16 cilinderes automobilok I - 1930-1940 Cadillac V16 története II

Amerika a lehetőségek és az álmok földje. Hol másutt készülhetett volna a világon elsőként sorozatban gyártott V16-os motor személyautóba, ha nem az USA-ban? A Cadillac Sixteen több mint 90 éve sokkolta az autóipart.

1938-as Cadillac V16 emblémája

Miközben Franklin D. Roosevelt amerikai elnök a New Deal megvalósításán fáradozott, a nagy gazdasági világválság enyhülni látszott. Mindennek ellenére voltak amerikai autógyártók melyek a recesszió hatására megrendültek, nem érték meg az 1930-as évtized végét és végleg eltűntek a porondról. Ilyen volt a nagy presztízsű, kiváló minőségben épült Pierce-Arrow és az Auburn-Cord-Duesenberg birodalom bedőlése. Mindegyik márka 1937-ben múlt ki. A luxusautók piacán továbbra is jelen maradt a Lincoln egy V12-es egységgel, a Packard pedig a Twelve nevezetű V12-es modellel. Azonban a kisebb és olcsóbb hat hengeres típusokkal már a Packard neve sem csengett úgy, mint korábban.

Noha a Cadillac Sixteen eladásai már az első két évben elérték a csúcsot, majd a következő években épphogy csak csordogáltak, ennek ellenére 1938-ra egy teljesen új V16-os konstrukciót mutattak be. Az új V16-os motor, és a Sixteen modell gyártásban tartása szembe ment minden gazdasági elveken alapuló termelési érvvel.

1937 volt a Cadillac V12-es modelljének utolsó éve, tehát a palettán a V8-as is megfelelt volna. De a Cadillac célja, hogy ne az örök második helyre kárhoztasson, hanem még mindig a „három P” gyártó (Packard, Peerless, Pierce-Arrow) legyőzése és a luxusautók piacának uralása volt. Ebből 1938-ra csak egyetlen konkurens, a Packard volt talpon.

Ez önmagában is elegendő ok volt ahhoz, hogy egy új V16-ost fejlesszenek ki, noha a Cadillac minden egyes Sixteen autón pénzt veszített. Mindez nem számított, a GM támogatásával a presztízs fontosabb volt ennél.

1938-1940 Cadillac V16 második generáció

A Sixteen második generációja meglepő módon egy 135 fokos szöget bezáró V16-os motort kapott. A tervekért Ernest W. Seaholm volt felelős, aki az új erőforrásról az 1937. november 12-én megjelent Automotive Industries folyóiratban számolt be a „The evolution of the Cadillac Sixteen engine” (A Cadillac Sixteen motorjának fejlődése) című publikációjában.

A szokatlanul széles V-motor, sokkal alacsonyabb kialakítást tett lehetővé, mely jól illeszkedett az egyre alacsonyabb karosszériájú autók stílusához. Az új motor 6 hüvelykkel (15 cm) rövidebb, 13 hüvelykkel (33 cm) alacsonyabb és 113 kg-mal könnyebb volt elődjénél. Az első V16-oshoz képest ez egy kisebb, 431 köb hüvelykes (7.063 cm³) L-hengerfejű motor volt, oldalt elhelyezett szelepekkel. Mégis valamelyest nagyobb, 185 LE-s maximális teljesítménnyel bírt, amit 3.600-as fordulaton adott le. A Cadillac mérnökei semmit sem bíztak a véletlenre, az új erőforrást duplán bebiztosították: technikai újítás volt a két karburátor, a két benzinpumpa, a két vízpumpa és a két gyújtáselosztó. Mindebből egy-egy volt hengersoronként, így akár elviekben a Cadillac egy hengersorral is működőképes volt. A motor főtengelyét kilenc helyen csapágyazták a valóban sima, halk és kulturált járás érdekében. A motor csendes működését elősegítették a hidraulikus szelepemelők, melyet abban a korban ritkaságszámba menő külső olajszűrő védett a precizitás érdekében. A motor erejét Seaholm három fokozatú  Sinchro Mesh névezetű sebességváltója továbbította a hátsó tengelyre. Ezáltal szükségtelenné vált a dupla kuplungolás.

