A Cadillac a II. világháborúig gyártásban tartotta ugyan a Sixteen-t, bár jelentős darabszámot már egyáltalán nem értek el az eladásokban a '30-as évek elejétől fogva. A Marmon belebukott a mutatványba, a Peerless és a Cord pedig el sem jutott a sorozatgyártásig. Még a V12-es motor is túlzásnak és fényűzésnek hatott azokban az években, amikor Roosevelt elnök a New Deal megvalósításán fáradozott. Ettől függetlenül ez egy érdekes fejezete volt az automobil arany hőskorának.

Forrás, képek: Aubur-Cord-Duesenberg Club, flickr.com