Az alváz tengelytávja 141.25 hüvelyk (359 cm) volt. A költségcsökkentés érdekében a korábbi gyakorlathoz hasonlóan, megint csak faramuci módon az új Sixteen is a kisebb, olcsóbb V8-as Cadillac Model 75 karosszériáját viselte, csupán a díszítőelemek különböztek. A műszerfal is megegyezett a V8-as modellével. Az új V16-os sorozatot Model 90 néven forgalmazták, melyhez 12 különböző karosszéria változat volt elérhető. A második generáció karosszériái alapvetően nem változtak az egyes modellévekben, csupán néhány dizájn elem, mint például a hátsó lámpák, vagy a V16-os embléma elhelyezése. A Cadillac V16 második generácóját 1937 októberében a New York-i Autószalonon mutatták be.

Csupán néhány gördülőképes alváz jutott külsős karosszériaépítő cégekhez. Ilyen volt a francia Franay, vagy a Derham a Pennsylvania állambeli Rosemont-ból.

1938 Cadillac V16 Model 90 Franay Town Car, az autót Madame Ducaux mutatja be a zsűrinek 1938. július 9-én a Párizs melletti Bois de Boulogne Concours d'Elegance-on, melyen a legmagasabb Grand Prix serleget nyerte el

1938-ban négy Cadillac épült különleges specifikáció szerint. Franklin D. Roosevelt amerikai elnököt négy alkalommal választották meg. Második elnöki ciklusát töltötte, amikor a Fehér Ház két egyforma Cadillac V16-os nyitott felvonulási autót rendelt meg az elnök szolgálatára. A két autó egy speciálisan nyújtott, 165 hüvelykes (419 cm) tengelytávú alvázra épült. A karosszériát természetesen most is a Fleetwood jegyezte 9006 dizájn számmal. Az elnöki limousine-okat speciális felszereltséggel látták el, mint az első ülés mögötti válaszfalba épített fegyverarzenál rekesze, a rádiótelefon, krómozott kapaszkodók a karosszérián és  a hátsó lökhárítónál kialakított fellépők a testőrök számára. Ezen felül szirénát, lámpákat, zászlótartó rudakat is kapott. A két kocsi a Queen Mary és a Queen Elizabeth nevet viselték, melyek egyenként 3.5 tonnát nyomtak. Az autók három, Roosevelt, Truman és Eisenhower elnököket szolgálták ki, melyeket a Cadillac adott bérbe az Egyesült Államok kormányának. A Fehér Ház járműflottájának részeként a mindenkori elnök szállítása, vagy a Titkos Szolgálat ügynökeinek kísérő autói voltak egészen 1956-os nyugdíjazásukig. Ekkor privát kézbe kerültek, mindkét történelmi autó ma is létezik.

A teljes elnöki flotta: a Queen Mary és a Queen Elizabeth mellett a bal szélen az 1939-es Lincoln K Brunn ''Sunshine Special'' Convertible Limousine látható. Pearl Habour után a golyóálló Lincoln-ban utazott Roosevelt elnök

1938 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Presidental Convertible Limousine #5270075, dizájn 9006. A Queen Mary-t 2012-ben egy akción 269.500 $-ért árverezték el

A gyári katalógusban nem szereplő, egyedi Imperial Sedan karoszéris autó készült a GM leköszönt elnökének, Alfred P. Sloan-nek. A 148 hüvelykes (376 cm) tengelytávú alvázon épült autót elválasztófallal a sofőrülés mögött készítették el. Erről azonban nem áll rendelkezésre bővebb információ.

Egy másik autó, egy csapotthátú négy ajtós szedán a GM új elnökének, a dán származású William S. „Big Bill” Knudsen-nek (1879-1948) készült 9002 dizájn számmal, szintén a 148 hüvelykes alvázon, ugyancsak egyetlen példányban. Mindkét autót a Fleetwood karosszálta. Ezt a kocsit 1939. április 30-án megnyitott New York-ban tarott Világvásáron mutatták be, mely egy utolsó előtti kísérlet volt, hogy felhívják a figyelmet a V16-os Cadillac-re. Az új Sixteen azonban már a hattyúdal volt, 1938-ban csak 308 autót sikerült eladni, még a ’30-as évek elejei mérsékelt sikert sem tudták visszahozni.

1938 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Sedan #5270305, dizájn 9002. Egyetlen példányban épült a GM új elnökének, Knudsen-nek, melyet 1939 tavaszán a New York-i Világvásáron mutattak be. 2005-ben egy árverésen 297.000 $-ért  kelt el

1938 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Town Car #5270310. Dizájn 9053, melyből 10 db épült 1938-ban, összesen pedig 17. A hét üléses autó jobb oldalán nem véletlen látható a vatikáni zászló. Eredeti tulajdonosa egy olasz grófnő volt, akinek halála után lányai a család barátjának, Francis Spellman bíborosnak ajándékozták a kocsit. Spellman később a Vatikánban hagyta a Cadillac-jét, ahonnét 1966-ban adták el. Nem tudni, hogy XII. Pius pápa utazott-e ezzel az autóval, de nem valószínű. 2011-ben az amerikai O'Quinn Collection-ból 134.400 EUR-ért adták el a Comói-tó partján rendezett árverésen, melyen a Cadillac visszakerült olasz tulajdonba

1938 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Coupé #5270296. A dizájn 9057 B-ből 11 készült '38-ban. 2010 Villa d'Este Concorso d'Eleganza

1938 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Convertible #5270136. A két üléses 9067 dizájn számú autóból 10 db épült '38-ban, összesen csak 19 példány. 2018-ben ez az kocsi 189.750 $-ért kelt el

1939-ben csak két gördülőképes alváz került külsős karosszériaépítő céghez. Mindkét autó a Derham műhelyében készült el, mint Town Car. Ebből az egyik Mrs. H. B. Du Pont-nak épült. Ebben az évben az eladások siralmas 134 darabbal zárultak.

1939 Cadillac V16 Model 90 Derham Town Car, Mrs. Davis Haas autója

1939 Cadillac V16 Model 90 Derham Town Car, Mrs H. B. Du Pont autója

1939 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Limousine #5290135, a 9023 dizájn számú autó egy hét üléses limousine, de válasz fal nélküli. Ez volt az egyik legnépszerűbb karosszéria kivitel, összesen 92 db épült belőle, ebből 1938-ban 65 db. Ezenkívül még a 9019 és a 9033 dizájn számú modellek szerepeltek a gyári katalógusban, ha sofőrös, limousine-ra vágyott a vevő

Az 1940-es modellek gyártása pedig már 1939 decemberében befejeződött 50 darabbal. Az 1940-es modellévben a legdrágább Cadillac a V16 Model 90 Fleetwood Town Car volt, 7.175 $-os árával, ez 2022-es árfolyamon közel 151.000 $-nak felel meg. Ebben az utolsó modellévben a 1939 október végéig nyitva tartó New York-i Világvásáron bemutattak még egy Sixteen-t, egy impozáns, hét üléses Imperial Limousine-t.

1940 Cadillac V16 Model 90 Derham Coupé #5320042, egyetlen példányban épült, 2013-ban egy aukción 156.750 $-ért kelt el

1940 Cadillac V16 Model 90 Derham Town Car #5320038, eredetileg Fleetwood Town Car karosszériás volt, melyet a Deraham módosított. 2008 Pebble Beach Concours d'Elegance

1940 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Formal Sedan #5320019, dizájn 9033 F. Összesen 30 ilyen hét üléses autót gyártottak, az utolsó évben csupán ötöt. Ezt az autót 2012-ben egy aukción 55.000 $-ért adták el

1940 Cadillac V16 Model 90 Fleetwood Imperial Limousine #5320045. A 9033 dizájn számú hét üléses karosszériából rendelték a legtöbbet, összesen 175-öt, ebből az utolsó évben 20 autót adtak el. Ezt az impozáns Cadillac-et a New York-i Világvásáron mutatták be, mely szép lezárása volt Sixteen karrierjének. Ezt a kiállítási darabot 2018-ban a Calumet Collection-ból 66.000 $-ért adták el

A fenti 9033 dizájn számú Imperial Limousine art déco utastere, a válaszfalból további két ülést lehetett kihajtani

Időközben kitört a II. világháború, és a vészterhes időkben egy V16-os motorral szerelt autó indokolatlan pazarlást jelentett volna. Ezért a Sixteen gyártását befejezték, másrészt 1939 volt a nagy múltú Packard Twelve értékesítésének utolsó éve. A ’40-es évektől a V8-as lett a sztenderd. A Cadillac a személyautók előállítását 1942-ben a háborús erőfeszítések érdekében felfüggesztette.

1930 és 1940 között mindössze 4.076 darab Cadillac Sixteen épült, melynek a nagyobbik része, 3.251 db már 1931-ig elkészült. A második generációból csak 492 autó hagyta el a gyárat. A számokból is jól látható, hogy nem volt kereslet a fényűző, sok hengeres modellekre, ennek ellenére a már említett okokból kitartottak mellette.

1930-as piacra dobásakor a Cadillac sokkolta az autóipart a V16-os motorjával. A Marmon 1931-ben mutatta be a saját V16-os motorú autóját, míg két gyártó, a Cord és a Peerless csak kísérletezett vele, de a gyártásig nem jutottak el. Ezekről bővebben az alábbi linkeken olvashatsz:

16 CILINDERES AUTOMOBILOK II - 1931-1933 MARMON V16 TÖRTÉNETE

16 CILINDERES AUTOMOBILOK III - 1932 PEERLESS V16 MURPHY PROTOTYPE LIMOUSINE

16 CILINDERES AUTOMOBILOK IV - 1932 CORD E-1 LAGRANDE PROTOTYPE LIMOUSINE

1940-re lezárult az autóiparban egy dicső korszak, amikor egy gyártó megengedhette magának a dőzsölő V16-os luxusautók gyártását. Természetesen a sok hengeres versenyt a Packard kezdte el 1915-ben a Twin Six-szel, majd a Twelve-vel, mint nagy nimbusszal rendelkező márka. A Cadillac V16-os autójára sokan rosszallóan tekintettek mivel, hirtelen, talán fennhéjázó módon lépett be a luxusautók piacára, hiszen addig csak jó minőségű autókat kínált. Ezért egyesek a feltörekvő újgazdagok járművének titulálták.

Azonban az 1930-as évek végére minden megváltozott. Sok autógyártó, főként független márkák tűntek el a süllyesztőben a nagy gazdasági világválság hatására. Talán a Cadillac-re is ez a sors várt volna, ha független lett volna és nincs a GM védőhálója. Ugyan minden egyes legyártott V16-os kocsi veszteséges volt, de a Cadillac szerényebb V8-as autói ezt kompenzálták. A fő ellenlábas, a Packard épp csak végig evickélte a ’40-es és ’50-es éveket, majd megszűnt. A II. világháború után egyértelműen a Cadillac vette át a vezető szerepet a luxusautók piacán, a Cadillac lett az etalon, a vágyott autó. Ennek kialakulásához nagymértékben hozzájárult a Cadillac Sixteen és Harley J. Earl Art & Color részlege.

2003-ban a Cadillac bemutatott egy V16-os motorral megáldott koncepcióautót, melyet egyszerűen csak Sixteen névvel illetett. A Show Car, bemutatóautó méltó emléket állított a világ első sorozatban gyártott V16-os motorú autójának.

Forrás, képek: newcadillacdatabase.org, rmsothebys.com, goodingco.com, supercars.net, ultimatecarpage.com